Huhh. Akkor a te párod sem volt semmi. Én is szoktam venni neki ajándékot, de azért én is kapok vissza. A kapcsolatunkon belül volt már egyszer egy nagyobb törés, amikor én is próbáltam a sulit előtérbe helyezni. Máskor pedig olyan jó volt vele. Szerencsére most nincs vizsgaidőszak, szóval év elején kéne meglépnem a dolgot. Ugyanis valamiért pont vizsgaidőszakkor, gondolom a saját idegességem miatt is, akkor tornyosul a feszültség. De köszi, a tanácsokat. :) Mindenképp tukmálom majd. :D

Te jóég... mintha a saját párom lenne, ugyanezt mondta mindig "Én ilyen vagyok, sajnálom, ha nem tudod elfogadni, keress mást" és ezzel tartott lelki terrorban. Mert ő nem tudja elfogadni, hogy nekem meg kell a kimozdulás? xd Meg a tisztaság. Engem ez nagyon ki tud idegelni. Amikor már megfordul a fejedben, az egy jel, hogy kéne. És nekünk is nagyon sokat számított a 2 hónap szünet, hogy eldöntse, hogy hajlandó-e beleölni a kapcsolatba ő is rajtam kívűl, vagy hagyjuk a fenébe, mert ha csak te adsz, és nem kapsz vissza semmit, az nem kapcsolat. Nő vagyok az istenért, éreztesse velem, mert ha nem mutatom meg, hogy erre szükségem van, olyan szerencsétlen, hogy nem is venné észre, hogy ez igenis kell. Én jóval szigorúbb vagyok mostmár és több tartásom van, mint azelőtt, engem a szakítás/szüneteltetés megerősített. Azt is láttam, hogy ő is próbálkozik, vissza akar kapni, nagyon sokmindennel próbálkozott, mindig kérdezte, hogy mostmár újra járunk-e, de én addig húztam, ameddig tudtam, hogy igenis kapjak én is. És onnantól megtanulta, hogy egy kapcsolat 2 emberen áll. Nem egyedül rajtam, hogy majd minden terhét egyedül én viseljem. A másik meg az, hogy nem kéne, hogy teher legyen. Többet kéne kihozni a másikból azáltal, hogy a társa vagyok, de ha csak lehúzzák egymást a párok, az egyiküknek sem jó. Természetesen valaki tényleg ilyen természetű, hogy egyszerűen nem járkálós, meg ilyesmi, hát ahhoz nem passzol egy olyan társ, aki állandóan menne, mert az utóbbi illetőmindig korlátozva érezné magát. Az előbbinek meg folytonos nyűg lenne menni ide-oda, folyamatos feszültségforrás kettőjük között. Szóval ez bonyolult. Meg kell érdeklődni, hogy mennyire gondolja komolyan ezt a kapcsolatot a párod és hogy mennyire is illetek ti össze hosszútávon...  Van, ami egyszerűen nem passzol néha 2 emberben, hiába szeretik egymást, folyamatos gyötrődés lesz.

Egyébként én szakítás után .. fuh hát épp vizsgaidőszakom volt, nagyon elrontottam a tárgyaim, de következő félévben, mintha kicseréltek volna, és nekem a tanulás lett az 1. Időközben persze mi megint összejöttünk, de már nem a kapcsolat volt a legfontosabb, mert a szakítással együtt jött valami belső megerősödés, kisebb felvilágosodás/növés, és inkább a jövőmre koncentráltam. A saját jövőmre. Jobb lett az önbecsülésem, magabiztosabb lettem és kicsit elkezdtem magamra is gondolni, magammal tölteni időt (vásárlás, új ruhát venni magamnak - azelőtt erre sose telt, mert elhalmoztam ajándékokkal a párom, meg én vettem neki is kaját... mert hülye vagyok :D). Sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. És ha eszembejutott valami rossz, gyorsan arra gondoltam, hogy most egyetemre járok, lesz diplomám és baromi jól fogok keresni. Ha nem fog működni a helyzet a jelenlegi párommal, vagyok már elég magabiztos ahhoz, hogy pozitívan álljak hozzá, hogy lesz akkor szerencsém mással, de az 1. ígyis-úgyis a diplomám. Ezt tűztem ki elsődleges célként. :) Gondold át.

Sokszor nálunk is hasonló a helyzet, barátnőm sokat dolgozik, így teljesen átérzem. Én leültem vele megbeszélni, és azóta ő is próbál több időt szakítani, ha van egy kis időnk, mégha csak egy fagyira vagy kávéra is, az is sokat számít. Próbálj te is beszélni vele,ne add fel még! Drukkolok! :) 

Köszi crybaby és jasmine. Sajnos nem akar jönni. Tud minden dologról, ami zavar engem. De nem igazán érdekli, vagy nem tudom. Azt mondja, ha nem bírom elfogadni, akkor szakítsak vele. Szóval lehet, hogyha visszamentem az egyetemre, akkor szünetet tartok vele vagy szakítok is, mert sokszor elcseszi ez a kedvemet. A suli legalább lefoglalná a gondolataimat. De mondtam meg gondoltam párszor a szakításra, de még sosem tettem meg.

Remélem, meg tudjátok oldani valahogy ezt is. Igazán megtehetne érted ennyit a párod, hogy elmegy veled, mégha annyira nincs is oda érte, hiszen újabb közös élmény lehetne.  :) 

Ha viszont tényleg nem tudod rávenni, menj egyedül, ne maradj ki te is a jóból, de azért szurkolok nektek! :)