~ Forbidden Rose ~ csak egy blog a sok közül. :)

416. Szinglinek lenni jó-e?

Đzsí — 2020-06-09 11:10:35

Mostanság nem igazán sikerült belebotlanom az Igaziba, életem szerelmébe. Ha egyáltalán létezik. Viszont végig gondolva az egészet, nem is olyan rossz szinglinek lenni. Egyrészt nem kell máshoz alkalmazkodnod. Legyen szó a szabadidő eltöltéséről, étel készítéséről, bevásárlásról vagy bármi másról. Lehet, hogy te próbálsz egészséges étkezni, viszont a párodnak nem biztos, hogy tetszik mondjuk az édesítőszeres sütid, ami nem éppen fehérlisztből készült. Ő lehet, hogy filmeket nézne szabadidejében, te lehet inkább kutyát sétáltatnál. Sosem voltam más hobbija ellen, sőt, jó is összebújni, és néha nyugisabb délutánt beiktatni például, de ha nincs párod, akkor ezen sem megy a vita. Másrészt ha már az egészséges táplálkozás szóba került, a sportra is több időt lehet szentelni. Persze a két dolog nem zárja ki egymást, de nem megy azon a féltékenykedés, hogy hol maradtál már megint el? Edzeni voltál meg futni? Illetve én sem érzem úgy, hogy a kapcsolatom rovására menne a sport. Pedig nem menne arra. Sőt, jó is lenne együtt edzeni. Így viszont olyan gyakorlatokat és mozgásformákat válaszhatok, amelyek nekem tetszenek. Egyébként tudom ajánlani a sportolást stresszlevezetésre, illetve úgy érzem van valami abban a mondásban, hogy ép testben ép lélek. A fejlődést is érdemes szerintem kiemelni. Van idő tanulni, fejleszteni önmagad anélkül, hogy más beleszólna. Van időd előadásra elmenni, kurzusokon részt venni anélkül, hogy hívnád a párod és ő azt mondaná, hogy őt nem érdekli, nem megy. Egyedül viszont ahhoz kezdhetsz, azt próbálhatsz ki, amit szeretnél. És természetesen ehhez ott vannak a barátaid is, akik szívesen támogatnak mindenben, illetve ha hozzád hasonló érdeklődési körű barátaid vannak, akkor szívesen el is kísérnek ilyen eseményekre. Nyugodtan kedveskedhetsz bárkivel anélkül, hogy a párodnak ez rosszul esne, ha lenne persze. Egyrészt nem lesz féltékenykedés mondjuk abból, hogyha egy srác előreenged a boltban a pénztárnál és te ezt nagy mosollyal és köszönömmel meghálálod neki, másrészt a családoddal, barátaiddal is annyi időt tölhetsz, amennyit csak szeretnél. Persze azért ne vidd túlzásba és ne menj senkinek az agyára. Olyan úticélt választhatsz, amilyet szeretnél.Volt olyan párod, akivel nehezen ment az úticél kiválasztása? Vagy nem volt kedve szabadságot kérni azért, hogy néhány napot eltöltsetek kettesben? Egyrészt ez elég szomorú, másrészt ha egyedülálló vagy, akkor önmagad ura vagy ebben a tekintetben is. Oda mehetsz, ahova szeretnél, csak magadben kell ezt leharcolnod. És persze ha olyan barátaid vannak, akkor lehet még el is kísérnek az utadon. Nyilván nem az az életben a legfontosabb, hogy mennyi pénzed van, viszont takarékoskodni is tudsz szingliként. Gondolj csak bele! Ha van párod, akkor időnként elmentek vacsorázni, randizni, ilyesmi, ha nem közel laktok egymáshoz, akkor az utazásnak is van költsége, azt is ki kell fizetni, illetve a jeles napokon, vagy amúgy is, néha ajándékokkal lepitek meg egymást. Na ezeket az összegeket vagy félre tudod tenni, vagy magadra tudod fordítani. Az elején, mondjuk egy szakítás után érdemes is magadra fordítani, csak szólok, hogy azért ne ess át a ló túloldalára, mert spórolni is érdemes. Szóval egy idő után azért lődd be, hogy mi az amire tényleg szükséged van. Érdemes tehát a szingli állapotot pozitívumait meglátni. Ha valaki egyedülálló, nem jelenti azt, hogy boldogtalan. Lehet, hogy még így keményebben is meg tud küzdeni az adott ember a céljaiért. Én azt tanácsolom, hogy ne akarjátok magatokat mindenképp egy kapcsolatba beletuszkolni. Annak sosincs jó vége. Legyetek nyitottak, és tényleg csak olyan emberekkel menjetek bele komolyabb dolgokba, akiben tényleg megtaláljátok azt, amire nektek szükségetek van. Aki tényleg tisztel titeket és tudnátok úgy szeretni egymást, hogy egymás értelmei vagytok. Vannak közös dolgaitok, de azért nyitottak vagytok és szívesen kipróbáljátok egymás hobbijait, megismeritek egymás barátait. Tehát ne hajszoljátok eszeveszettül a szerelmet, hagyjátok, hogy rátok találjon. Illetve valószínűleg a lelketeknek is jó, ha van egy kis frissítés, tisztulási időszak, amíg ki tudjátok találni, hogy milyen céljaitok, terveitek vannak, és hogy egyáltalán milyen párt szeretnétek. És egy olyan ember, aki kívül-belül boldog, előbb megdobbantja más szívét, hiszen süt róla a jókedv, kiegyensúlyozottság.

415. Van akinek újratervezés szükséges

Đzsí — 2020-06-03 13:40:37

Az exemet én próbáltam többször jó útra téríteni, mikor szakítottunk. A kapcsolatunk közben pedig azzal szembesítettem, hogy kihasználja a családja. Miután szakítottunk elkzdte tetováltatni magát, állítólag azért, mert már régebb óta akarta ezt, de eddig nem tette. Hogyha szép, egyedi tetoválások lennéknek, megfelelő helyeken, akkor szerintem ezzel nem is lenne gond. Csak ő pont ilyen klisés tetkókat csináltatott, nem a legjobb tetoválóművésszel. Végülis az ő teste, azt csinál vele amit akar, csak aztán meg ne bánja. Szerintem itt azért befolyással volt rá az a srác, akivel a kapcsolatunk vége fele kezdett el jóban lenni. De már ő is a múlté, mivel elég messzire elköltözött. De sajnos arra pont elég volt, hogy elmében lehúzza a volt páromat. Na és miért is írok a volt páromról, amikor úgy érzem, hogy már kezdek túllenni rajta? Nos, azért, mert pár napja megkeresett, hogy nem-e lenne kedvem vele beszélgetni. Gondolom videóhívást szeretet volna, viszont nekem ebből már elegem van. Hogy mindig olyankor keres, amikor magányos. Néhány dologról azért írásban beszéltünk. Volt egy lány, akivel együtt volt utánam, kérdeztem, hogy vele mi a helyzet, miért nem beszél vele, de elvileg már annak vége, nem beszél vele. Aztán mondtam neki mindenféle rossz szándék nélkül, hogy jobb lenne, hogy a családjától kicsit távoltartaná magát, mivel miattuk szorong, a problémáikkal őt traktálják és még fizikailag, pénzügyileg is van, hogy kihasználják, és ez egyáltalán nem egészséges. Próbáltam neki mondani, hogy jobb lenne, ha odafigyelne az étkezésre, sportolásra, hogy jobb közérzete legyen, jobban érezze magát a bőrében. Találjon célokat az életében, és hogyha egyedül tud boldog lenni, utána majd rátalál a szerelem. Azért sajnálom szegényt, mert alapból egy jó ember. Csak valószínűleg befolyásolható. És most azt sem tudja mit kezdjen magával. Ezt tőle tudom. Nem tudom, hogy milyen célja volt azzal, hogy most, amikor épp magányos, akkor keres meg. Mivel én próbáltam a kapcsolatunk után jó útra téríteni, és én mindig csak a rossz dolgokat kaptam vissza tőle, ezért én már nem szeretnék tőle semmit. Beszéltem vele, mert tudom, hogy ilyenkor szüksége lehet segítségre, iránymutatásra. De amiket az utóbbi időben tett velem szemben úgy, hogy néhány évig elvileg én jelentettem neki A mindenséget, az azért durva. Kezdhetjük ott például, hogy amikor legelőször találkozott élőben az új lánnyal, akkor megmutatta neki egyből az üzeneteimet, és hagyta, hogy ő válaszoljon helyette. Amúgy is simán hagyta, hogy elolvassa az üzeneteit. Hol normális az ember, illetve a kapcsolat, ha már így kezdődik? Szerintem sehol. Én úgy voltam vele, hogy az érzéseim vele szemben csak rá és rám tartoznak. Én ki tudja hogy beszéltek még ki engem a hátam mögött. És komolyan, annak a lánynak milyen élete lehet, hogyha ennyire foglalkoztatja az én életem, és folyamatosan a Facebookot bújja? Ilyenekkel én nem akarok versenybe szállni. Mert ez nem verseny. Az ilyen emberek az én szememben pedig nem a kiemelkedő emberek között vannak. Szóval nagyon úgy tűnik ezzel az összes mindenséggel, hogy a volt páromnak sikerült elérnie, hogy ne akarjam már őt. Én is próbáltam a dolgokat felfogni, gondolkozni azon, hogy így ez már nem élet. Szerencsére ráeszéltem a dolgokra és tovább tudtam lépni. És végre tényleg nem akartam, hogy ő irányíthasson. Engem már más vár. Egy másik élet. Egy új szerelem.

414. Van amin még én sem tudok változtatni

Đzsí — 2020-05-30 10:47:51

Van amin még én sem tudok változtatni. És ez nem más, mint a múltam. Csinál néha az ember hülyeségeket, ez így van. De ami az egyik embernek az, a másiknak nem az. Én egy jószándékú, segítőkész, vidám embernek tartom magam. Sosem csináltam olyan dolgokat, amikkel direkt másoknak szerettem volna ártani. Nem voltak függőségeim. Max a volt szerelmem, akit nagyon szerettem, ami viszont szerintem nem egy gáz dolog. Csak abba futottam sajnos bele, hogy van aki nem képes elfogadni a múltamat. És ez már azt hiszem a második ilyen alkalom az ismerkedéseim során. Mindenki talál valami kivetnivalót benne. Én úgy vagyok vele, hogy mindenki okkal került az életünkbe. Sosem fogom letagadni, hogy kit szerettem, kivel voltam. Szerettem azt az időszakot, és jó volt. Az is én voltam. Egy jó kapcsolat volt, amiben ki tudtam teljesedni. Az exemnek is köszönhetem, hogy ilyen nyitottá és őszintévé tudtam válni. Ha meg hosszútávra tervez az ember, akkor egy idő után, még azért kellően az elején elmondja az ember az olyan dolgokat, amik mások számára furcsák lehetnek, vagy megosztóak. Feljött egy hasonló téma, úgyhogy elmeséltem, hogy volt egy személy az életemben, aki a saját nememhez tartozott. Szerettem és jó ember volt. A múltat továbbra sem tudom átírni, ha valakinek ez nem tetszik. Úgy vagyok vele, hogy az Igazi valójában úgy fog elfogadni, amilyen vagyok, minden eddig cipelt dolgommal együtt. Szerintem attól, hogy ilyen is volt az életemben, nem vagyok más. Sőt, egy őszinte egyenes ember vagyok, aki felmeri ezt vállalni és beszélni róla. És emberségben is nagyon ott vagyok. Hogyha valaki ezt nem tudja elfogadni, akkor nem tudok ezzel mit tenni, az menjen tovább a saját útján, nélkülem. Ha rájön, hogy ennek ellenére is egy szerethető ember vagyok, akkor tartson velem tovább. Vannak történések, amiken nem tudunk változtatni. A múlton pedig már végképp nem. Szóval valaki vagy elfogadja, hogy kikkel voltam korábban, mit próbáltam ki, vagy ha ezt nem tudja megemészteni, akkor nyugodtan menjen tovább az útján nélkülem. Én az vagyok, aki vagyok. Nem tudom megváltoztatni a múltam és nem is akarom. Akkor jó volt, élveztem. Valaki ezt vagy elfogadja, vagy nem. A választás ott van más kezében. És nem hátra tekintek, hanem előre, a jövőre. Tervezek.

413. Melyikőnk jár rosszabbul?

Đzsí — 2020-05-26 23:23:43

Azt kell mondanom, szívás, hogyha valakinek nincsenek életcéljai, nem tudja, hogy mit akar elérni az életében, hogy mit is kezdjen magával, miben is fejlődhetne. Sosem értettem azokat az embereket, akik képesek óráka hosszat "unatkozni". Basszus, engem annyi dolog érdekel, hogy nincs időm mindent kipróbálni, megtanulni. A social media barbárokról meg ne is beszéljünk, akik napi szinten 3-4 poszttal, vagy többel szinesítik az ember hírfolyamát. Nem hiába kezdem ezt meg én el unni, mert ezek nem tartalmas dologok. Hanem jó része hülyeség. Pedig ha tényleg arra lenne használva mondjuk a Facebook, hogy az ismerőseid nagy eseményeiről értesülj, akkor nem is lenne rossz. Csak hát tele van tömve minden más, érdemtelen dologgal. Na és akkor mi a helyzet, ha valakinek a tulajdon volt párja nem tudja, hogy mit kezdjen magával? Főleg, hogyha lejjebb adja az igényeit. Egy full nagy, igazi, szenvedélyes szerelem után lejjebb adni mindent? Elég fura, de van akinek ezt sikerül összehozni. Hogy ez valamilyen védelmi reakció-e jó kérdés. Az exem korábban összejött utánam egy új lánnyal. Nem az zavart, hogy ki az a személy, hanem hogy van valakije. Én eltekintettem ettől. Viszont nem szeretem ha ujjal mutogatnak rám. És biztos vagyok benne, hogy figyeli a profilom, meg minden. Amikor még az exemmel volt, mert azóta szakítottak is, tuti hogy figyelte a beszélgetésinket, amikor néha napja szót ejtettünk. Mondjuk az exem is egy eléggé balf@sz, hogy amikor már találkoztak első alkalommal, már akkor is megmutatta a telefonját és az üzeneteit. Eskü nem tudom hova tette az eszét. És tényleg olyan, mintha valaha is, amik voltak céljai, azokat én adtam neki. Mert azóta nem tudja, hogy mit akar, mi lesz vele. És hát van, amikor velem nem is a legszebben beszél, és ez van, hogy dühít, mert annyi mindent tettem érte egykor. És sosem voltam vele egy mocskos dög. Még próbálkoztam nála az újrakezdéssel is. De nem kért belőlem. Hát oké, Átvánszorgom ezen is. Csak szegényt sajálom is. A családja alapból szereti kihasználni, emiatt voltak is vitáink, az amúgy teljesen jó kapcsolatunkban, és amúgy, ahogy gondolkodom, szinte az összes vitánk kiváltó oka a családja volt. Ez durva, most, hogy belegondolok. Neki tényleg nem ártana messzebb költöznie, de sajnos nem hallgat rám. Most meg már nem is beszélünk. A lényeg, hogy rossz hatással vannak rá. Meg az, hogy akivel összejött, utánam, még ha szerette is, megmondta, hogy vannak dolgok, amikben én jobb vagyok. Pedig mondtam neki azt is, hogy ne érje be rosszabbal, meg ne legyen csak úgy valakivel, vagy hogy próbálja meg velem újra. Hát egyiket sem akarta, Pedig az egészséges életmódra váltást elkezdhetné mondjuk úgy, hogy messzebb költözik a családjától. Az ő esetében sokat számítana. Nem vagyok egy előítéletes ember, de volt szerencsém ahhoz a családhoz, és szerették nagyon kihasználni, és ez biztos most is így van. Nem nagyon kapta vissza azt a sok segítséget, sőt... Viszont mivel elmondása szerint nem akar semmit, ezért én hagyom. És igyekszem minél kevesebbet gondolni rá, ami kezd megint elég jól menni. Meg azért is blogolok itt róla, hogy ez segítsen. Én próbáltam rajta segíteni, de nem kell neki. Meg úgy társadalmilag vagy gondolkodásilag is lejjebb ereszkedett, úgy vettem észre. Pedig egy jó ember, és nem így kéne élnie, szóval ezért sajnálom. De nem akarja sajnos belátni, vagy nem akar változtatni, úgyhogy hagynom kell. Viszont az utánam lévő nőjéről is kell néhány sort írnom. Mivel én sokáig nem is voltam elfoglalva a személyével, csak tudtam, hogy van. Az exem elmondása szerint emberileg nagyon jó. Úgy voltam vele, hogy oké, biztos. Én céltudatos vagyok, tudom, hogy mit szeretnék az életemben elérni, és ezért az embernek tennie kell, és van hogy nyilván a párjának is alkalmazkodnia kell hozzá olykor, és nem keresztül húzni a másik számításait, mint az én esetemben. Egyszer-kétszer előfordul, csak van hogy annyira fontos valakinek a család, hogy ez megtörténik jó párszor... Na térjünk vissza erre nőre. Egyszer rám írt, még mikor az exemmel volt. Nem válaszoltam, nem álltam le vele vitatkozni, bele sem megyek ilyenekbe. Kisebb gondom is nagyobb, mint ez, meg van az a szint, ahova nem süllyedek. Aztán nyilán lecsekkoltam a nőcskét. A barátaim nyilván mondták, hogy hogy néz ki, de mondtam, hogy ne szidják. A hírfolyama napi szinten frissül. Szóval biztos nagyon elfoglalt lehet, ha a hülyeségeit osztja meg. Na de van még egy sztori. A szakítsuk után még találkoztak, és beregisztrálták az exem más néven az egyik randi appon és engem beszíveztek. Mert hogy a lány látott engem és az exem nem akarta elhinni, ezért a csaj így meg akarta mutatni, hogy fent vagyok. Rákérdeztem az exemnél, hogy most akkor ő ismerkedik, vagy mi van. És akkor válaszolta ezt. De kérdezem én. Az emberek ennyire unatkoznak, hogy inkább egy profilt hoznak létre ahelyett, hogy feltesznek egy kérdést pár másodperc alatt a másiknak? Eskü nem tagadtam volna le. Amúgy is tudja az exem, hogy full őszinte vagyok, szóval nem is értem. A csaj ennyire irigy rám, vagy ennyire unatkozik, vagy mire volt jó ez neki? Megvan minden jogom rá, hogy ott legyek, és azt keressek, akit akarok. Szingli vagyok, had találjam már meg az Igazim. Vagy engedélyt kell kérnem a volt párom exétől?? Ez mekkora katyvasz. Hmm, lehet tényleg szappanopera az életem? Olykor lehet igen. De kit érdekel? Én élem, és nem másoknál ragadok le, főleg nem olyanoknál, akik negatív véleménnyel vannak rólam, vagy demotiválnának. Szóval ennyi. Kedves voltom exe, nem érdekel, hogy most éppen életmódot akarsz-e, váltani, vagy éppen milyen kifogásod van ellene. Hogy most éppen mit gondolsz, hogy én épp mit csinálhatok, vagy ha éppen borítőképet cserélek a közösségi médiámon, és mivel az nyilvános, ezt sajnos te látod, és magadra veszed, és egyből reagálsz rá egy zenével, mert azt hiszed miattad tettem ki, pedig nem. Amit már azért is csekkoltam, mert a sok időrabló poszt miatt gondoltam, hogy lesz nekem is valami jó kis válasz. És haha, bármi is volt abban a zenében üzenem, nem ismerem, és nem is hallgattam meg, de már a címe árulkodó volt. Tudnod kell, hogy mások vagyunk. Nem leszünk sosem ugyanolyanok. Én nem keresek kifogásokat, én építgetem szépen az életem. Nincs nálam megállás. És igen, miután szétmentünk az exemmel, és jöttek a tapasztalataim, és észbe kaptam, így elkezdtem magamtól életmódot váltani, ami elég jót tett, mind kívül, mind belül. És igen, még most sem vagyok tökéletes. Teljesen tökéletes úgysem leszek, hiszen ember vagyok és nem az a plasztik baribebaba fajta.. Szóval bármit posztolsz, volt hogy néha lecsekkoltalak, de már nincs miért, hogy érdekelj. Mások vagyunk. Én másmilyen életet képzeltem el valószínűleg magamnak. Szóval kérlek ne légy irigy rám, vagy ne akarj olyan lenni, mint én. Én sem irigykedem rád. Még akkor sem, hogyha tudom, hogy az exemmel milyen jó együtt lenni, és te is vele voltál. De én nem adtam lejjebb a céljaim nagy részéből. Van ami módosult, de a végcél ugyanaz. És már egészségesebben. Szóval ha gondolkodásmódban különbözünk is, kívánom, hogy találjatok mindketten célt az életekben, és legyetek boldogok! És tudom ajánlani az egészséges életmód mellett a Facebook böngészésének csökkentését. Ez a két dolog jót tesz mindkettőtöknek, meg mindenki másnak, akinek valamelyikkel gondja akad.

412. Biztos van, amikor épp utálnak

Đzsí — 2020-05-22 13:45:24

Megesik az emberrel, hogy éppen utálják. Hiszen emberek vagyunk. Az irigység, az, hogy mások valamiben jobbak, vagy máshogy állunk a dolgokhoz, és más lehet, hogy sikeresebb bizonyos dolgokban, ez bennünk van. Nagyon sokat kell fejlesztenünk magunkban, gondolkodásmódunkban, hogy ezeket az időket minél kevesebbre tudjuk leredukálni, vagy éppen teljesen elhagyni. Persze vannak szerencsés emberek, akik így nőttek fel, így nevelték őket, vagy belülről jön nekik, hogy örülni tudjanak más sikerének. Érzem, hogy ki kell írni bizonyos dolgokat magamból, hiszen erre teljesen jó egy blog. Az meg csak külön jó, ha épp azok az emberek nem olvassák, akikre épp gondolunk. Nos, épp a mai nap kaptuk meg az egyik dolgozatunk eredményét. Én éreztem, hogy nem a legfényesebb lett, mivel kevés kérdés volt, sok ponttal, és volt, amire már nem volt elég időm. Ugye most az online oktatások világát éljük, interneten zajlik mindenféle teszt, vizsga. Úgyhogy azért tisztában vannak azzal az oktatók is, hogy azért van segédeszköz a diákoknál. Így az ügyesebb tanárok igyekeznek máshogy megfogalmazni a kérdéseket, vagy olyanokat feltenni, melyekre a válaszon gondolkodni kell, ki kell logikázni. Mert természetesen a ctrl+c, és ctrl+v billenytűkombinációkat mindenki tudja használni. Ez az ominózus dolgozat pont ilyen volt, hogy voltak kérdések, amiknél gondolkodni kellett. Kiderült, hogy végül az én eredményem a legjobbak között van, és volt olyan kérdés, amire csak én tudtam a helyes választ. Én kedves voltam, és szépen elmagyaráztam ábrákkal, mindennel együtt a helyes választ. Viszont volt, aki így sem értette meg, hogy miért az a jó, amit én jelöltem meg. Úgyhogy írt az oktatónak, hogy mindannyiunkat nagyon érdekel, hogy mi a helyes válasz. Igen, nagyon... És ez a hölgy pont olyan, aki kijelentette, hogy csak olyanokkal hajlandó együtt dolgozni, aki legalább annyira okos, mint ő. És nem ez az első eset, hogy neki kellett valamit külön magyarázni. Próbaképp a szüleimnek is elmagyaráztam a kérdésre a választ, és mindketten elsőre megértették, pedig még diplomájuk sincs, és a szakmámhoz se nagyon értenek. Szóval khmmm, biztos van aki utál olyankor, mikor tudom a helyes választ. Igen, tudok szöveget és ábrát értelmezni. Bocs, hogy gondolkodom. Ezért tanulunk tovább, nem? Hogy fejlesszük az elménket. Végre olyan dolgozat, ahol nem csak a lexikális tudást kérdezik csak ki. A munkánk során nem azt fogjuk tudni mindig hasznosítani. Hiszen kell maga az elmélet, de azt át is kell a gyakorlatba ültetni, igen. Ezért kell élni a lehetőségekkel, és nem csak a kötelező dolgokat csinálni, hanem utánajárni a dolgoknak, részt venni olyan dolgokban, ami a szemléletmódunkat, tudásunkat növeli. Sajnos ez sok emberben nincs meg. Nem muszáj, csak akkor ne akadjon ki valaki, ha képes vagyok megfejteni két ábrát. Ha ők szereznének munkatapasztalatot, vagy nekiállnának az értelmezésnek, akkor talán nekik is könnyebb lenne. És nem jönnének olyanokkal sem a távoktatás első két hetében, hogy annyira unatkoznak, hogy azon gondolkodtak, hogy jó lenne valami munkát szerezni. De persze azt is taglalták hogy melyik munka miért nem jó. Sajnállak Föld, sajnállak Magyarország, hogy a jövő generációja ilyen lesz. Aki pedig a kivételek közé tartozik, azoknak azt üzenem, hogy tartsatok ki! Ne akarjatok a tömeg lenni! Jó nekünk ez így. A tartalmas élet jó. Jobban tudjuk, hogy mi tesz minket boldoggá. Vannak céljaink, álmaink. Ne adjátok fel! Én sem adom. Ettől leszünk különlegesek.

411. Van aminek vége szakadt

Đzsí — 2020-05-19 23:58:54

Tavaly júniusban-július közepéig voltam a legboldogabb. Lediplomáztam, jó eredménnyel. Mellettem volt a családom, a barátaim és életem szerelme. Akkor volt a legjobb élni. Úgy éreztem. Végre beérett a munkám gyümölcse. Jó volt. Nagyon. Aztán eljött az, amire valószínűleg utaltak már jelek, de nekem nagy, és érző szívem van. Kevés embert szeretek, de azt nagyon. Ilyen volt az, akiről azt gondoltam, hogy ő életem szerelme. Külön váltak útjaink. Arra már rájöttem, hogy mikor vége lett, akkor valószínűleg még szerettük egymást. Én tényleg nagyon hittem bennünk. Nagyon sokat voltunk együtt. Szinte az én életem negyedét. Így joggal érezhetek bizonyos dolgokat. Van, hogy random dolgokról eszembe jut, még most is. Aztán, mikor egyszer-egyszer felbukkan, pedig már kezdenék helyreéllni, akkor megint kezdhetem újra az építkezést. A távolodást. A reménykedést abbahagyni. Hogy oké, szép volt, jó volt, de már nem lesz többet olyan, hogy mi együtt. Ilyenkor mindig újra és újra fel kell fognom. Tényleg jó volt együtt. És nagyon sok emlék összegyűlt bennünk. És olyan dolgokról villanak be néha emlékképek, amikről nem is gondolnám. De talán a kulcs dolog, amire rájöttem, az az lehet, hogy a megszokás az,ami hiányzik. Rengeteg dolgot csinéltunk együtt, rengeteget tapasztaltunk. Nem mondom azt, hogy nem lenne jó újra, mert nem így van. Lenne jó és rossz oldala is. Tény, hogy voltak rossz dolgok a kapcsolatunkban. És amik az utóbbi időben történtek dolgok, valószínűleg meg sem érdemelné, hogy újra vele legyek. És ő nem is akar. Szegény azt sem tudja mit csináljon. A családja még mindig ugyanúgy kihasználja. Ő neveli szinte az egyik tesvére gyerekét. Ő egy nagyon jó ember. És nem ezt érdemelné. Ezt már neki is elmondtam, nem egyszer. Ő maga egy jó ember. Túl jó is. Csak befolyásolható. És sajnos nem mindenki a jó irányba teszi ezt vele. És nem tudom az egész életét megváltoztatni, főleg úgy, hogy nem is partner ebben. Jobbat érdemelne, mint ami most vele van. De tántorthatatlan, Nem tudom, hogy egyszer fel-e fogja majd. Azt gondolom, hogy eléggé célvesztett lehet mostanában, mert nem igazán tudja, hogy mit akar. Viszont az én életemnek pörögnie kell tovább. Nem hagyhatom cserben a sok embert, akikért, dolgozom, akikkel dolgozom, és főleg nem a barátaimat, főleg azt a két leányzót, akik a legjobban mellettem voltak, mikor kellett. És elégszer hallgatták már ezeket az újra megjelenős sztorikat, úgyhogy véget kell vetnem annak, hogy ez a hatás a hatalmába kerítsen. Semleges szeretnék lenni, amennyire csak lehet, vele szemben. Mert elég rossz mindig a felcsillanó remény után felállni újra. Nem teheti meg ezt velem. Főleg, amilyen az utóbbi időben. Úgyhogy elsősorban magamért, a jövőmért, a barátaimért, a családomért kell, hogy továbbhaladjak. Rajta voltam eddig is. És ezután is. Úgy vagyok vele, az ember mindig tapasztal, tanul. Már kezdek rájönni, hogy mi az adott módszer, ami talán a legjobban helyre tud egy ilyen után állítani. Viszonylag sok emberrel próbáltam ismerkedni az elmúlt idószakban. Ha nem is lett meg még életem szerelme, de mivel szeretem mindenki érzését megérteni, ezért folyamatosan fejlettebb leszek ezen a téren. Úgyhogy köszönöm ezeknek az embereknek, hogyha talán nem is lett éltreszóló kapcsolatunk, de legalább betekinthettem a gondolkodásmódjukba, életükbe, és így a további életemmel, párkapcsolatommal kapcsolatban már okosabb leszek. Most már nagyjából kezdem érteni, hogy mi a fontos számomra, milyen emberekkel ne kezdjek. Hálás vagyok annak a személynek, akivel azt hittem, hogy végre a másik felem, de aztán nem úgy alakult, de ráébresztett arra, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok az az átlag, sem ő, sem én, én kicsit mégis próbáltam megfelelni mások elvárásainak bizonyos dolgokban. És ezért tettem olyan dolgokat, amiket ha nem tettem volna meg, akkor lehet, hogy most velem lenne. És ő is egy nagyon jó és kedves ember. Különcebb, mint én, de nekem így kedves. De nem is az, hogy különcebb, inkább bölcsebb. Nyilván mögötte van az a pár év, ami a korkülönbségünk. És ő egy nagyon jó ember. Lehet, hogy a legjobb, akit valaha megismertem. Kedves, jóképű és tehetséges, és mégis teljes alázattal nyúl a dolgokhoz. Mégha mondjuk a második állítást nem is hiszi el magáról, pedig így van. Azt kell mondjam, nagyon magasra tette a mércét magával. Talán nem is lehet megdönteni. Viszont vannak dolgok, amikben felnyitotta a szemem, és ezt köszönöm neki. Ő is megérdemli, hogy egy meghitt, boldog élete legyen. Jó ember, neki ez jár.

410. Az esős napokból is ki lehet hozni a maximumot

Đzsí — 2019-05-05 14:47:59

Drágáim! Hiába esik is az eső, dolgot mindig találhatunk. Főleg persze a tavasz végefelé közeledve inkább a szabadba mennénk ki. Csak van mikor az időjárás számításainkat keresztbehúzza. vagy amit szeretnénk csinálni. Kivéve ha szeretitek a sarat. Meg az esőt. Vagy szerettek vizesek lenni. Vagy felkészültök, felöltöztök, beöltöztök úgy, hogy ne nagyon ázzatok. Nos, a kedves kutyikáim szeretik az esőt. Vagy nem tudom miért, de inkább eláznak sokszor,minthogy bemenjenek a házukba, vagy valahova az eresz alá. Mikor ez van nem értem épp a logikát, de jól van. Lehet, hogy épp lehűtik magukat. Vagy fürdetik így is magukat. Édes kis termtmények egyébként. Kár, hogy a hosszú szőrükkel tiszta pacsulisok. Imádom őket mindig, de ilyenkor kevésbé kellemes őket megszeretgetni. De hát ilyenkor is a kutyáim. Éééés képzeljétek, ma új jövevényünk van. Egy új kiskutya. Őt most a párom szerette volna. Nekem meglepetés volt. És tényleg aranyos. Így már lassan egy kutyafalkánk lesz. Páromnak legalább teljesült az egyik kívánsága. Mindig is ilyen kutyust szeretett volna. Úgyhogy most szoktatgatjuk a picikét. Már megmutattam őket a kutyájainknak, megszagolták, eddig teljesen barátságos reakciók voltak. Úgyhogy azt hiszem minden rendben lesz az új jövevénnyel. De egyenlőre ma még külön van. Hétvégén egyébként a szüleimnél voltunk. Feléjük is általában esett az eső, de volt, mikor nem. Úgyhogy késő délután, mikor épp nem esett, akkor kiugrottunk sütögetni. Szeretek nagyon sütni, szóval nekem egy jó élmény volt. Az otthoni kutyáimat is megszeretgettem. A családot is. A projektemen is dolgoztam. Hazafele bementünk a vásárba is, amit kissé szétmosott az eső és sok minden le is volt takarva, a legjobban várt árusaim nem voltak ott, szóval egy kürtőskaláccsal, anyák napi virággal és kiskerékkel távoztunk is. Utána mentünk a kiskutyánkért. Odatalálni vicces volt, de végül sikerült. Úgyhogy lehet csinálni kint is, bent is dolgokat még esős időben is. Még fogok ma később is valamivel biztosan molyolni. A mai napon pedig anyák napja van. Mindenkit arra buzdítok, hogy az anyukáját, nagymamáját, dédnagymamáját köszöntse fel, ha van rá lehetősége, mert ha nem is ad nagy ajándékot, jól esik nekik a törődés. Még egy egyszerűnek tűnő ajándék is okozhat nagy örömöt számukra. És persze szeretném sulykolni, hogy máskor is szeressétek és keressétek őket, ne csak ilyenkor. Ők is törődtek veletek, felneveltek, szerettek. Jó kikérni sokszor mások véleményét vagy elsztorizni egy-egy megtörtént eseményt, elmondani aggodalmainkat. Ők pedig nekünk, értünk vannak. A hősök. Az édesanyák.

409. Jó kis nap elé nézünk

Đzsí — 2019-05-02 09:13:59

Kedveskéim! Úgy érzem ma igazán jó nap elé nézünk. Nem tudom, hogy ír-e mára az orvosmeterológia frontot, de én úgy vettem észre az embereken, hogy ma igen is olyan front van, ami az emberekre is hatással van. Azért nem mindenkire hat, de akikkel találkoztam, nagyrészükre igen. Az egész úgy kezdődött, hogy ma reggel jöttem vissza a páromtól az albérletembe, mert megbeszélésem lesz, illetve dolgozni megyek. Nos, ezzel nem lenne semmi baj. Csak.... Egy kedves nénike beült elém a buszon. Jól tudom, tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan székek, ülőhelyek, amiknek a mozgásszabályzója elromlik. Ez viszont, mint utóbb kiderült, nem elromlott, hanem a drága nénike az arcomba nyomta a székét, fullra. Azt hittem majd valahol előbb leszáll, mint én, de nem, a végállomásig jött, mint én is. Leszállás előtt arrébb ült a másik székre, én megpróbáltam előrenyomni az ülést, hogy kivegyem a cuccaim, de a drága ülés be volt stoppolva. Szóval működött az a drága ülésszabályzó... Éljenek a nagyik! Mikor leszállt a drága néni, előre engedtem persze, nem mintha nem tolakodott volna be elém, de bennem szerencsére van ennyi tisztelet az idősek iránt. Ha úgy van át is adom a helyem másoknak, még akkor is, ha 1 órát kell is állnom. Szóval vannak kivételes fiatalok, illetve idősek is. De persze nem tudhatom, hogy mi volt az oka. Épp fájt-e a háta, vagy nem tudta hogyan kell előre dönteni az ülést. Bár ezt kétlem, mert ott szórakozott vele a néni. Csak hát nem volt a legjobb érzés a kistáskámmal és laptoptáskámmal ülni úgy, és próbálni kicsit tanulni, hogy az arcomba volt nyomva egy szék. Mert persze az a fajta sem vagyok, aki nem engedi, hogy üljenek mellé. Nem szoktam a táskámnak jegyet venni. Amúgy nagyon menő néni volt ha azt nézzük. Jó, nem az a nagyon kiöltözős és szétsminkelt, de farmer volt rajta és a barátnője már várta az állomáson. Nem is tudom, hogyha mi leszünk ilyen idősek, mi millyen ruhákban leszünk és milyen hajunk lesz. Régen, illetve még a mostani idősebbek, akik mondjuk nem a fővárosban élnek, még van, aki egyébként otthonkában vagy nagyszoknyában szokott lenni. Ez amúgy szerintem nagyon aranyos, hogy még ragaszkodnak a régi viselethez, hagyományokhoz. Náluk ez volt a megszokott. Nálunk nem is tudom mi lesz a trend és a megszokottság. Később úgyis kiderül. Na persze a mai reggelen nemcsak a nagyik alakítottak, hanem a többiek is. Ma mindennki cselleng, totyorog, tesznek kb. arról, hogy nehogy szinte egyenesen kelljen menned, hanem ki kelljen kerülni őket. Úgyhogy köszönöm, jó kis nap elé nézünk. Nincs is sok kedvem így kimenni a lakásból. Vagy felfoghatom úgy, hogy le kell győznőm a mai napot. Haha. Remélem a munkában nem fogom érzékelni a mai kis frontot. pedig szoktam. Pedig olyan jó lenne, ha mindenki vidám lenne és normális. Ha ti is tapasztaltátok ezt, akkor nektek is kitartást kívánok és reméljük, hogy minél könnyebben megússzátok a mai napot. Puszi.

408. Mi a helyzet velem?

Đzsí — 2019-05-01 14:35:55

Drága kis blogom és néhai olvasói! Már rég nem írtam ide, és természetesen azóta sok minden történt. Lassan végzek az egyetemmel. Talán a gimi végefele kezdtem el kevesebbet írni ide. Szabadidőm nincs túl sok, de néha azért gondolok a G-Portálra. Nagynéha az oldara is felnézek, amikor azon gondolkodom, hogy hogy is kezdhetném el újra az írást. Nem minden bejegyzésemet úgy kellene kezdeni, hogy régen jártam errefele. Röviden így kicsit aktualizálnám a dolgokat. Az egyetem alapképzésével tényleg lassan végzek. A szakdolgozatomat már le is adtam. Juhúúú. Még meg kell persze védenem, úgy, mint a szakmai gyakorlatomat is. Úgyhogy a tanulást is lassan el kell kezdenem, hogy minél jobban teljesíthessek. Csak a suli mellett persze továbbra is dolgozom, és más szakmai projektekben is részt veszek. Magánéletem tekintve továbbra is párkapcsolatban élek. Páromnak a 2. albérletéből el kelett mennie, mivel a tulajdonosok be szerettek volbna költözni, ezért megbeszéltük, hogy érdemes lenne vennie egy kisebb házat, lakrészt. Ez így is lett. Nem volt a legjobb állapotban, úgyhogy jó pár dolgot fel kellett újítani, hogy normálisan lakható legyen. Azóta is szépítjük. Belülről már szinte rendben is van, kisebb símítások még vannak. Kívülről azért lesz még mit csinálni. Jórészét a dolgoknak a párom csinálta. Úgyhogy ős egy igazi kis ezermester. Bármi is lesz velünk a későbbiekben, ez egy biztos pont számára, mert van hol laknia és innen már nem fogják kitoloncolni. A drága kutyuskáim is megvannak, úgyhogy nekik is jobb helyük lesz már. Terveim folyamatosan vannak. Szakmailag szeretnék nagyon jó lenni és ha még lehet, folytatnám a tanulást. A munkahelyemet is szeretem, teljesen jó egy diákmunkának. Így tehát ingázgaztni még mindig szoktam. Igaz, hogy nem napi szinten, de szoktam. Nagyvárosba járok egyetemre. Páromhoz szoktam menni, aki másfél órára lakik onnan, illetve a szüleimhez, családomhoz, akik 3 órára. Hát igen, ilyen az egyetemi élet. De azt tartom fontosnak, hogy szeressük amit csinálunk és később is szeressük. Akkor legalább élvezetes is lesz a munka.

407. Körforgás az életem

Đzsí — 2018-08-09 11:08:43

Kedves, drága blogom! Kedves, drága, még jelenlevő, hűséges G-Portálosok! Olyan régen jártam már itt. Sajnos utóbbi bejegyzéseim erről szólnak. Írnék én ide szívesen, és mindig lenne is mit. Csak éppen, hogy a felnőtt élet küszöbén állok, dolgozom és tanulok egyszerre. Sajnos, nem sajnos eléggé maximalista vagyok egyes tereken, ezért minél többet dolgozom, hogy lehessen egy kedves otthonom, ahol végre a párommal (egyenlőre) kettesben lahatunk, plusz persze a drága kutyáim. Élek, pörög az életem ezerrel. Szüleim néha féltenek is, hogy túl sokat dolgozom, de most még élvezem. A szakdolgozatomat is be kellene fejeznem, csak sajnos inkább dolgozni járok ilyenkor, mert úgy vagyok vele, hogy azért fizetnek is. A szakdolgozatomat is szeretem egyébként. Nagyon sokat dolgoztam vele, és hogy legyen mit leírni, már csak be kéne fejeznem igazából. Párommal megvagyunk, ismét félig-meddig távkapcsolatban vagyunk, de ha hétvégén épp nem dolgozom, akkor megyek hozzá, tehát amint van egy kis időm találkozom vele. Szeretem és vele képzelem el a jövőm. Ha tehetném, én már vennék egy közös házat a városban, vagy környékén, de ő szeretné megvárni amíg végzem a sulival, és kiderül hol lesz az igazi állásom. Van jó pár lehetőség, dönteni nehéz. Úgyhogy ha van cívódás közöttünk, akkor ennek ez az oka. Egyébként jól elvagyunk mindketten. Drága kutyáinkkal is minden oké, sajnos velük sem tudok mostanában annyit foglalkozni. De ha majd végre egyszer kézhez kapom a diplomámat, akkor biztos, hogy annyit leszek velük, amennyit csak lehetek. Tényleg azért nem tudtam írni, mert suliból munkába mentem, vagy épp fordítva, munkából suliba. De szeretem a blogom, szeretem a G-Portál, szeretlek titeket. <3

406. Igazán őszi már az idő, de én csak csinálom

Đzsí — 2017-10-24 17:04:42

Imádom az őszi képeket. Egy egész montázst kitennék legszívesebben a blogomra. Igaz, ami késik, nem múlik. Na majd ha esetleg lesz rá időm, összeszedek jó pár szép, őszi, színes képet és kiteszem. Nem tudok betelni ilyenkor a színes levelekkel. Tegnap voltunk kutyát sétáltatni, remélem ma is megyünk. Sikerült egy picit hosszú hétvégét csinálnom magamnak. Ugyanis pénteken ugye hazajöttem. Nem osztottam be magam péntektől-keddig, azaz máig és ugye hétfőn alapból nem volt sulim, a mai gyakorlatomon csak pótlás volt, amit nekem szerencsére nem kellett, és a mai előadásom pedig elmaradt. Szóval úgy gondoltam, hogy az október 23-i dupla pénz nekem nem kell, inkább leszek a családommal és babe-el, holnap pedig kelek inkább korán, és így együtt tudunk ma is aludni. Csináltam egy kis pihit magamnak, mert már rég volt. Nem mintha annyira pihenni tudtam volna. Na jó, ma kicsit tovább aludtam végre. Babe miután elment dolgozni visszaaludtam és 9 körül keltem fel. Elolvastam az anyagot, amiből megbuktam, és megint csak azt kérdeztem magamtól, hogy ebből hogy nem mentem át a zhn. Nekem ez tisztára hihetetlen. Készültem rá, és éreztem is, hogy jól sikerült. Na mindegy, ez van. Jövő héten majd megyek pótra. Remélem ott már csodával határos módon már tényleg sikerülni is fog. A legközelebbi beadandómat elkészítettem, legalább azt már leadhatom. Még 2 kiselőadás van hátra, de annak is nekiugrunk a héten, úgyhogy menni fog ez. Aztán pedig jöhet majd a szakdogám. :)

405. Tevékeny hétköznapok

Đzsí — 2017-10-22 18:13:24

Sajnos rég írtam ide. Pedig többször is megfordul a fejemben, hogy írnék ide. De az időmből sajnos nem telik erre. Igen, mint ahogy a címben is szerepel, tényleg tevékenyek a hétköznapjaim. Sőt, igazából a hétvégéim is sokszor. Felvettek a munkahelyemre. Már 2 hetet ledolgoztam ott. Tetszik, eddig jó meló. Közben pedig a suliban is meg kell felelnem. 2 zh-t írtam. Az egyik, amelyikre nem olyan sokat készültem, 5 lett. A másik, amelyik fontosabb lett volna, és tényleg készültem rá, 46% lett csak, úgyhogy mehetek pótra... Jajj, de nagyon örülök neki. Azt hittem, hogy tök jól sikerült. De hát eszerint nem. Vagy nem tudom hogy pontozott a tanár. Na mindegy, ez van. Megtanulom mégegyszer. Aztán a vizsgára megint. Egy biztos, hogy mostanában nem unatkozom. Próbálok úgy kalkulálni, hogy mindenre jusson idő. Az ősz egy igazán szép évszak. Színes levelek vannnak mindenhol. Ezek nekem mindig is tetszettek. Kikapcsolódás nekem az, amikor vásárolhatok és találkozhatok babe-el. Nekem ez sosem volt gond. Sosem unatkozom, és nem érzem azt, hogy hiábavaló lenne az éltem. Szeretek tevékeny lenni. A szakdolgozatomat is ebben a félévben kezdem. Az sem lesz kis munka, de remélem meg fogja érni ott is a kemény munka. Ott szakdolgoznom és kutakodnom kell majd. De megcsinálom majd azt is. Legalább érzem, hogy élek.

404. "Megfogtam Isten lábát."

Đzsí — 2017-09-19 10:31:02

Jajj, Istenem! Bárcsak így lenne. De nincs így. Én eléggé gyakorltorientált képzésen veszek részt, a mi szakunkon nagyon fontosak a gyakorlatok. Nos, olyan "jó" csoportbeosztást kaptam, hogy megkaptam magam mellé a 2 leghülyébb embert. Már bocsi. Úgy gondolom, hogy ők eléggé telibe szarják az egészet. És ez elég szomorú. Az egyik most jelölt be épp ismerősnek és elkérte a jegyzőkönyvem. Mit ne mondjak, hány órát dolgoztam vele, és ő most kezd neki, amikor 4 órán belül itt a gyakorlat? Hát szép. Ez eddig szerencsére csak a gyakorlat menete és a hozzá tartozó elmélet, utána pedig a méréseinkkel és tapasztalatainkkal kiegészített füzetet kell beadni. Nos, a határidő megvan. Én 1 nappal előbb adom be, mert frissen jobb lesz megírni, és így nem adhatok olyat oda, ami nincs nálam. Sorry. Félre ne értsen valaki, nem vagyok irigy. Egyáltalán nem. De hogy ezzel sokat kell dolgozni, az biztos. És nem én szeretném helyettük is elvégezni a gyakorlatot. Nem, ilyet nem játszunk. Szépen kifotózzuk gyakorlat végén egymás eredményeit, amik a számításhoz kellenek, és kisaranyom, pá. Nem csinálunk ilyenből rendszert. Most nagyon kivagyok. Azt se tudta az illető, hogy melyik jegyzetből kell dolgozni és hogy hol van leírva a gyakorlat menete. Istenem, kikkel leszek én?! Ráadásul ha valamit rosszul csinálnak azt meg kell indokolni, és ők, amilyen nem mondom ki mik, vagy elfogják tusolni, hogy rosszul csinálták, vagy azt se fogják tudni, hogy rosszul csinálták. Na mindegy. Én kihozom magamból a maximumot. Ők meg csinálnak amit csinálnak. Megmondták a gyakorlatvezetők úgyis, hogy egyénik a feladatok, úgyhogy ne bombázzanak a milliónyi kérdésükkel! Ez a gyakorlat ígyis elég nehéz, nemhogy még a társaid megnehezítik a dolgot. Isten legyen velem!

403. Nagyon a határán voltam

Đzsí — 2017-09-09 10:19:40

Általában pozitív és energikus személynek mondom magam. És jórészt az is vagyok. De vannak időszakok, amikor a béka segge alatt van a hangulatom. Szerencsére ezekből van kevesebb. De akkor is van. Igaz, mindenkinek van rossz napja. A hiszti meg más. Az nem ide tartozik. Amikor nagyon reménytelenül érzem magam, az nagyon rossz. Megszokott jó pár dolog fordulni ilyenkor a fejemben. A "legjobb", hogy ezekről nálam sokszor a ma élő társadalom tehet. Csütörök éjszaka is azt hiszem eléggé a mélyponton voltam. Még nekem volt kedvem elmenni este bulizni. Végül rávettem szobatárssamat, hogy menjünk. Hárman mentünk. A szobatársam, egy fiú, akivel kavar, és én. Egyébként a kollégiumban van pár haverom. Az egyik pont ennek a fiúnak a szobatársa. Ő már előbb elment "alapozni" a gólyáival. Mikor találkoztunk vele, hát szegény eléggé kész volt már. Én rászóltam, hogy ne igyon többet, de láttam még utána is sört a kezébe. Egy idő után már nem is győzködtem, hogy jöjjön inkább velünk bulizni. Persze, azt is megkérdeztem tőle, hogy bent alszik-e a koleszban. De nem, kiderült, hogy ő egy ismerősnél fog aludni, aki történetesen egy csaj volt. Igen, mentünk az egyik helyre táncolni, és egy 5 perc múlva megkérdeztem a többieket, hogy ez nem ő? Erre megkocogtatták a vállát, hátra fordult és persze, hogy ő volt. És azzal a csajjal táncolt. Nem tudom, hogy mennyit látott szegény, de az a csaj, még nálam se volt szebb. Igaz, a szerelem vak. Mondjuk ezt szerelemnek nem mondanám. :D Miután egyszer csak elkavarodtunk egymástól vagy eltűntünk egymás elöl, gondoltam, hogy már le is léptek. Ekkor kezdett el ugye rossz lenni a kedvem. Mert én igazából direkt miatta akartam menni. Amit közöltem is vele, amiután megvettük a jegyeket, de a válasza az volt, hogy "én nem is kértelek ilyenre". Hát oké. Annak örülök, hogy legalább a szobatársam, és a fiú akivel kavar jól érezték magukat. Amúgy egy kis idő után feloldódott azért a rossz kedvem. Csak hát időbe telt. De szerencsére nem ragasztottam ezt át a barátaimra. Erre próbálok mindig figyelni. Vagy én vidítok fel valakit, vagy nem adom tovább az én rossz kedvemet. Szerintem az nem fair, hogyha valakivel valami jó történik vagy történt és jó a kedve, másnak nem igazán lenne joga elrontani azt. Had örüljenek az emberek megérdemelten. Na, kanyarodjuk vissza a történetemhez. A rossz kedvemnek volt oka és előzménye. Nos, az előzmény az volt, hogy megint rámjött sajnos az, hogy a társadalomnak meg kell felelni. Ú, de utálom ezeket a pillanataimat. A beköltözős buli után jött rám ez. Úgy utálom utólag ilyenkor a társadalmat, hogy nem képes fejlődni a világgal együtt Magyarország is, és olyan maradinak kell lenni, hogy nem vállalhatom fel minden egyes ember előtt, hogy kivel vagyok. Egyébként szerintem elég sokan tudják. Mondjuk az első szobatársaim rájöttek és kifaggattak, a mostani szobatársam valszeg tőlük tudta, de igazából ez nem izgat, mert ők talán úgy érzem el is fogadtak így. A mostani szobatársam az biztos. Ja, amúgy ugye én is mondtam már 1-2 embernek, meg persze vannak, akik nem tudják befogni a szájukat. Itt az egyetemen, mivel azért mindenkit nem ismerek, nem akartam olyan nagy dobra verni a dolgot, de gimiben pl. mindenki tudta szinte a dolgot. Még az osztályfőnököm is. Nos, kolibuli közben felmentünk azzal az illetővel, akinek a gólyái vannak, inni még egy kicsit. Ő akkor is eléggé már kész volt és valamiért elkezdett nekem beszélni az exeiről. Szóval lelkiztünk egy kicsit. Nem faggattam, magától mondta. Én sosem élnék vissza ittas emberekkel. Igazából nem történt semmi, csak beszélgettünk. Aztán mivel a barátnőmnek kezdtek jól alakulni a srác szobatársával, gondoltam majd valamikor akkor elmegyünk négyesben valamerre. Szóval a srácokkal folyamatosan kontaktoltam. De végül az én lelkizős társamat nemigazán lehett rávenni semmire, mert még valami beadanót is kellett írniuk. De sebaj. Nem láttam a fától az erdőt. Szerdán ki is tálaltam babenek. Elmondtam neki, hogy mi a szitu. Hogy mivel babe nem foglalkozott velem, gondoltam majd más fog. De ha mutatott is hajlandóságot, nekem nem ment. Éreztem, hogy nekem nem is tetszik ez a srác úgy, ahogy van. Csak próbáltam volna beleerőszakolni mással magamat egy kapcsolatba, ahol valószínúleg nem éreztem volna jól magam. Persze babe dühös volt rám, hogy miért próbálkozok bármivel is egy pasival, amikor ott van ő. Igen, igaza van. De néha sajnos rám jön ez a hülyeség, hogy meg kell felelni a társadalomnak és egy lány meg egy fiú alkot egy igazi párt. Úgy utálom ezt. A mamám is mindig ezzel jön. Pedig tudja, hogy milyen rendes babe, és szokott is segíteni neki. Én ezt nem értem. Oké, hogy babe lány, és idősebb is nálam, de nála rendesebb embert nem ismerek. Nincs káros szenvedélye. Szereti a gyerekeket. Van rendes munkahelye és jól dolgozik. Többet ért a kocsikhoz, mint apum. A bicikliket is jobban megszereli. És ez csak pár random dolog volt. Úgy utálom, mikor ezzel jön valaki. Babe jobb ember, mint sok heteró ember. Komolyan. Nem szívtelen, nem bánt meg másokat, szeret segíteni másokon. És pont rajta ítélkeznek. Amikor jobb jónéhánynál. Miért nem lehet akkor elfogadni őt, ha a gyereked vagy az unokád szereti őt? Olyan rossz ez így. Ezért van néha ilyen, hogy rosszul érzem magam ez miatt. És csütörtök éjszaka meg még a srác miatt voltam mélyponton. De lehetséges, hogy nem is miatta, hanem ez az egész miatt voltam mélyponton. Csak nem tudtam akkor. Pedig szerdán említettem babenek, hogy beleerőszakolnám magam a kapcsolatba. Péntek reggel ugye írkáltunk babe-el, hogy akkor hozzá megyek-e haza vagy anyuékhoz, mivel még feldúlt volt kissé, mivel észrevette, hogy a héten nem igazán foglalkoztam úgy eléggé vele. De igazából ez egy pótcselekvés is nálam. Próbálok olyat tenni, hogy ne érezzem, hogy úgy hiányzik nekem. Megpróbálom mással lefoglalni az agyamat. Ez van sajnos. A társadalom itt sajnos még nem kész a változásra. Legalábbis egy része nem. Akinek pedig sikerül ezen túllendülnie, annak gratulálok és köszi. Szóval úgy döntöttem, hogy ez a srác marad a haver zónában. Babe ugyanis pénteken, miután hazaért a munkából, nagyon meglepődtem, hogy nem volt mérges. Kissé azért kételkedett, hogy tuti nem csaltam-e meg, de szerencsére talán el is hitte, hogy tényleg nem tettem semmi olyat. Se csók, semmi nem volt. Ja igen, épp ez konstatáltam babenek szerdán, hogy semmit nem érzek a fiú iránt, nem vágyom rá, mint ahogy rá szoktam. Szóval ez valószínűleg csak egy kapcsolatba való beleerőszakolás lett volna. Na szóval a péntekre visszatérve, babe mondta, hogy nem szeretne szakítani és hogy hiányoznék neki és összebújtunk meg ölelgettük egymást egy csomó ideig. Még azt is mesélte, hogy hogy akarja beosztani az idejét majd a munkahelyén. Ja és most nem 6-kor vagy utána ért haza. Azt hiszem helyretettük a dolgokat. Lehet, hogy bizonyos szempontból jót is tett ez az egy hét. Ha elbizonytalanodottnak is éreztem magam, most azt hiszem érzem, hogy mi van. Éreztem újra mindkettőnkön azt, hogy tényleg akarjuk egymást. Szóval sajnálom, hogyha valakinek nem tetszik, hogy azonos neműek vagyunk. Szeretjük egymást. Ez van. Nem leszek azért öngyilkos, mert nem tudtam túlleni a kétkedéseimen. Ez van. Inkább élek így. Minden okkal történik. Isten a kezembe adta az életem, és ha akarja, akkor elveszi. Nem tehetem meg ezt önzőségből egy rossz pillanatomban sem. Még jó, hogy nem szeretem a fájdalmat. Szerencsére az mindig vissza szokott tartani, hogy fájna. Meg úgyis úgy vagyok vele, ha meg kell halnunk, akkor úgyis meghalunk. Én nem szeretnék abba a sorba beállni, ahol a társadalom hülyeségei miatt vetett véget az ember az életének. Igen, a társadalom gyilkos. Ezért nem kell bedőlni a sztereotípiáknak. Én ezért is vagyok olyan elnéző másokkal szemben. Had legyen valaki egyedi. Attól, hogy a társadalom egy része nem preferálja, de ő úgy érzi jól magát, ahogy van, hát legyen. A legtöbb ember egyedi. Aki pedig annak él, hogy a társadalom egy mintapéldánya lehessen, aki annak él, hogy pont olyan legyen, mint akit a tvben lát, hát sajnálom. Nincs élete. Ne essetek ebbe a hibába!

402. Nincs megállás

Đzsí — 2017-09-01 13:02:24

Nem írtam pár napja, mert eléggé el voltam foglalva. Korán keltem, későn értem haza. Ingáztam az egyetemi városom és babe albérlete között. Szóval nem keveset utaztam a héten, azt hiszem. A jövendőbeli munkámat intéztem, valamint dolgoztam is. Jaja, egy kis szórólapozást bevállaltam. Kicsit le is égtem, azt hiszem. De ez csak még a bemelegítés volt. Ugyanis jelentkeztem egy helyre, ahol 2 kör is volt, és sikerült. Nem volt nehéz a két teszt, egyáltalán. Szóval hétvégén már megyek is az elméleti oktatásra, utána pedig irány a gyakorlati oktatás, ami szerencsére már nem tart reggeltől estig, de már suli mellett lesz. Szóval hajrá nekem! :) Utána pedig végre dolgozhatok. Alig várom. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog tetszeni. Remélem, hogy szeretni fogom. Mindenesetre én izgatott vagyok és várom. Új lehetőségek. Szeretek élni velük. :) Szóval kicsit érdekes lesz beköltöznöm a kollégiumba, mivel vasárnap van a beköltözés, szóval babe majd hozza utánam a cuccokat, mire végzek az aznapi oktatással. Remélem nem hagyok itt semmit. :D Szóval ma van végre a pihenőnapom. Ma nem szeretném megerőltetni magam. :D Igazából szórólapoztam és nem volt annyira jó, mert a felénél már majd leszakadt a lábam. Mondjuk azért elment. Nem volt annyira rossz azért. Voltak kedves emberek is. :) Én pedig szeretem alaposan végezni a munkámat, szóval szerintem megelégedhettek velem. Várom az új munkámat is. :) Izgatott vagyok már nagyon az év miatt is. Mondjuk azt azért sajnálom kicsit, hogy bevállaltam a hétvégi oktatást, mert nem tudok egész vasárnap délután a szobámmal bíbelődni, de majd este megpróbálom behozni a lemaradást. Tegnap be is vásároltuk babe-el a szükséges kolis dolgokat. Próbáltam a legszükségesebb dolgokat vásásrolni, de azért volt, amiből többet vettünk és a darabszám felvitte az árat. De hátha így nem fog annyi pénz elmenni. Mondjuk elvileg most már huzamosabb munkám lesz, szóval picivel több pénzem lesz elvileg. De szeretném persze félretenni. Már most megpróbálok spórolni a jövendőbeli házamra, vagy lakásomra. Igaz, asszem ez el fog tartani egy ideig. :D U.i.: A nyereményeket elküldtem mindenkinek. Köszi a részvételt mindenkinek. :) Ja és a barátnőm, akiről az előző posztban írtam, írt nekem, és azt hiszem, hogy szent a béke. Azt hiszem, hogy jó félévet kezdünk. :)

401. Érdekes lesz

Đzsí — 2017-08-28 08:38:11

Huhh. Hát kezdjük ott, hogy volt egy lány a szobatársam 2 évig. Most talán ő nem lesz a szobatársam, hanem a tavalyi másik szobatársammal leszünk ketten elvileg. Szóval 3 fős egy szoba, de elvileg van annyi hely, hogy több szobában is csak ketten legyünk. Nos, ez a lány, aki már 2 évet volt a szobatársam, és barátnőként tekintek rá, nem tudom, hogy most mit gondol rólam, milyen viszonyban lesz velem. Én nem vagyok haragtartó és nem is szeretném, hogy rosszban legyünk. Szerintem én nem követtem el semmi rosszat, de hát mindenki másképp csinálja és másképp is gondolja. Na ez a barátnőm szexkapcsolatba kezdett az egyik évfolyamtársunkkal. Mi a másik szobatársunkkal figyelmeztettük a veszélyekre, én különösen arra, hogy tuti, hogy többet fognak egymás iránt érezni, ismerve őket és akkor vagy tönkremegy az egész vagy összejönnek. Az egész második félév erről szólt. Hogy most összejöjjenek-e, ne vagy mi legyen. Mert egyszer hívja a srác, máskor nem ér rá, ő azt gondolta, hogy biztos mással is van. Én mondtam neki, hogy szimplán nem ér rá, és egyik este amikor én áthívtam iszogatni, szerintem elég nyomós indok volt az, hogy már elígérkezett és tényleg máshol, a barátaival vacsorázott. Én mondtam a barátnőmnek, hogy még szép hogy nem mondja le azt, de ő persze kiakadt. Ilyen hülyeségeken volt ki. Mondanom se kell, a tanulást eléggé hanyagolta és jó párszor nem ment be órára sem. De persze jó ideig ment ez a húza-vona. A biztosítékot talán akkor verte ki nálunk, amikor volt 1-2 nap, amikor neki 1 vagy 2 órája lett volna úgy, hogy 1 nap neki semmi órája nem volt. Ő ugye elment randizni és hát a srácnál is maradt. Következő napra be volt tervezve, hogy mi hárman szobatársak iszogatunk, Activityzünk, és készítünk hamburgert. Nos, a csajszinkat nem láttuk 2 napot. Hozzáteszem beadandót kellett volna írnia. Én többször írtam neki chaten előtte már, hogy ne hanyagolja így el a sulit, döntse el, hogy mit akar. Mondja meg a srácnak, hogy legyenek együtt vagy ne. Ja persze ez miatt is én kaptam. Mert ugye a történet alapból úgy kezdődött, hogy a srác összeakart vele jönni rendesen, a barátnőm meg nem akart komoly kapcsolatot. Erre pár napra a srác megmondta neki, hogy alakulóban van neki valakivel. Persze ezután újra egymásra találtak. Na és aztán egyszer végre a barátnőm erre hónapokra rá megkérdezte tőle, hogy akkor összejönnek-e és a srác állítólag azt mondta, hogy nem, pedig mondta, hogy többet érzett iránta már a 2. alkalommal. És én voltam állítólag a hibás, mert erre bíztattam, amikor szerintem ő akkor cseszte el, hogy nem normális kapcsolatot szeretett volna. Persze ezután újra találkozgattak. Évvégén az volt a téma, hogy mi lesz nyáron, mert nem beszéltek meg semmit. Ember, kommunikáció! Én mondtam neki, hogy majd egymáshoz utaznak, mert mások is úgy szokták. Á, ő nem. Szóval tök jó volt, mit ne mondjak, fél évig ezt hallgatni. Na szóval a hamburgeres sztori után, mikor hazaért a koleszba, kissé kifakadtam, és mondtam neki, hogy ez nem lesz így jó. Szóval ott lett a pont, amikor elegem lett. Ez már eléggé a szorgalmi időszak végén volt. Nem akartam megbántani, de lehet, hogy besértődött. Sőt. Valamennyire biztos. Pedig én csak jót szerettem volna neki, hogy térjen észhez. Mert jó párszor volt olyan, hogy együtt aludtak zh előtt és nem lett belőle tanulás. Így volt olyan pót zh, amire együtt is mentek. Szóval a másik szobatársammal beszéltek már párszor nyáron, és állítólag együtt vannak, és járnak egymáshoz. Szóval valamennyire azt hiszem felesleges volt ez a cécó. A szobában is úgy volt, hogy hárman leszünk, de a másik szobatársamtól kellett megtudnom, hogy ez a lány inkább egy másik szobába megy, mert ha lehet, inkább ketten akar lenni valakivel. ha meg nem tetszik neki a szobatársa, elmegy albérletbe. Természetesen ez teljesen érthető, hogy több hely kell neki. De ezt nyugodtan mondhatta volna nekem is. Tudhatja, hogy én nem nagyon szoktam ilyenek miatt haragudni. Főleg nem sokáig. Szóval nem tudom, hogy mennyire fog kedvelni, ha visszamegyünk a suliba. Én nemigazán érzem magam bűnösnek. Én mindig is szerettem a valóságot előtérbe helyezni. És ezt ő is tudja. Ismer, tudja, hogy milyen vagyok. Nem tudom, hogy mire gondoljak. Remélem nem utált meg. Reménykedek, hogy most is jó barátnők leszünk, hiszen minden kapcsolatban vannak mélypontok.

400. Ezt dobta a gép

Đzsí — 2017-08-26 08:48:19

Pörgős, energikus embernek mondanám magam. Oké, néha szeretek lustálkodni. Egyébként meg nehezem alszom el, szóval lehet, hogy vannak enyhe alvási zavaraim. De most nem is erről szeretnék írni. Van párom. És néha úgy érzem, mintha csak a sima, legjobb barátom lenne és együtt élek vele. Igen, mondják azt, hogy jó, ha a barátod. Én meg azt mondom, hogy tényleg jó, csak nem elég, hogy csak ennyinek érzem. Van mikor mellette fekszem és úgy érzem, hogy hiányzik. Igen, én még fent vagyok, ő meg már rég az igazak álmát aludja. Mostanában sokat dolgozik, így gondolom fáradtabb. De elvileg én jelentem neki a világot. Olyan rossz, hogy alig van velem és alig jut időnk kettőnkre. Sőt. Lehet, hogy nem is nagyon jut. Igaz, a héten beszólt már 2x, mert elvittük a kutyáinkat sétálni. De azt hiszem, hogy ez alapból azzal jár, hogy van kutyád. Van pár év korkülönbség is köztünk, de ez engem sosem zavart. De nem hinném, hogy pont most kerülne be olyan korba, hogy ez legyen. Nem tudom, hogy ki mit gondol, hogy ennyit dolgozik. Nemcsak a munkályának él. Itt vagyok én is. Hahó! Igen, itt vagyok. Please, velem is foglalkozzon valaki. Most még van kb. 1 hét a beköltözésig és a suliig, most élvezzük ki azt, amit ki lehet. De hogyan? Nem tudom. Mert én mennék strandolni. Babe meg ponthogy nem. Olyan rossz. Egy csomó mindenben egy hullámhosszon vagyunk, de ezzel pl. nem. Pedig én a kedvéért elmentem horgászni és meg is szerettem. Ő ezt a strandolással miért nem tudja megcsinálni? Csak 1-2 alkalom. Egész nyáron 1x voltam vele fürdőben. És ha még a pénz is lenne a baja, anyum még azt is mondta, hogy kifizeti. De ő úgyse akarja. Mondtam már, anyumnak, ha nem jön velem senki, akkor fogom magam és elmegyek egyedül. Nem tudom miért nem lehet kibírni. Pedig szerintem tök jó. Főleg hogy most egy új helyet akartam kipróbálni, ahol többféle ccsúszda van. De nem akarja senki. Mindegy, ez van. Nekem mindig csak a szar jut.

399. Azt hiszem elvoltunk, vigyázzatok a vérszívókkal

Đzsí — 2017-08-21 13:42:26

Jó kis hétvége után vagyunk. Voltunk barátnőméknél, ahol sütöttünk hambit, egyből, ahogy megérkeztünk. Ettünk, és persze egész este iszogattunk is közben szelíden. Megmutatták az esküvői és nyaralós képeket. Nem a saját esküvőjük volt. Barátnőm nem szeretne most ilyet, szóval szó sincs róla. Elsétáltunk ki a térre, ahol voltak a rendezvények. Megnéztük a kedvenc zenekarom koncertjét. Igen, négyünk közül én tomboltam a legjobban, de lehet, hogy a közönség soraiból is. Ugyanis mikor megérkeztünk, ültek a székekben, elöl senki nem volt. Pedig már a hangolás végénél értünk oda, és már kellett volna kezdődnie a koncertnek. Úgyhogy megcéloztam az első sort. Szerencsére rábeszéltem a társaságot, hogy kövessenek oda. Ez nem egyetemi város volt na, de a kedvenc zenekarom, meg ott volt a legjobb barátnőm is. Nem tehetek róla ha hülyének néztek, de szerintem nem nyomtam durván. Lehet, hogy kissé elöregedő volt a népesség. Remélem, hogy nem hitték azt, hogy kábítószert fogyasztottam, mert ilyet nem igazán tennék. Hát, nem tudják lehet, hogy hogyan kell önerőből pörögni. :D Koncert után szétnéztünk. Felültünk egy ilyen pörgettyűs, mozgós, forgó dologra, aminek Hally Gally volt a neve talán. Én egyedül ültem, de nagyon jó volt. Csak 2x, 3x mondtam, hogy baszd kiii, mert akkor is csak attól féltem, hogy leesek, nem úgy alapból. Kár, hogy a barátnőm nem akart még 1x felülni, pedig a pasija is benne lett volna. Aztán ittunk eperbort, hú, de édes volt, meg ettünk kürtöskalácsot is. Igen, bűnöztem egy kicsit. De olyan jó volt. Egyébként babe meg a barátnőm párja tök jól elbeszélgettek, pedig nem gondoltam volna, hogy ilyen jól ellesznek azért. De elvoltunk mi így négyen. Amúgy majdnem csináltattam közös képet, mert a koncert után mondták, hogy 10-15 perc múlva lehet autogrammot kérni, mi ugye felültünk arra a cuccra meg lézengtünk kicsit, szóval lehet, hogy több, volt mint 15 perc mondjuk, mert mire visszamentünk, hűlt helyük sem volt. Szóval majdnem lett közös képünk. :D Mondjuk az is jó volt, amikor arrébb küldtek minket, babe volt leghátul, és vele szedették össze azt a pár üres sörös dobozt, amikor ő nem is ivott semmit sem. Szóval ja, kiröhögtük szegényt. Hát ennyire igazságos ez az élet. Mással takaríttatják el más szemetét. De lehet, hogy az pont a barátnőm pasijé volt, de akkor is. Vettünk még fincsi pizzaszeleteket és azzal együtt sétáltunk vissza az albérletükbe. Ott leültünk még Unozni. Nos, a barátnőmék, mint kiderült, még nem is játszottak ezzel, szóval egy kis gyors tanítást beeszközöltünk. Kíváncsi lennék, hogy most, józanon hogy menne neki. Na de majd elkapom valamikor a koleszban. :D De az is milyen jó volt. Barátnőmmel ketten gyors kihordtuk a dolgokat, ami a játékhoz kellett, az erkélyre, utána pedig prezentáltuk, hogy mit alkottunk. Tegnap pedig kimentünk vásárolni, szerencsére a határon nem voltak olyan sokan, főleg kifele nem. Befelé azért olyan 1 óra 10 percet töltöttünk el ott. Mivel én múltkor vettem pár dolgot, így már nem sok mindenre költöttem, de azért vettem pl. 2 új illatú parfümöt. Az egyik olyan vattacukor illatú. Nyami. Kár, hogy tele van cukorral, úgyhogy olyat már nem eszek. Nem mintha a kürtöskalács nem lett volna tele szénhidráttal, de nem tudtam uralkodni magamon. Úgyhogy a délután közepén értünk vissza és nagy nehezen, de rávettem anyuékat, hogy maradjanak a koncertre, mert ugye retro sztár volt. Igen, itt is voltak rendezvények babenél. Kis késéssel mentünk és hát meglepődve tapasztaltuk, hogy nem is szabadtéren volt az eső miatt. Szerencse, hogy volt közel zárt tér. De teli is volt a helység. Olyan rossz volt, hogy a többség ült, ahol meg volt hely, ott álltak. Nekem kissé halottnak tűnt így az egész. Igazából azért ragaszkodtam hozzá, hogy anyuék maradjanak, hogy kikapcsolódjanak egy kicsit. Egyébként eléggé rövid koncert volt, szerintem öszvissz 40-60 percnél több nem volt. Persze a zenekarok meg nyomni szokták másfél órát. Nekem nagyon rövidnek tűnt. De mindegy, örüljünk, hogy ez is volt. Este kissé nehezen aludtam el, mert köhögtem most meg. De valahogy azért sikerült álomra hajtani a fejem. Ja, egyébként meg most jönnek be a szúnyogok. A hideg miatt gondolom, de nálunk pár napja annyi szúnyog volt/van amennyi kb. szerencsére egész nyáron nem volt. Engem meg szétcsípnek. Köcsög vérszívók. Ja de persze milyen kultúráltak! Nem tudom őket lecsapni, mert ha meg is látom őket, a falon levő néhány képre mennek, amiknél üveg is van, szóval ja, elég mocskok.

398. A javulás útján

Đzsí — 2017-08-19 10:48:22

Sziasztok! Azt hiszem, hogy kezdem látni a fényt az alagút végén. A betegségem 1-2 napja tetőzött, kezdem kicsit jobban érezni magam. Lassan kimászok végre belőle. Az egyetlen jó dolog, hogy nem a kollégiumban meg a suliban vagyok most, mert ott mindig nehezebben vészelem át az ilyen dolgokat. Ma este megyünk az egyik barátnőmékhez. közöltem velük 2 napja talán, hogy mi a helyzet, hogy van egy kis vírusunk és nem tudjuk, hogy menjünk-e, mert nem szeretnénk fertőzni. Nos, most már mondhatni megnyugodhatok, mert ők is benyeltek valami kis megfázást. Nem örülök neki. Sőt, épp most mondtam babenek, hogy szerencsére a legtöbbet nem szokták ők elkapni, hogy talán megússzák a hétvégét miattunk, de szegény barátnőm írta, hogy bennük is bújkál valami. Szóval vagy ugyanaz, vagy nem. Majd kis bacikat cserélgetünk. :D Legalább nem az egyetemen kell szenvednünk a betegséggel. Egyébként mentünk volna strandra is, de azt inkább ilyen állapotban kilőttük. Azt hiszem elleszünk ma este, mert játszunk is, koncertek is lesznek, szóval jól fogjuk érezni magunkat. Picit alkohollal is fertőtlenítünk majd, szóval csak meggyógyulunk majd. :D

397. Baci, baci, baci

Đzsí — 2017-08-16 11:54:08

És igen. Nyár van. Augusztus. És persze ki az akinek folyik az orra, fáj a torka, satöbbi, satöbbi? Fel a kezekkel! *kéz feltart* Nos, sikerült benyelnem valami bacit. Mivel háziorvos csak Neocitrant, Ambroxolt meg Strepstilset javasolt, én inkább megtartom a saját kis rituálémat, úgy döntöttem. Ugyanis máskor is, mikor 2 hónapot beteg voltam, és már mindent megpróbáltam, akkor is ezeket mondta, hogy szedjem. Inkább nem mondok semmit. A lényeg, hogy visszasírom a gyermekorvosomat. Ő nagyon jó volt. Sajnos 19 éves koromban, vagy volt az már 20 is, mondta az asszisztensnő, hogy most már sajnos nem tudnak fogadni a táppénz meg ilyesmi papírok miatt. Ő mindig megtalálta a bajt és alapos volt. A háziorvosomat meg inkább hagyjuk. Ezért nem járok haza dokihoz. Most tolom a C vitamin rágótabit, a torkomra a Dorithricint, Wickes orrsprayt és van még egy jó kis gyógynövényes köptetőm. Kíváncsi vagyok az eredményre. Ezek szoktam nekem használni. Van amelyiket még a gyerekdokim ajánlotta, és van amelyiket apu szívorvosa. Hát igen. Itt tartunk sajnos. Ha lediplomázom, szívesen elvégeznék egy orvos szakot. Csak sajnos "kicsit" drága. Talán ez a legköltségesebb szak. Előre kellett volna gondolkodnom. Mondjuk nem tudom, hogy tudtam-e volna ilyen jó érettségit írni. De ha valaki kifizetné nekem, mert gazdag és mert szeretne Magyarországon orvost, szívesen elvégezném. Meg is ígérném neki, hogy itt maradok, csak fizesse. Szeretek másokon segíteni. Szeretem látni a sok vidám arcot. Dokiból meg kevés van, szóval szívesen beállnék a gárdába. :)

396. Talán most már kialudtam magam

Đzsí — 2017-08-15 10:10:06

Eléggé eseménydús hétvége áll mögöttem. Pénteken délután először is az unokaöcsémékhez mentünk, ugyanis megvolt vele beszélve, hogy tartunk egy közös focizást. Persze nem lehetett csak úgy odamenni, meg vissza, mert megvendégeltek minket. Pedig tényleg csak fociról volt szó, de azért cukik voltak. Eljátszogattunk meg beszélgettünk. Utána mentünk haza anyuékhoz és vártuk a tesómékat. Ugyanis most négyen jöttek. Hozta a párját és két kollégáját. Szalonnasütést tartottunk este. Nagyon finom volt. :D Megismerkedtünk, beszégettünk, sütöttünk, ettünk. Kicsit félő volt azért az időjárás miatt sütni, de szerencsére nem lett gond. Előtte és utána is belocsoltuk a sütés környékét. Mivel tesómék jóval 10 után érkeztek meg és nem olyan rövid idő alatt lett kész a kaja, és még beszélgettünk is, ezért elég későn feküdtünk le. Szombaton fél 9-kor keltem, bekevertük a palacsintatésztát és mentem sütni, mert egy olyan fogadás volt, hogy az egyik delikvens nem tud megenni egyszerre, együltő helyében 15 db palacsintát. Nekem egyértelmű volt, hogy lehetetlen megenni egyszerre ennyit. Pedig nem is voltak olyan nagyon, rendes palacsintasütő méretűek voltak. Azt hiszem 9 db-ig jutott. Ezután rágtam a tesómék fülét, hogy csináljunk már végre valamit. Nagy nehezen akkor, de elkezdtünk csocsózni, aztán meg dartsozni. Végül a gép előtt kötöttünk ki és játszottunk egyszerre négyen. Aztán mivel nálunk rendezvények voltak, tesómék kimentek rá, én pedig csak kicsivel később csatlakoztam hozzájuk, mivel a sütés után gondoltam, hogy jobb, ha lefürdök. Úgyhogy kicsit kint voltunk, megvacsiztunk, aztán visszamentünk anyuékhoz és ott kicsit gépeztünk, aztán elkezdtünk Activityzni. Nagyon jó móka volt. Tesóm meg is dícsért, hogy milyen jó ötlet volt, és hogy elhoztam. 2 és fél menetet nyomtunk le. Az elsőt rendesen, a másodikat is pontokkal, de végig nyílt körrel, a harmadikat szintén nyílt körrel, de itt csak egyeket lépegettünk, ugyanis szerettük volna kivégezni az összes lapot, amit sikerült is, ezért csak félig tartott ez a kör. Jót szórakoztunk, nevettünk. Maradtak emlékezetes pillanatok. Úgyhogy lehet, hogy tudják egymást szivatni a kollégák. Minden esetre jól éreztem magam és a többiek is. Ismét későn feküdtünk le, vasárnap délelőtt pedig mentek haza, úgyhogy azért fel kellett kelni 10-kor. Mi is babe-el megebédeltünk, aztán eljöttünk. Hétfőn én azt hiszem, hogy egy kissé rázendítettem az alvásra, úgyhogy talán megszabadulok a kialvatlanságból eredő fejfájástól.

395. Szerettem felnőni akkor, amikor nekem kellett

Đzsí — 2017-08-11 07:57:46

Más az életük a mai gyerekeknek, tiniknek, mint anno nekünk volt. Néha ez borzasztó. Oké, hogy gyorsul a világ. De a mai viszonylatok, anyagi helyzetek mellett nem 14 éves korban kell elkezdeni a családalapítást. De hogy a gyerekek annyira modernek legyenek, hogy egyes országokban már nem is akarják tanítani a kézzel írást, az gáz. Hogy fogják így aláírni a dolgaikat? Vagy minden már ennyire digitalizált lesz? Én azért ezt nem tenném. Tanulják csak meg. Otthon úgyis a gép előtt ülnek, úgyhogy biztos értenek hozzá. Emlékeztek még az MSNre? Suli után ott chateltünk egymással. Sokan speciális karakterekkel dúsítva írták ki a nevüket. És az a sok animáció, amit küldtünk egymásnak. Pl. amikor a fagyis kislánynak leesik a fagyija, vagy éppen kopognak a képernyőnkre. Akkor még az emotikonok is másmilyenek voltak. Sőt, elmenthettünk új hangulatjeleket is. Jajj de jó is volt. Meg azok a játékok, amikkel egymás ellen játszottunk. Pl. a dáma. Jó kis időtöltés volt. Ha pedig éppen valaki nem olvasta amit írtunk, vagy nem válaszolt, küldhettünk neki képernyőrezgést. A mai gyerekek azt se tudják mi ez. És arra emlékeztek, hogy lent volt a sarokban a kis emberke, és mindig beállítottuk, hogy elérhetőek vagyunk vagy elfoglaltak, vagy épp nem vagyunk a gépnél. Vagy éppen ninjában nyomtuk és rejtve kapcsolódtunk. Emlékszem, én ezt mindig akkor csináltam, amikor valakivel össze voltam veszve, és vártam, hogy ír-e. Vagy éppen figyeltem valakit, hogy feljön-e. :D Kint lenni a szabadban? De jó volt! De a mai gyerekek nagyrészével sajnos nem az a gond, hogy mikor mennek már haza, úgy kell behurcibálni őket az utcáról, a barátjuktól, hanem őket pont hogy ki kell vinni. Szerintem túl korán és felügyelet nélkül kezdik el használni a telefonokat, tableteket, gépet. Használják nyugodtan, hiszen ez a 21.század. Ne csak ezzel kössék le magukat. Nem azt kell csinálni, mint egyes szülők, hogy jól van, odaadjuk a gyereknek a tabletet, a laptopot, had legyen el, legalább nem lesz a nyakunkon. Az ilyeneknek miért kell gyerek? Barátkozzanak, fogócskázzanak, labdázzanak, tollasozzanak, kint a szabadban. Emlékszem, hogy otthon a szobában és a mamánál is kint az erkélyen építettünk egy csomó bunkert. Egyszer emlékszem, kint is csináltunk paplanokból egy nagyobbat a testvéremmel. Az úgy volt azt hiszem, hogy kint alszunk benne, de úgy emlékszem, hogy végül mégse töltöttem ott az éjszakát. A barátnőmmel meg mindig barbieztunk. Na ott még volt képzelőerő. Meg mindig elbicikliztünk a faluban. Meg medencéztünk. De jó volt. Nyáron csokibarna voltam a felállított medencék miatt. :) Olvasás. Igen. Szerencsére olyan nevelést kaptam, hogy nem megutáltatták velem az olvasást, hanem megszerettették. Napjainkban mi van? Már általános iskolában rövidítetten olvassák otthon a kötelező olvasmányokat. Vagy ami mégjobb, a szülő olvassa el a gyerek helyett az olvamányt, és ő írja meg az olvasónaplót. Ezen én nagyon kiakadtam. Ennek pont az lenne a lényege, hogy megszerettessék a kis aranyos történetekkel az olvasást és hogy jobb legyen a szókincse és gördülékenyebb legyen az olvasás. Ez pont hogy a gyermek javát szolgálná. És most nem a mit tudom én hány száz oldalas Aranyemberről beszélek. Nem. Ez most konkrétan A két Lotti története volt. Az egy aranyos kis sztori, és egyáltalán nem hosszú. Egyes szülők miért úgy veszik fel, hogy csak legyen kész és tegyünk le róla? Milért nem látják egyes szülők, hogy ez a gyermek java? Jó, ez egyedi eset. De a könyv jó, mert a képzelőerőt, szókincset fejleszti. Nem a számítógép és a tv kell mindig. Nekem is volt, de én legalább hajlandó voltam leülni olvasni, és a kötelezőkön kívül mást is elolvastam. Általános iskolában még szép, hogy mindent elolvastam. Gimiben már volt amit nem, de általános iskolában szerintem azért még eléggé elkéne. Végül nézzünk meg egy mai gyermeket. Azt hiszem, hogy egy nagyon jó képet választottam. Tükrözi a mai miniatűr felnőttket. Sajnos ez van ma. A gyerekeknek már felnőttebb ruhájuk van, mint magukban a felnőtteknek. De komolyan. Nézzetek csak szét a gyerekosztályon és felnőtt részlegen egy szupermarketben vagy egy áruházláncnál. Nagyon gáz. Tényleg felnőttesebb ruhák vannak a gyerekeknél. Már a kicsi babákra is van mindenféle felnőttes dolog. Cukinak cuki, 1x, 2x, de ne 3 évesen akarjunk felhúzni egy kis estélyit a gyermekünkre és ne is akkor akarjuk elkezdeni kifesteni a körmeit és sminkelni. Csak sajnos a mai világ, a mai szemlélet nagyon ezen az úton halad. A gyorsításon. De had legyen már szegény gyereknek gyermekkora. Szegény gyerekmodellek is. Szépnek szépek, tényleg, de mi lesz velük, ha olyanok lesznek, mint egyes sztárok és elzüllenek? Nagyon rossz lenne végignézni. És mi van a bulikban? Néha már én fiatalnak érzem magam, ha nem az egyetemi bulikon vagyok. De mondjuk már az egyetemi napokon is vannak kisebb középsulisuk, de ki tudja, lehet általános iskolások is. Sajnos már nemigazán lehet ezt megkülönböztetni. 13 évesek már eljárnak bulizni, szülői felügyelet nélkül. Biztos van, akinél van kontroll, de akiknek nincs, mi van ha leitatják őket és olyat csinálnak velük, amit nem szeretnének? Ez azért elég ijesztő és rossz is. 6-8 éve azon voltam kiakadva, hogy egy ötösikes lánynak lila vagy rózsaszín melírcsíkjai voltak. De azt hiszem, hogy ezen már nem kéne meglepődnöm. Ettől függetlenül, ha nekem lesz gyerekem, én azért szeretném, hogy legyenek szabályok és nem szeretném úgy elkapatni mint más szülők. Szeretném, hogy meglegyen mindene, de azért majd tudnia kell, hogy hol a határ. :)

394. Ezeket nézném meg

Đzsí — 2017-08-10 13:35:46

Habár évközben nem szoktam túlságosan sok filmet nézni, azért van amit érdekel. Most szerencsére még van időm párat megnézni. És hát jön a lista, hátha nektek is megtetszik valami és megnéznétek. Szólok, ha van benne valami ismert, régebbi, ne akadjatok ki. Suli közben tényleg nem nagyon szoktam nézni semmit se. :D Pappa pia Mióta megláttam az első előzetest, interjút a filmmel kapcsolatban, azóta érdekel. A zenék, a musicalek amúgy is vonzanak. Érdekel nagyon, hogy milyenek lesznek a régebbi zenék új hangszerelésben. És a történet pedig elég romantikusnak ígérkezik. Minden minden Ez a film is elég régóta érdekel. Érdekes erkölcsi kérdéseket vet fel. Az anya aggódhat ennyire gyermekéért, annak kárára, hogy megismerje lánya a körülötte lévő életet, megvonja tőle a szerelmet? Az ugye már a trailerből kiderül, hogy elég romi film, de hogy most mi lesz a végkifejlete, meghal-e a lány, esetleg visszamegy az anyjához és ugyanúgy éli az életét, vagy a fiút is beengedik a képbe? Most vagy szomorú lesz, vagy happyend. De mi lesz? Na ezt szeretném már tudni. :D Tiszta szívvel Ez egy tavalyi film. Till Attila rendezésében. Igazából mikor megtudtam, hogy neki van hozzá köze, akkor kezdett el érdekelni. Ugyanis szerintem ő egy nagyszerű ember. Egy pártatlan, de mégis meghatározó személyiség, akiről nem a botrányai miatt hallunk. Egy igazi híres embernek szerintem ilyennek kéne lennie. Nem holmi celebeket kéne isteníteni. Szóval a történetre térve, már az is elég érdekes, hogy mozgássérült van benne. És ez jó, mert végre róluk is van szó. Végre fény vetül erre is. És nem is akármilyen, hiszen eléggé aktív életet él. Lehet, hogy a sötét oldalon, de majd kiderül a filmből, hogy mi miért van. Agymanók Egy aranyos kis Disney film. 2015-ben jelent meg. Lássuk be, attól, hogy felnőttek vagyunk, az agyunkat kikapcsolhatjuk egy kicsit. A Bébi úrt is megnéztem és az is animációs film volt, na. Egyébként ehhez a filmhez nincs sok hozzáfűznivaló. Látjuk majd, hogy az 5 fő érzelem hogyan irányítja az embereket. :) Egy kutya négy élete Ennek a történetnek a könyvét már nézegettem. Ugye szeretem a kutyákat, és így ragadt meg rajta a szemem. Ez is egy érdekes kérdést feszeget, hogy mi az élet értelme. A trailer alapján már meghatónak ígérkezik. Ez a film is mutatja, hogy mindenkinek kell egy kutyus. :)

393. Megvannak az órák

Đzsí — 2017-08-10 10:39:12

És igen, jön a suli. Én már szorgosan veszem egész nyáron apránként a dolgokat a sulira, koleszba. Ami megtetszik vagy praktikus és jó az ára, azt veszem. Hétvégén pl. a vásárban tök jól bevásároltam, mert volt olyan hely, ahol 2-300 ft volt minden. És tök jó felszerehető akasztót, tálcát, vágódeszkát és ilyesmiket vettem. Kicsit szeretném majd azért kidekorálni a kopott, leeső vakolatos falat is. Tavaly az előtte ott maradt képeket raktuk a lyukakhoz. Kíváncsi vagyok, hogy idén esetleg kifestik-e a mi szobánkat is. Nem tudom, hogy mi alapján választják a kifesteni való szobákat, de nálunk már eléggé válik le a vakolat, szóval hátha. De ha nem, hát nem. Legalább lelkiismeretfurdalás nélkül telitömhetem a falat dekorral. Ha új lenne, azért nem ragasztanék olyan sokmit a falra, akkor a polcra menne minden. Na de térjünk a lényegre. Megvan az alap órarendünk. És hát eléggé felbolygatták. Lesz egy óraütközésem, az biztos. Úgyhogy azt tervezem, hogy az adott tantárgyat majd 1 évvel később veszem fel, úgyis kellennek majd oda is a kreditek. Csak éppen most is kellenének. Az előadások ugye fixek. A gyakorlatokat kell jól felvennem. Szóval nézegettem már, hogy mi hogy lenne jó. Csak ugye most fel kéne vennem nem 1 szabadon választható tantárgyat, és azok főleg esténként, délutánonként vannak, szóval 4-re végeznem kéne mindennel. Már megvitattam magammal az ügyet. Szóval kezdem látni a helyes megoldást. Majd megkérdezem babet is, aki persze valószínűleg azt fogja mondani, hogy én tudom, és ha elmondom neki a leglogikusabb válozatot szerintem, akkor majd helyesel. Nem tudom miért, de ezt anyuval is közölni szoktam, de ő is inkább rámhagyja a döntést. Egy jó órarend szerintem csodaszer. De tényleg. Látni kell, hogy hogy tudom beosztani az időmet. De amúgy azt bírom, hogy tervezek egy órarendet, fel is veszem a kötelező tantárgyakat, de a szabadon választható tantágyak természetesen csak később jelennek meg. De hogy mikor az jó kérdés. Mert van, hogy random, amikor gondolom a tanár megnyitja, de hallottam már olyan mende-mondáról is, hogy valamelyik naptárban van. a kari naptárban nem találtam. Akkor egyetemi naptárban lehet? Azt nem is nagyon tudom, hogy van-e, meg ha igen, hol. Ott a kari naptár, Nekünk ahhoz kell ragaszkodni, nemde? Ott van minden a drága kis szakunkhoz. Jó az nekem. Csak férjek be a létszámkorlátos kurzusokra. Jó ez a rendszer, mit ne mondjak. Kellenek a kreditek, de azért nem biztos, hogy beférsz. Na mindegy, ez van. Reménykedünk. Küzdünk. A jó helyekért. :D Márcsak azt remélem, hogy tényleg ketten leszünk a koliszobánkban.

392. Miért kell ezt csinálni?

Đzsí — 2017-08-07 09:33:25

Néha nem tudom, hogy mit gondolnak magukról egyes emberek. Van, hogy én érzem magam kellemetlenül mások miatt. Vannak érdekes embertársaink, az biztos. Szégyen néha, hogy azok. Vannak nem túl kedves, aggresszív, figyelmetlen sofőrök. Most inkább nem is jellemezném őket alpári jelzőkkel. Na, nekik a forgalmi vizsgán kötelező volt átengedni a gyalogosokat a zebránál. Na azóta? Lehet, hogy 60%-uk se tartja be ezt. Mmm, de mi ez, amikor itt is szoktak előzni, vagy épp a vasúti átjáróknál? Ja, de hogy egyeseknek a kanyaroknál is lehet előzni, amikor azt se látják, hogy jön-e valaki. Nekik nem gáz, ha nem látják be, de majd a szemben jövő fékez, nem? Mi ez nekik? Aztán csodálkoznak a "drágák", ha a kórházban vagy a temetőben kötnek ki. Ilyenkor csak a szembenjövőt sajnálom. Lehet hogy ő jobban megsérül, a kocsija tönkremegy, lehet meg is hal. A másik köcsög miatt. Na, a részegen vezetőkkel dettó ugyanez a helyzet. Döntsék el, hogy isznak, vagy vezetnek. Ott a taxi, vagy hívjanak valakit, vagy várják meg a buszt vagy a vonatot. Miért kell más életét tönkretenni? Normálatlan emberek... Na, és hova szeretnék kilyukadni? Történtek már érdekes esetek velem/velünk is. Volt már párszor, hogy le kellett fékezni a kanyarnál féktelen előző miatt, volt, hogy állat jött ki elénk, ezért csak óvatosan. Ami a minap történt velünk, kiakasztott. Vásárlás után, jövünk ki a Tesco parkolóból. Ott ugye jobbkéz-szabály van, bár sokan nem tudják. De a következő eset főszereplőjének sehogy sem lehetett elsőbbsége, az biztos. Mi ugye egyenesen mentünk ki a parkolóból, kijöttünk már a sorok közül. Szépen megyünk is, jön 2-3 autó is jön velünk szembe. Erre jött egy ember ilyen traszporterrel, nézegette a sorokat, nem tudom, hogy figyelt-e egyáltalán az útra, de fogta magát és előttünk befordult. Ugye neki az balra volt, mi egyenesen mentünk, máshonnan épp ott nem jöttek, szóval nem tudom felfogni, hogy miért is gondolta úgy, hogy szét se néz kb. és befordul. Na és mire nézett fel a jóember? A gumicsikorgásra. Ugyanis 1-1,5 méterre épphogy meg bírtunk állni. Nagyon kiakadtam. És semmi elnézést nem kért. Legszívesebben odamentem volna és jól helyreigazítottam volna, hogy egy életre megtanulja, hogy nem kéne más kocsiját összetörni, és persze mostmár biztos, hogy kell venni új nyári gumikat. Az ilyen barmoknak köszönhetően... Legszívesebben odamennék és kifizettetném vele. Ha nem fékezünk, akkor a kocsit fizethetné, szóval még jobban is járna. Örüljön, hogy elkerültük a balesetet. Ilyen felelőtlen emberek miatt vannak sajnos a tragédiák. Az áldozatokat sajnálom. Na, a másik jó kis kiakadásom, az a szolgáltatások szektorba fog tartozni. Tudjuk, hogy itt ponthogy munkaerő hiányról van szó, szóval ezért is csínján bánnék itt a szavakkal. Na, hogy ennek mi a kiváltó oka? Hétvége. Családi találkozó. Csak ennyit mondok. Le lett szervezve a hely, ahova megyünk, elküldtük, hogy ki mit kér. Meglepődtem, mert elég forgalmas egy hely volt. Odaértünk, helyet is foglaltunk. Aztán jött az egyik "kedves" vendég hölgy, aki ki volt akadva, hogy miért így vannak az asztalok, ez egy családi találkozó, befelé kéne fordítani az asztalokat. A pincér ugye közölte, hogy ezt előbb kellett volna már mondani, akkor már alapból így állnának, csak ugye a szervezőnk cseszett ilyesmiről is beszélni. Úgyhogy szegény pincérnek el kellett forgatnia az asztalokat, átpakolni a székeket. Volt vagy 10-14 asztal. Én már itt szégyeltem magam más miatt, úgyhogy szuveneritásból segítettem komoly 1 asztalt átpakolni, amíg a pincér szinte majdnem megcsinálta az összes többit. Én dolgoztam 1 évet suli mellett a vedéglátásban, és tudom milyen rossz érzés tud ez lenni. Egyébként nagyon ügyes és tapasztalt pincér volt, szóval lehet, hogy ez már lepereg róla. De akkoris. Emberek vagyunk, nem gépek. Mások hibája miatt nem azt kell lecseszni, aki a közvetlen közelünkben van. Ha nincs légkondi, akkor sem. Nem a pincér tehet róla, nem is a szakács. Így is mondta egy másik pincér, hogy 70 fok volt a konyhán. Csoda, hogy észnél tudtak lenni. Nekik sem könnyű. Oké, hogy mi akkor épp lógatjuk a lábunkat és minket szolgálnak ki, de biztosak lehetünk benne, hogy minden tőle telhetőt megkapunk, főleg egy ilyen forgalmas helyen. De meg kell érteni. Nem robotok, hanem emberek vagyunk. Érted?

391. Vegyes érzelmek

Đzsí — 2017-08-04 13:28:34

Oké, hogy sikerül összejönnöd valakivel, de őt meg is kell tartanod. Sosem értettem azt, amikor a kapcsolatunk elején babe mondogatta, hogy reméli, hogy később is vele akarok majd maradni. Én mondtam neki, hogy persze, én nagyon szeretem, vele szeretném leélni az életem, remélem, hogy ő is ugyanúgy fog szeretni. Na, gondolom ezt nevezik rózsaszín ködnek. Amikor még aranyos vagy, a legjobb formádat mutatod, a "rózsaszín köd" miatt nem látod a párod hibáit. A nagy szakik jó pár időpontot megjelölltek már egy kapcsolat vízválasztó vonalának. Mivel lassan már 4 éve vagyunk együtt, ezért elvileg túléltünk már párat. És vajon milyen nagyobb események voltak jelen? Nos, nálunk a kapcsolat eleje ugye nem ment olyan zökkenőmentesen, mint kellett volna, ugyanis az én szüleim nem fogadták túl jól, hogy ugye egy lánnyal járok. Persze ezt kinek köszönhetőek tudták meg nagy valószínűséggel? A párom exétől. Mert kitől mástól? Aki szeretett minket zaklatni, de majd lehet, hogy egyszer mesélek róla, nehogy ti is így járjatok, vagy éppen ilyenek legyetek. Nos, ha túllépünk ezen az egész, elfogadja, vagy inkább elnézi a családom témán, akkor mik voltak a következő dolgok, miközben kezdett eloszlani az a bizonyos felhő? Szegény drágámat szereti kihasználni a családja. A nővérem gyerekét szinte ő nevelte fel, mert a szülei kint voltak külföldön. Most csak az anyja van kint, de így is elég sok helyre elviszi így is meg minden. Inkább nem részletezném, mert számomra elég kényes téma ez. Az anyját is mindig elviszi ha valami baja van. A másik testvérét is régebben ő vitte kerülővel dolgozni, mikor még egy helyen dolgoztak. No mindegy. Babe ekkor még otthon lakott. Mikor kiderült, hogy az unokaöccse jön hozzájuk, a szülei pedig kint maradnak, akkor én már tudtam, hogy minden meg fog változni. Babe azt mondta, hogy nem, dehogy fog. De én tudtam. Ugye akkor még gimis voltam és csak hétvégente tudtam találkozni vele. Hozzájuk jártam ilyenkor. Megértettem a helyzetet, játszottam is sokat az unokaöccsével, de mi nem tudtunk rendesen együtt lenni. Szinte sosem voltunk kettesben. Sokszor ott aludt velünk. Meccseinkre is volt, hogy elvittük. Egy idő után besokaltam. Úgy éreztem, hogy megtört bennem valami. Mondtam babenek, hogy jó lenne, ha keresnénk valami albérletet. Volt pár hét, vagy hónap, mire reaálizálta a dolgot és elkezdett keresni. Végül szerencsére találtunk is. Úgyhogy azt hiszem, hogy ez miatt van az, hogy úgy érzem, hogy nem igazán bír egy-két ember a családba. Holott szerintem már eléggé felnőtt babe és már régebben meg kellett volna hoznia ezt a döntést. Azt mondta egyébként, hogy nem volt eddig olyan barátnője, akivel összeköltözött volna. Sajnálom, de nem tudtam már elnézni ezt az egészet, hogy így kihasználják, és hát a kapcsolatunknak sem tett jót. Az viszont már igen, hogy végre elköltöztünk és élhettük kettesben az életünket. Igaz, közben sajnos be kellett iktatnunk egy albérlet váltást is. De nem sokáig éltünk kettesben, ugyanis gyarapodtunk. Két cuki kutyával, akiket nagyon szeretek. Az én kívánságom volt. Ez igaz. Szeretem nagyon a kuytákat. És ha még gyerekem nem lehet, addig se baj, ha van 2 házörző kis vérebünk. Ja és ha valaki költözéshez készül, csak ajánlani tudom, ha van stabil munkahelye. Ugyanis azt mondta babe, hogy jó ez így neki, és ha szakítanánk se menne vissza a szüleihez. Szóval ebből a szempontból akkor jóra ösztönöztem, azt hiszem. Viszont az a gond, hogy az én drágámnak tényleg elég nagy szíve van, és ezért szoktak nézeteltéréseink is lenni. Igaz, hogy valamennyivel, egy kicsivel kevesebbet segít, de még mindig nem sokkal. Ugyanis még szabadságot is kér, hogy az anyját elvigye orvoshoz, vagy ilyesmi. Csak azt nem értem, hogy akkor meg miért van kiakadva, hogyha mondom neki, hogy 1 napra kérhetne szabit, csak akkor persze meg nem engedik el. Elég szánalmas szerintem. Azért tud szabadságot kérni, hogy a nővérét felvigye a reptérhez, de arra már nem lenne képes, hogy 1 napot velem tölthessen. Amikor ő is tudja, hogy nyáron érek rá a legjobban. Télen meg alapból megállnak egy időre. Szóval szokott lenni azért elég szabija. Csakhát a munkahelyén is elég fontos, mert nélküle kissé káosz szokott kialakulni. Nem értem sajnos, hogy a családja miért veszi olyan automatikusnak, hogy neki kell egy csomó problémát megoldani. 3-an vannak testvérek. Miért pont őt kell mindig elővenni? Mi jogosítja fel őket erre? Talán az, hogy van jogsija, és egy hitelre vett autója? Igen, van, de ő sem szarja a pénzt. Ki tudja, lehet, hogy a tesójai pont ezért nem csinálnak jogsit. Tegnap ki is fakadtam babenek. Igazat adott nekem abban a dologban, amiben rábíztak. Csak ugye amikor kellene, akkor éppen dokihoz megy, ahova muszáj mennie. Pedig el lett mondva nem egyszer, hogy akkor megy. Megmondtam neki tegnap, hogy nem neki kell megoldani a családjának az összes problémáját és ha véletlenül nem ér rá, nem kell 5x elmondania a magyarázkodását. Úgy utálom ezt. Én is szeretek segíteni másokon. De én már megtanultam, hogy kihasználást nem szabad engedni. Tegnap aztán mondta, hogy kezdi úgy érezni, mintha a nővére csak előkapná őket, amikor kell, és máskor nem is bagózik rájuk. És ez tényleg így van. Remélem, hogy fel fog nyílni hamarosan a szeme. Mert ez így nagyon rossz. Mindig csak akkor keresik szinte, ha kell valami. Úgy utálom. Ő meg persze jófej és segít. Nem tud nemet mondani. Van hogy meg se próbál. Helyette inkább azt mondja, hogy nekem nincs kedvem. És átrakja rám a felelősséget. Mintha én lennék állandóan a bűnbak. Hát köszi. Remélem egyszer kinövi. És megtanul végre nemet mondani. Mindenkinek...

390. Jóban, rosszban együtt

Đzsí — 2017-07-29 15:38:48

Van mikor végre, a rossz hírek után, felhőtlenedni látszik az idő és végre a jóra tudtok koncentrálni. Egymásra. Hogy vagytok. Hogy vagyunk. És nem kell feltétlen itt hosszú időkre gondolni. Lehet ez egy hét, vagy akár csak pár nap. Előfordul, hogy épp neked, vagy a párodnak van valami baja. Igen, de azért vagyunk mi párban, hogy egymást segítsük, együtt oldjuk meg a problémákat, vagy épp együtt vészeljük át. Lehet, hogy egy olyan hírt kapsz, ami miatt megváltozik az életed, az életviteled. De ha olyan párod van, aki szeret és támogat, akkor mindent megcsinálhattok együtt. A baj ugyanis nem válogat. Lehet ez betegség, baleset, halál vagy bármi más rossz dolog. Lehetsz szegény, lehetsz gazdag, lehetsz te a miniszterelnök, lehetsz te egy hadsereg vezetője, a sorsod akkor is utolér. Ez van. ez az élet. El kell fogadni. Muszáj túllépni a gondokon, elfogadni azt, együtt élni vele. Ebben segíthet a párod, a családod, a barátaid. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy ki van veled, és ki ellened. Először lehet, hogy összetört vagy, úgy érzed, hogy elesel olyan dolgoktól, mint mások, de gondolj bele, hogy attól még az te vagy. Igaz, hogy lehet, hogy máshogy, de te is elérheted a céljaidat és élheted nagyjából teljesen az életed. Sajnos van, hogy valami ki kell, hogy maradjon. De ez van. Sajnos neked ezt adta a gép. Az is lehet, hogy valami csoda történik és veled is megtörténhet a dolog. Túl kell lépni rajta. A szeretteid segíthetnek. Hagyd nekik! Nekem is a párom segített.

389. Pénz miatt együtt lenni?

Đzsí — 2017-07-26 10:43:18

Most komolyan. Gondolkozzatok el magatokban! Voltatok már valakivel azért, mert sok pénze volt? Ne hazudjatok magatoknak, ha esetleg voltatok. És most kivel vagytok? Vagy pont vele vagy? Ha voltál ilyen emberrel, akkor hasonlítsd össze a 2 kapcsolatot! Miért is vagy/voltál vele? A szerelem miatt és mert jó vele együtt lenni, vagy mert sok a pénze? Nos, szerencsére én sosem a pénz miatt szerettem bele valakibe. Jó a pénz, ha van, de az nem minden. Lehet venni rajta lakást, autót, nyaralást, ruhákat, szépségápolási termékeket, gyertyafényes vacsorákat, stb. Igen. De igaz szerelmet, érzéseket lehet? Szerintem nem. Ha valakivel együtt vagy vagy szereted, vagy nem. Ilyen egyszerű. Ha valaki eléggé szegényes, de jól érzitek magatokat együtt, megfelelően bántok egymással, tökéletesnek érzitek a dolgot együtt, akkor van jövőtök is. A pénz szerintem egyáltalán nem minden. Persze jó, ha van. De ne essünk át a ló túloldalára. Egyre több ilyen gold digger pranket lehet találni a neten. És ez az igazság. Tényleg vannak ilyenek. Magyarországon és szerte a világon. Nyugodtan keressetek rá Youtube-on. Nem linkelek be egyet sem. Rátok bízom a választást. :) Vajon hogy megy ez? A kedves hölgy beletörődik a dologba? Azt mondja, hogy jó megteszem, lefekszem vele, elmegyek vele ide-oda és miért? Mert sok a pénze. Megvesz nekem bármit amit szeretnék. Sajnos nem minden arany ami fénylik. Szerintem szerelmet nem lehet pénzért venni. De ki tudja, egyszer lehet én is kirpóbálom ezt. :'D Vagy mégse? :) Kár, hogy nem ilyen fából faragtak. :(

388. Másnak miért nem mindegy?

Đzsí — 2017-07-25 15:05:11

Miért nem mindegy másoknak, hogy kivel vagyok? Ha szeretek valakit, ő is szeret és jól érezzük magunkat együtt?! Babe egy rendes ember. Mind a munkájában, mind az emberekkel és velem is. Szinte nem is kívánhatnék nála jobb embert. Jól kiegészítjük egymást. És mi van? Mindenkinek megvan a maga baja. De ez tetőzni kell. Nem lehet belenyugodni, hogy együtt vagyunk. Pl. a mamám itt van a mamám. Pedig már 3 éve tudják, hogy egy párt alkotunk. A hétvégémet nem a szüleimnél fogom tölteni, gondolom ezt beszélte a mamám anyukámmal mikor beléptem a nappaliba, ugyanis állítólag azt kérdezte, hogy mikor leszek itthon. Basszus, most is itt vagyok. Nos, nem is kellett több, eldurrant az agyam. Mondtam, hogy soha, mert nem érdekelnek itt engem a pletykák és nem akarom, hogy bárki is a seggemben kövessen, meg hogy idegesítő emberek is vannak itt. Mamám kérdezte persze, hogy miért? Én meg mondtam neki, hogy most is itthon vagyok, de bárhol vagyok, neki csak az a lényeg, hogy ne babe-el legyek. Persze tudtam, hogy igazam van. Látszott rajta. Mondtam is neki, hogy tudom, hogy szerinted ez nem élet. Mivel mindig ezzel jön. Ezért is szoktam felidegelni magam rajta. Nem tud elfogadni minket. Pedig babe rendes vele is, és felé nem is szokta nagyon ezt mutatni, de mindegy. De mama, ez a 21. század!! Hallottam olyan nagymamáról, aki ezt teljesen elfogdja. Te ezt miért nem tudod?? És csodálkoznak rajta, hogy nem szeretek hazamenni. Ha mindig a párotokkal egrecíroztatnak, ti mennétek? Mintha ez olyan jó érzés lenne nekem is. Meg bármelyikünknek... Minek a felesleges körök? Én már megmondtam. Ha kell, elviszem az összes cuccomat és akkor nem keressük egymást. Nem kell a gyerekkel/unokával törődni. De nekik ez sem jó. Csak az nekik a jó, hogy ha éppen valamelyiküknek olyanja van, felhozza ezt. És mit ér el ezzel? Azt hogy nyugtalan leszek, kattog rajta az agyam egy darabig és ilyenek. Ó, persze ami van egészségügyi problémám, nem is ez miatt van, áhh. Ilyenkor nem is tudnának erre gondolni... És még ők szoktak pattogni, hogy minél előbb menjek dokihoz. Csak miért nem oké még mindig?? ... Ez a 21. század. Mostmár vannak nyilvánosan is szivárványpárok. Nem reklámozom úgy, hogy pl. kiállok a Parlament elé. Érdekes, hogy a barátaim pl. el tudnak fogadni, de az élő egy szem mamám nem. Ugyanolyanok vagyunk, mint a többi ember. Különben meg kinek mi köze hozzá, hogy kivel van?? Mindenki azzal boldog, akivel. És én babe mellett találtam meg a boldogságot. Ideje lenne mindenkinek realizálni... Akinek nem tetszik, az ne keressen. Én sem szólok bele más kapcsolatába. Ez ilyen egyszerű.

387. Hangulatos kis hétvége

Đzsí — 2017-07-24 19:58:15

Elég jó volt a hétvégém. Márcsak azért is, mert végre a szerelmemmel lehettem. Pénteken ugye odaértem. Babe már kint várt a buszmegállóban. Hazamentünk. Megszeretgettem a kutyijaimat. Szerintem már ők is örültek nekem. Elmentünk bevásárolni ilyen általános dolgokat meg az esti kis kajcsihoz. Szalonnasütést szerveztünk, tábortűznél. Volt minden jó. Ugye szalonna, virsli, hagyma, krumpli, kenyér. Nyami. Zenét hallgattunk, sütöttünk, ittunk, ettünk, beszélgettünk. Az esti itókám vodka-alma volt most. Szombaton én korán felébredtem. Vártam, hogy babe mikor kel fel. De hagytam aludni, had pihenje ki magát. De aztán felébredt az egyik drága kutyám ugatására. Megpróbáltam visszaaludni vele, több, kevesebb sikerrel. Elmentünk utána boltba, lottózóba. Kipakoltunk, reggeliztünk. Kicsit pihiztünk, tvztünk. Utána átugrottak babe tesójáék. Velük beszélgettünk meg kártyáztunk. Elmentünk kutyát sétáltatni is. Jött a telefon, hogy menjünk át falunapra. Babenek meg nekem se volt hozzá kedvem. Úgy volt, hogy akkor átviszi az ismerőseit, aztán kész. De addig erőszakoskodtak, hogy belementem, hogy átmegyünk 1-2 órára. Na ezt utálom babeben, hogy senkinek se tud nemet mondani. De nekem persze igen... Na mindegy. Elvoltunk. Nem ittam semmit, mert gyógyszert vettem be, de erről ők is tudtak. Éjfél körül sikerült hazaérnünk. Vasárnap is felébredtem ugye előbb, megszokásból. Ismét próbáltam visszaaludni. Lustiztunk picit. Megfőztem az ebédet, babe addig elmosogatott. A munkám miatt ugye haza kellett jönnöm (a másik haza :D). Felvitt babe a buszhoz. Elmentünk vásárolni. Mostanában a Pepco a kedvenc üzletem, mert mindig találok valami jó kis ruhadarabot olcsón és pl. a sulicuccai is elég jók, de még sorolhatnám. Úgyhogy vettem egy nacit, 2 nagy füzetet, egy A5-ös, keménylapos füzetet meg baglyos csipeszeket is. Tök jó, mert 230ft-ba kerültek a füzetek és tök jól néznek ki. Szerintem nincs olyan papírbolt itt, ahol ennyiért kapsz egy kívülről mintás füzetet. Vásárolni meg amúgy is szeretek. Szóval apránként, ahogy az akciók vannak, összegyűjtöm a szükséges dolgokat.

386. Itt a hétvége, végre

Đzsí — 2017-07-21 10:56:29

Igen drágám, és nem drágáim, újra itt vagyok és írok. Most csak egy gyorsat írok, mert egy órán belül indul a buszom. Megyek végre a barátnőmhöz. Meg a drága kiskutyijaihoz. Már hiányoznak. Egyébként járok most dolgozni, csak most csúsztatok, így előbb el tudok indulni. Hát igen, aki hétvégente is dolgozott, annak ez jár. ;) De volt azért hátulütője is. De most végre együtt leszünk. Kutyuknak viszek is kis csont alakú jutalomfalatokat. :) Egyébként a blogom aktualizálását nagyjából elvégeztem. Frissítettem a leírásokat, tettem fel új zenét és idézetet is.Így amikor a gép elé kerülök, csak pötögynöm kell. A G-Portálos közösség mentést pedig komolyan gondoltam. Úgyhogy majd azt a projektet is elkezdem a napokban. Addig is jó hétvégét mindenkinek! Akinek van pénze, az menjen valami szép helyre, strandolni, vagy ami jól esik. Akinek pedig nincs annyi, vagy nincs alkalma rá (mint ahogy nekem se), kapcsolódjon ki ő is. Én pl. majd megyek kutyákat sétáltani, még az is lehet, hogy egy otthoni kis szalonnasütést is beiktatunk. De majd kiderül, hogy ki ér rá és kinek van hozzá kedve. Legyetetek jó! Pápá. :)

385. Megmenteni a G-Portált!

Đzsí — 2017-07-21 08:28:42

Régen írtam ide. Tény és való. De most valahogy kedvet kaptam hozzá. Nyár van, több időm van ilyenekkel foglalkozni. Nos, nemcsak most, máskor is néztem már szét itt a G-Portálon. És mit látok? Egyre kevesebb aktív oldal, nincs meg a régi közösség, szétbomlóban van az egész. Ezért én szeretnék elindítani valamit, ami tesz a közösség újráélesztéséért. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Ha meg se próbáljuk, akkor tuti nem. Gondolkoztam rajta, hogy vajon mi lehet a probléma? Hát azt tudjuk, hogy néhány évvel ezelőtt kezdődött az, hogy ingyen lehetett portált létrehozni. Itt már azért voltak tiltakozók, és hát azok akik már fizettek, nem jártak jól. De ekkor még fénykorát élte a Gp. A Histórián is volt élet, mentek a játékok, versenyek. Én is aktívan részt vettem bennük, mint ahogy más Gp-sek is. Aztán ahogy telt, múlt az idő, elkezdtek elmenni a honlapszerkesztők. Bezártak, töröltek. Kevesebb felhasználó lett, a közösségi szellem is hanyatlott. De úgy látom vannak itt még ambíciózus és tehetséges portálépítők, ezért megérné feltámasztani a csapatszellemet, közösséget. Úgy veszem észre, hogy inkább Facebook oldalt hoznak létre, mint egy honlapot. De miért? Ott a rövid üzenetek + képek dukálnak. Rövid bejelentkezést itt is lehet csinálni. De itt nyugodtan leírhatsz bármit, amit a szíved diktál. Ha pl. egy rajongói oldal tulajdonosa vagy, a hírnél itt leírhatod a saját véleményedet is. Facebookon meg gondolom többségében nem így tesznek. Gyorsul a világ. De ha nemcsak a Facebookot szeretnéd görgetni egész nap, olyan hírekért, amit mondjuk már 10x láttál, akkor szerkessz honlapot itt, velünk! Ez egy jó közösség volt. És remélem, hogy újra azzá tehetjük. Ez csak együtt lehetséges. Próbáljuk meg! Sajnálom, hogy a mai tinik nagy része nem ismeri a G-Portált. De ha ajánlod, megmutatod nekik, lehet, hogy ők is kedvet kapnak. Én megpróbálok valamit elindítani. Kiderül, hogy hogy sül el, de megpróbálom. A honlapomat is szerkeszteni fogom, ahogy időm engedi. Hát megpróbáljuk. :)

384.I'm a shopping queen

Đzsí — 2016-07-01 07:57:11

Az egyik mániám, ami megvolt régebben is, de egy ideje erőteljesebben benne van az életemben, az a vásárlás. Na itt most persze nem több tízezer forintos ruhákra, cipőkre meg táskákra kell gondolni. Szeretek vásárolni, de okosan csinálom. Nincs pénzem holmi márkás ruhákra, és nincs is ezzel bajom. Én tudom, hogy nem a ruha teszi az embert. Tudom, hogy milyen a fizetésem, és ennek egy hányadát ráköltöm, hangulattól és mennyiségtől függően és ennyi. Nem leszel nagyobb ember attól, ha Channel-os, Takoo-s, vagy éppen H&M-es cuccod van, de már 30-an megkúrtak. Nem és nem. Nem kell mutatnod, hogy anyuka, apuka, pasi pénzel. Én ezt leszarom. Műköröm, 5 kg smink, szolika? Azt is. Tudjátok, az ilyenekkel szóba sem állok. Főleg ha mellé még egy hisztis picsa is. Nekem nem gond, de én meg merem mondani a véleményem, ki merek állni az igazomért. Az igazság pedig néha fáj. :( Na igen, ez egy aprócska vélemény volt tőlem. :D Ebből a szempontból nem változtam. Még mindig nagy a szám. Na szóval vásárlás szempontból mindig keresem az akciókat. Persze ha valami még akciósan is majdnem 4000 ft, hát, azt sem veszem meg. Most pl. elkezdtem netről rendelni. Pontosabban a Wish-el. Már kezdenek megérkezni a csomagjaim. A szállítás termékenként 1 USD, ami olyan 270 ft körül mozog. Sajnos nem ingyenes. Viszont Mastercardos bankkártyával is lehet fizetni, így nem kell PayPal-ozni. Vannak jó kis dolgok rajta, és olcsók is. Bizsuk vannak 1 dollárért, meg azért más hasznos dolgok is. Egy jó felső vagy ruha is van már 3 dollártól. Úgyhogy ajánlani tudom. Lehet kedvezményeket is szerezni, és általában 5%-ot mindig felajánl, vagy addig kell kattintgatni, ameddig nem ajánlja fel. :D Amúgy a turisok is szeretnek engem. Ha 50%-os leárazás van, én megyek. Fuu, az egyik helyen lehet venni 50ft-ért ruhát ha ilyen akció van. Pont tegnapelőtt voltam és sikerült így vennem magamnak egy hibátlan,csipkés ruhát és egy bőr, lehet hogy műbőr rövidnacit. Igaz, hogy picit nagy rám, de hát van öv. Úgyhogy körül lehet meg kell is nézni és egy csomó jó dologra lehet bukkanni. :)

383. Szóval akkor mi is történt eddig? :)

Đzsí — 2016-06-30 11:33:49

Azt hiszem a történetem, vagyis a blogom addig van megírva, hogy összejövök a párommal, a szüleim ellenzik a dolgokat, de hétvégente azért sikerül eljönni a drágámhoz. Tisztázzuk, hogy lány vagyok és a párom is. Szóval ha valakinek nem tetszik ez a dolog, akkor ne is olvasson. De elmondom, hogy a párom, meg szerintem azért én is, néhány hetero embernél sokkal jobbak vagyunk emberileg. Szerintem a szexuális orientáció nem befolyásol semmit. Na szóval. Engem felvettek az egyetemre, mondjuk azért várható volt. Páromtól másfélórára, szüleimtől 3 órára van a sulim. Nos, már több, mint 1 éve dolgozom nyáron és suli mellett is. Párom ugye miattam külön költözött albérletbe, így hozzá szoktam hazajárni hétvégére. Most ugye nyár van, szerencsére végeztem sikeresen az összes vizsgámmal és most is dolgozom, pont ott, ahol a párom lakik, úgyhogy teljesen olyan, mintha élettársak lennénk. :) Én főzök, mert még mindig szeretek a konyhában tevékenykedni. Anyuék szerencsére már megbarátkoztak a helyzettel és a barátnőmmel is, úgyhogy már nem kell titkolózni előttük, és simán náluk aludhatunk ketten, szinte már olyan, mintha a lányuk lenne ő is. Hetente-kéthetente, attól függ, hogy hogy dolgozom hétvégén, haza szoktunk menni hozzájuk. Van egy 1 éves kutyánk, aki mellé néhány hete sikerült szereznünk még egyet. Így van két kiscsajszi kutyánk. Nem mondom, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentes, mert minden kapcsolatban vannak problémánk, így nálunk is. De hát ez csak még erősebbé teszi a köteléket. Szóval röviden: elmentem fősulira, ott koleszos vagyok, dolgozom suli mellett, a párommal még mindig együtt vagyunk, van két aranyos kutyánk, a szüleim pedig megbarátkoztak a helyzettel. Ennyi. :)

382. Újra itt: avagy megéri vagy mégsem?

Đzsí — 2016-06-29 13:13:24

Halihó emberek! Itt vagyok. Be kell vallanom, rég nem jártam erre. Régóta üzemel a blogom, de sosem volt bezárva, max csak egy ideig nem írtam bele. Függetlenül attól mondjuk, hogy mennyi volt ez az idő. Itt a nyár, igaz dolgozom, de azért nagyobb a szabadságom, mint suli és munka közben. A kérdés pedig az, hogy megéri-e itt maradni, írni, blogolni? Milyen most a G-Portál? Miért csökkent a színvonal, az oldalak aktivitása, látogatottsága? Van némi elképzelésem ezzel kapcsolatban. Az egész akkor kezdődött, amikor ingyen lehetett portált készíteni. Igaz, már akkor elkezdődött a html, php őrület. Azóta is csak jöttek az új dolgok, gondolok én itt pl. a Tumblrre és az Insatgrammra. Az Instát nem szeretem. A Tumblrt igen. :) A kérdés pedig az, hogy velem mi legyen? Maradjak itt és írjam ki magamból ami bánt, hogy a páromnak kevesebb hisztit vágjak le és kicsit rendbe tegyem a lelkem? Esetleg menjek át egy másik szolgáltatóhoz, ahol valami más témával és egy kis sikerrel sikerülne egy kis pénzt szereznem? Sok itt a kérdés. És itt van az én kis blogocskám. Igaz főleg magamnak írtam, de azért olvasták páran. Sok minden változott velem és körülöttem azóta, hogy nem írtam. Most is mégcsak ide írok. A többi dolgot nem szeretném leszedni addig, amíg el nem olvastam, hogy miket voltam képes írni. Te jó ég, hogy milyen rég nem írtam. És azért milyen jól esik. Hát köszönöm. Csak tudnám, hogyha folytatódna ez a blog és az őszinte érzéseimet leírnám, mit szólnának egyesek? Mert szerintem lenne azért 1-2 ember, akit megbotránkoztatnék, ha nem is szándékoznék. De olyan jó ide írni. És ez az én kis részem itt a neten. Ide azt pötyögök, amit akarom. És évek múltán milyen vicces végigolvasni a dolgokat. Jajj. De azt elmondhatom, hogy a szerelemben nincsenek határok. Azt szeretsz, akivel egymásra találtok. Legyetek bármilyenek is. :)

381. Élek ám, csak nem blogoltam :$

Đzsí — 2015-06-03 10:26:30

Hát sziasztok! Azt hiszem egy cseppet régen írtam ide. Itt van végre a nyár, jön a suli vége, jöhet a nyári szünet. Én még a szóbeli érettségire tanulok, úgyhogy el vagyok havazva. Van még mit tanulnom. Olyan rég jártam már a saját blogomon, hogy enyje-enyje nekem. :D Egy csomó idő eltelt, komolyan. Látom, hogy jobb oldalt a bemutatkozómnál a visszaszámlálásnál 11 hónap van, erre meg már kevesebb, mint 1 hónap! Igen. Végre nemsokára összeköltözhetek a barátnőmmel. Ballagás után nekünk ugye szünet van, hogy érettségizzünk, meg készüljünk és akkor is sokat voltam a drágámnál és olyan jó volt. Már úgy megszoktam, hogy vele alszom. <3 Egyébként időközben megtörtént az egyetemi jelentkezésem és végre eldöntöttem, hogy hova is menjek és hogy. Persze úgy, hogy a barátnőmmel együtt tudjak lenni. Így hát barátnőmnél fogok lakni, aki végre március óta albérletben van, így kettesben tudunk lenni, és tőle fogok bejárni busszal egyetemre. Nos, ez egy röpke másfél óra kb., de így tudjuk a legjobban megúszni, mert így neki sem kell új munka és drágább albérletet sem kell fizetnünk ott, ahol az egyetem van. Kicsit félek mondjuk az egyetemtől, mert sok természettudományos tantárgy lesz, de sebaj, legyűröm őket! Fő a szándék. :)

380. Halloweenre készülvén :D

Đzsí — 2014-10-28 19:49:57

Eddig még nem nagyon ünnepeltem meg a Halloweent, mert nem volt kivel és hogyan. Most viszont a drágámmal úgy döntöttünk, hogy fogunk halloweenezni. Fogunk tököt faragni és elmegyünk 1-2 rokonukhoz beöltözve édességeket kérni. Majd mondjuk, hogy csokit, vagy csalunk! :D Én elvileg cica leszek, mert azt könnyen meg tudom csinálni. Csak szemhéjtussal és vagy szemceruzával rajzolok az arcomra, sötét ruhába öltözök, esetleg csinálok cicafüleket papírból és rárakom a hajpántomra. Ez nem nagy mesterség lesz. :) A drágám elvileg vámpír lesz. Igazából azt is felvetettem már, hogy öltözzünk be az Alkonyatból Bellának és Edwardnak. :D A szerelmem unokaöccse is jön majd velünk, ő pókember lesz, mert pókembermániás és mert neki tényleg van jelmeze. :) Csütörtök délután megyek majd a drágámhoz és úgy alakult, hogy pénteken, amíg ő dolgozik, én sütit fogok csinálni. Ugyanis ma néztem pár ötletes, de könnyen elkészíthető halloweenes sütit. Itt vannak: Édes pókocskák, Virslis múmiák, Frankeinstein puding. Remélem minden jól fog elsülni és jól fogunk szórakozni. Ti is nyugodtan megpróbálkozhattok a sütikkel és ha esetleg beöltöztök, akkor írhatnátok róla! :)

379. Hosszú hétvége, én így szeretlek

Đzsí — 2014-10-27 15:26:06

Én most, utoljára még kiélvezhetem azt, hogy van őszi szünet. Október 23-ának köszönhetően, 4 napig az én drágám is szabad volt. Természetesen vele töltöttem ezt a 4 napot. Szerdán suli után utaztam hozzá és ma reggel indultam haza. Olyan jó volt! Végre ennyi napot együtt tölthettünk és kettesben főzhettünk, aludhattunk meg minden egyéb. Ugyanis a szerelemem nővéréjék most itthon vannak, ezért hogy mi elférjünk, elmentünk az ő házukba, a fiuk és ők pedig a drágáméknál aludtak, mi pedig napközben néztünk be hozzájuk. 1 éjszakát azért muszáj volt amott aludnunk, mert hisztizett a fiú. Egyik nap drágám főzött spagettit, valamelyik nap ettünk a drágáméknál grízes tésztát, tegnap pedig én főztem csilis babot és sütit is csináltunk, amiből a többieknek vittünk, és a csilis babomból még maradt, úgyhogy a drágám vitt ma a munkahelyére ebédre. :D Szombaton pedig voltunk focizni, és végre a sok vereség után játszottunk egy döntetlent. Természetesen ezt meg kellett örökítenem a drágámmal és feltettem egy fényképet facebookra, amit már 40-en lájkoltak. Úgyhogy cukik vagyunk. A szerelmem pedig olyan édes volt, hogy este elvitt engem gyrosozni a meccsünk után. Nekem ki kellett olvasnom A kurázsi mamát, úgyhogy egyik délelőtt - miután a drágámnak bevittem a reggeli kávéját - elkezdtem neki hangosan felolvasni a regényt, de ő egy kicsit elszundikált. Úgyhogy utána inkább magamban olvastam és ő pedig nézett filmet telefonon. Egymás mellett feküdtünk, nem zavartuk egymást, mégis együtt voltunk. Úgy szeretem. Hihetetlen, hogy mennyire összeillünk. Mi ezt érezzük, még ha mások ellenünk is vannak. Olyan jól el tudunk egymással lenni, hülyéskedni és meg tudjuk beszélni a dolgainkat. Mmm... szeretem! Szeretem! Szeretem!

378. Jelentem, élek még

Đzsí — 2014-09-25 15:47:00

Bizonyára észre lehetett venni, hogy mostanában nem jelentkeztem. Ennek ellenére élek. Még. Nekem most nagyon lassan telik az idő. Még szeptembernek sincs vége, úgyhogy májusig nem tudom hogy bírom majd. Nos, röviden annyi a történet köztem és a párom között, hogy az ő unokaöccse itt Magyarországon jár iskolába, amikor a szülei kint Németországban dolgoznak. Így hát természetesen a drágám és a családja nevelik őt. Csak a baj éppen az, hogy mivel a drágám nem tud kétfelé szakadni, ezért valakinek valami mindig rossz. A gyerek féltékeny rám és azt mondja, hogy miattam nem foglalkozik eleget vele a párom (amikor egyébként ez nem igaz, mert foglalkozik vele), a párom anyja pedig azt mondta, hogy csak én létezek a drágámnak. Úgyhogy mondanom se kell, én besokaltam. Utálom ha hibáztatnak valamiért, főleg akkor ha az a dolog nem is igaz. A párom azt mondta, hogy á, nem igaz ez. Pedig tudom, hogy van aki a családjában azt hiszi, hogy miattam rossz a magatatása az iskolában, mert miattam nem foglalkozik vele a párom eleget. Szeretem a drágámat, de nem tudom, hogy meddig fogom ezt bírni.

377. 5 nap a drágámmal

Đzsí — 2014-08-27 08:24:42

Na szóval eltöltöttem jó pár napot a drágámmal. Ja és az unokaöccsével. Tényleg vele is, ugyanis alig volt kettesben szabadidőnk. Pókerezni, hazudós kártyajátékozni vagy xbox-os játékkal kellett vele játszani. Ja meg persze kaját kellett csinálni. Volt mikor 22 óra után csinált a barátnőm tejbegrízt és alig evett belőle. Nyugi, néha én is úgy érzem, hogy a barátnőmnek túl jó a szíve, mert így is van. Engem egyébként úgy ki tudott idegelni a gyerek. Nem tudom, hogy a drágám hogy bírja. Egyébként azért van a drágáméknál, mert a szülei Németországban vannak és nem akart oda suliba járni, ezért pedig természetesen megkapta a drágám, hogy had nevelje. De miért pont ő? Egy csomó mindent amúgy is neki kell csinálni, amit szerintem nem feltétlenül neki kéne, de ők tudják. Én csak a barátnője vagyok. Az ott töltött 5 nap alatt biztosra eldöntöttem, hogy óvodapedagógus az nem leszek. Én szeretem a gyerekeket, őt is szeretem nagyon, csak néha elmennek náluk és akkor megbolondulnak. Féltékeny volt rám a drágám miatt, mert hogy engem ölelget és velem csókolózik. Én nem szeretném felbolygatni se a drágám, se a családja életét, ezért ha nem férek bele, én megmondtam, hogy szabad utat adok neki és akkor lehet vége. Nagyon szeretem a drágámat, és ha neki így jobb, akkor én elengedem.

376. Javában itt vagyok már

Đzsí — 2014-08-20 19:26:33

Tegnap délután megérkeztem a drágámékhoz. Igaz, hogy várnom kellett rá egy kicsit, mert sokáig tartott neki a munka. Nos, persze ahogy ő megérkezett, az unokaöccse is megérkezett a másik háztól. Úgyhogy azóta össze vagyunk zárva vele egy házba. Nem fogok hazudni. Engem idegesít egy csöppet. Mindig azt kell csinálni amit ő akar, én meg alig lehetek kettesben a barátnőmmel. Sosem kezdtem olyan emberrel, akinek kisöccse vagy kishúga van. Nem hiába. De hát ez van most. Amúgy csináltam ma palacsintát, játszottunk és elmentünk futni foci miatt.

375. Pár óra múlva nekem nagyon jó lesz

Đzsí — 2014-08-19 09:30:18

Végre eljött ez a nap is, emberkék. Már nagyon vártam, mert ma végre megyek a drágámhoz. Tegnap délután elkezdtünk a sulira bevásárolni; vettünk egy-két rucit. Csak aztán haza kellett jönni, mert mennem kellett edzésre. Úgyhogy ma majd folytatjuk a tipikus iskolai cuccokkal, utána pedig indulok is a drágámhoz. Már nagyjából összekészítettem a cuccaimat, de még van mit. Vasárnapig szabin lesz a drágám, tök jó. Mondjuk most már hazajött az unokaöccse Németországból, úgyhogy nem lehetünk majd mindig együtt és nem csinálhatjuk majd mindig azt, amit akarunk. :( De hát ilyen az élet, van mikor megszívom. De legalább lehetek pár napot a barátnőm társaságában, ami nekem jó. Na szóval alig várom már, hogy menjünk vásárolni, aztán induljak a busszal.

374. Pakolás után

Đzsí — 2014-08-18 12:59:34

Jön a suli, úgyhogy tegnap át kellett pakolnom az íróasztalomban azt a sok cuccot, amim van. Évközben valahogy úgy összekuszálódnak. Meg van egy csomó minden amit nem is használok, csak mindig arrébb rakom. Mivel ez az utolsó évem, azért az érettségizős tantárgyaimból össze kellett szedegélni a cuccokat. A sok feladatlapon kívül össze-vissza találtam dolgokat. Érdekes dolgokra leltem. Megtaláltam pl. azt a füzetet, amit az egykori legjobb barátnőm adott nekem és együtt írkáltunk bele. Szomorú, ahogy eltávolodtunk egymástól és a barátságunk úgy elment, mint a huzat. Ugyanis már hónapok óta facebookon sem beszélünk és sehol máshol. Látszik, hogy az emberek tudnak változni. Vagy valakinek csak haszonbarát voltam? Meglehet. Én már nem fogok erőlködni. Aki csak kihasznál és több, mint 10 év barátság után azt adja vissza, hogy kipletykál a hátam mögött az milyen barát? Méghozzá milyen legjobb barátnő? Ezen a dolgon még lehet, hogy nem gondolkozott ő el...

373. Füldugulás, téged nem szeretlek

Đzsí — 2014-08-15 14:53:25

Egy ideje már be voltak dugulva a füleim. Hol az egyik, hol a másik. Aztán egyszerre csak mindkettő bedugult. Vett nekem a drágám Aurecont, ami elvileg feloldja a fülzsírt csak attól sem dugult ki a fülem. 2 napot aztán itthon fújtam Audisprayvel. Viszont nem lett jó. Ezért meg kellett látogatnom a doki bácsimat. Felírt egy orrsprayt és egy tablettát és azt mondta, hogy ha nem jobb tőle, akkor következő nap menjek el fület mosatni. El is mentem, igaz tartottam tőle, mert kb. 8-10 évvel ezelőtt voltam már fül-orr gégészeten, csak annak ájulás lett a vége. De most kellemesen csalódtam. Hogy fáj-e a fülmosás? Egyáltalán nem. Tátogni kellett, amíg a fecskendőből fújták a fülembe a vizet. Féltem, hogy lesz benne tű, de nem volt, nem is szabad benne lennie. Utána kiszívták azt hiszem a vizet a fülemből. Az sem fájt, viszont be kellett csuknom hozzá a szemem, mert kényszert éreztem rá. Kicsit hangos volt, de nem fájt semmi. Most viszont olyan jól hallok, hogy ajajj. Minden tök hangos nekem most. Kicsit zavaró, de kezdem megszokni. Nos, jobb félni, mint megijedni, de itt nem volt most mitől félni. :)

372. Szerelmetes napok

Đzsí — 2014-08-13 17:47:13

Nem írtam ide pár napja, ugyanis a szerelmemmel voltam. Majdnem 8 napot, igaz ő közben dolgozott is. De azt mondta, hogy jó volt hazajönni neki arra, hogy én vártam. Elkísértem fogorvoshoz és autószerelőhöz is meg vásárolni is a drágámat. Szombaton kb. 6 órán keresztül szedtünk krumplit, de legalább lett egy kis színünk és következő nap csinálhattunk rántott krumplit meg csirkét is. Vasárnap teniszezni és focizni is elmentünk egy kicsit. Jól elvoltunk a drágámmal, mint mindig, ezt a képek is elárulják. Hogy melyikőnk a bolondabb? Szerintem én. A képek elárulják. Mert ki az aki betekeri a párja fejét wc papírral, csinál egy várom a barátnőmet a fogdokinál szelfit és lefényképezi a szerelme pucsítását ahogy az autószerelővel beszél a krumpliszedés után? Én! Ja egyébként a drágámmal ne nagyon kártyázzatok, mert jól tud játszani. De még tud jó pár dolgot jól csinálni... :)

371. Miért is szeretek blogolni?

Đzsí — 2014-08-05 10:51:34

Lassan 3,5 éve blogolok ezen az oldalon. Igaz, hogy volt már más neve is az oldalnak, csak át lett nevezve. 2011. február 13-án írtam ide az első bejegyzésemet. Azóta gyűlnek a bejegyzéseim, a menüpontok néha átíródnak, mert pl. az előző bemutatkozásom teljesen el is avult, ezért leszedtem. A terveim is, már amilyenek vannak, megváltoztak. Nos, nem tagadom, nekem bejön ez a blogolás téma. Szeretek írni, úgyhogy ha van egy kis időm, akkor miért ne? Több előnye is van egyébként a naplóírának. Úgy tartják ugyanis, hogy jó dolog ha kiírod a dolgokat magadból, melyek dühítenek, zavarnak vagy fájnak. Persze az emlékek tárolására is megfelelő ez a dolog szerintem. Mivel nem papíralapú, hanem elektronikus, és a címet nem felejted el, később is, évek múltával is megkeresheted írásaidat, s nem kell füzeteket keresgélned. Nagy valószínűséggel a szüleid sem találják meg, főleg ha álnévvel írsz és esetleg nem igazán értenek a gépekhez az őseid. Én tényleg szeretek blogot írni és örülök, ha mások is olvassák amit írok. Ha több szabadidőm van én is szívesen olvasgatom más írásait. Jó írni, kiírni a jó és rossz dolgokat magadból ide. Különböző gondok feldolgozásában is segíthet a naplókészítés. Én csak ajánlani tudom. :) Csak egy dolog zavar, az, hogy a nővérem is olvassa.

370. Szülinapozás a drágámmal

Đzsí — 2014-08-04 15:06:33

Tegnap volt a drágám születésnapja. Olyan jó volt, hogy vele tölthettem a születésnapját. Jó napról akartam neki gondoskodni. Már szombaton elkészítettem a tortáit. Igen, 2-őt, mert szombaton jöttek az anyósom tesójáék, tegnap pedig a drágám húgáék. Így legalább mindenki ehetett a tortából. A krém mindkettőben ugyanaz volt, csak az egyik az muffintésztából, a másik piskótából készült. Az utóbbi tésztáját a szerelmem csinálta, csak az egy picit megégett, igaz az enyémnek a teteje is, de le lettek vágva az égett részek, így finomak voltak. Innen jött a beszólásom is, hogy: mi az? eltűnt a piskóta?! A díszítés beletelt jó pár percbe, mire válogattam és rakosgattam a szívecskéket. De megérte minden, mert finom lett és örömet okozhattam vele. Na szóval a tegnap még reggel fel kellett kelnünk, mert csináltuk az ebédet. Igazából tök jó, mert pénteken az anyósommal csináltam a kaját, szombaton a drágámmal, vasárnap pedig én szinte egyedül. Addig tegnap a szerelmem ágyat húzott és takarított, de utána meg kisüthette a kaját is. Ebéd után kérdezgettem egy dologgal kapcsolatban. Persze kicsit összekaptunk. De erről is megint az egyik exe tehet. Ezért jobb nekem mindent elmondani. Utána persze kibékültünk. Kicsit sem volt furcsa egy házban, de külön szobában lenni. Lenyugtattam a drágámat és elmentünk vásárolni. Vettünk epret és pezsgőt is, amit persze az este folyamán fogyasztottunk el. Természetesen jól sült el az este is. Meg lett az, amit akartam. :) Végül itt van néhány kép:

369. Diákmunkát keresni nehéz

Đzsí — 2014-07-30 19:33:26

Tesóméknál vagyok direkt, mert a fővárosban több munka van. Elvileg. Csak az a baj, hogy nem hosszútávra kellene nekem a munka és sajnos még majdnem fél évem van hátra a 18-ig. Ez a két dolog azonban akadályozza a munkába állásomat. Ugyanis a két fő feltétel ez szokott lenni. Én mindössze olyan munkákat kaptam, ahol kb. ügyfeleket kellett szerezni. Egy helyen dolgoztam eddig, ami egy olyan munka volt, hogy ingyenes szűrővizsgálatra kellett hívnom be az embereket. Persze alig akadt ember, akit érdekelt, mert azt hitték, hogy termékbemutató lesz vagy hogy átverés. Itt kb. egy hetem volt csak, ugyanis mikorra az első ügyfelem ígérte magát, de nem jött el, kirúgtak. Mondjuk legalább kifizettek. Aztán utána voltam egyy WWF-es toborzói interjún, ahova örülök, hogy végül nem vettek fel, mert ott is teljesítményt néztek volna, ugyanis napi 2 rendszeres adományozót kellett volna szerezni. Aztán voltam egy másik telefonos munka miatt tesztkitöltésen, ami után felhívtak, csak épp balatoni nyaralásra mentem utána hétfőn és amikor lett volna az oktatás, akkor pénteken barátnőmhöz is siettem. De július 3. óta nem voltam dolgozni. Úgyhogy szerintem nincs értelme annak, hogy itt legyek. Budapest nem nekem való. Itt nem is érzem magam otthon. Anyuéknál legalább van saját szobám, barátnőméknél meg lehetünk kettesben egy szobában. Ott legalább megvannak a saját szokásaim, jobban érzem magam azokon a helyeken. Innen el fogok menni.

368. Az egyetlen problémám

Đzsí — 2014-07-29 09:23:21

Nos, az írásaimból alapjáraton kiderült már, hogy mennyire szeretem is én a barátnőmet. Vele kapcsolatosan pedig egy dolog nem szokott néha nyugodni hagyni. Az exei. Hogy miért? Talán azért, mert nagyon szeretem őt, tudom, hogy milyen jó ember, és tudom, hogy milyen jó vele lenni és nem akarom elveszíteni. Sosem. Ez szerintem csupán csak féltés. Nem szeretném, hogy bárki ráakaszkodjon vagy fellángoljanak valaki iránt a régi érzései. Idősebb nálam igen, 13 évvel. És talán csak ez az ami zavar emiatt, hogy több emberrel volt együtt és bármikor meggondolhatná magát. Azt pedig nem szeretném, mert nagyon szeretem. Olyannyira, hogy vele szeretném leélni az életem. Komolyan. Csak kicsit attól félek, hogy mi van ha mással jobb volt neki, bár az ellenkezőjét mondja. Nem szeretném, hogy bárki, akár új ember is, szemet vessen rá. Ő nekem kell, bocsi.

367. Nem ismerném be magamnak?

Đzsí — 2014-07-28 11:38:37

Na szóval. Hol is kezdjem? Nos, nem tudom eldönteni a szexuális irányultságomat. Már több, mint 7 hónapja vagyok együtt a barátnőmmel, de még mindig nem tudom 100%-osan, hogy most mi is vagyok. Abban viszont szerintem biztos lehetek, hogy heteroszexuális nem vagyok. Szóval vagy leszbikus vagyok vagy biszex. De melyik? Ez a kérdés.