Ma már 5:45kor kidobott a drága ágyikóm. Éjjel se tudtam igazán elaludni, mert a kutyák is ugattak. Reggelizés után zenét hallgatva elolvastam mégegyszer az elsősegélyes jegyzetemet. Már 9 előtt bent volt a buszom, a vizsgám meg csak 10kor kezdődött. Abban, hogy ne unjam el magam, természetesen egy kedves ismerősöm segített. Meg akart hívni fagyizni, de elég volt látni őt fagyizni. Nem vagyok jóban a fagyinyalással. Természetesen sikerült a vizsgám. Ettől nem is féltem. De egy fél hónap múlva az angoltól, attól igen. Ma is voltam angolon, és még kell is mennem. De augusztus 10. délutánján mindennek vége lesz. Remélem sikeresen.