Az exemet én próbáltam többször jó útra téríteni, mikor szakítottunk. A kapcsolatunk közben pedig azzal szembesítettem, hogy kihasználja a családja. Miután szakítottunk elkzdte tetováltatni magát, állítólag azért, mert már régebb óta akarta ezt, de eddig nem tette. Hogyha szép, egyedi tetoválások lennéknek, megfelelő helyeken, akkor szerintem ezzel nem is lenne gond. Csak ő pont ilyen klisés tetkókat csináltatott, nem a legjobb tetoválóművésszel. Végülis az ő teste, azt csinál vele amit akar, csak aztán meg ne bánja. Szerintem itt azért befolyással volt rá az a srác, akivel a kapcsolatunk vége fele kezdett el jóban lenni. De már ő is a múlté, mivel elég messzire elköltözött. De sajnos arra pont elég volt, hogy elmében lehúzza a volt páromat.

Na és miért is írok a volt páromról, amikor úgy érzem, hogy már kezdek túllenni rajta? Nos, azért, mert pár napja megkeresett, hogy nem-e lenne kedvem vele beszélgetni. Gondolom videóhívást szeretet volna, viszont nekem ebből már elegem van. Hogy mindig olyankor keres, amikor magányos. Néhány dologról azért írásban beszéltünk. Volt egy lány, akivel együtt volt utánam, kérdeztem, hogy vele mi a helyzet, miért nem beszél vele, de elvileg már annak vége, nem beszél vele. Aztán mondtam neki mindenféle rossz szándék nélkül, hogy jobb lenne, hogy a családjától kicsit távoltartaná magát, mivel miattuk szorong, a problémáikkal őt traktálják és még fizikailag, pénzügyileg is van, hogy kihasználják, és ez egyáltalán nem egészséges. Próbáltam neki mondani, hogy jobb lenne, ha odafigyelne az étkezésre, sportolásra, hogy jobb közérzete legyen, jobban érezze magát a bőrében. Találjon célokat az életében, és hogyha egyedül tud boldog lenni, utána majd rátalál a szerelem. Azért sajnálom szegényt, mert alapból egy jó ember. Csak valószínűleg befolyásolható. És most azt sem tudja mit kezdjen magával. Ezt tőle tudom.

Nem tudom, hogy milyen célja volt azzal, hogy most, amikor épp magányos, akkor keres meg. Mivel én próbáltam a kapcsolatunk után jó útra téríteni, és én mindig csak a rossz dolgokat kaptam vissza tőle, ezért én már nem szeretnék tőle semmit. Beszéltem vele, mert tudom, hogy ilyenkor szüksége lehet segítségre, iránymutatásra. De amiket az utóbbi időben tett velem szemben úgy, hogy néhány évig elvileg én jelentettem neki A mindenséget, az azért durva. Kezdhetjük ott például, hogy amikor legelőször találkozott élőben az új lánnyal, akkor megmutatta neki egyből az üzeneteimet, és hagyta, hogy ő válaszoljon helyette. Amúgy is simán hagyta, hogy elolvassa az üzeneteit. Hol normális az ember, illetve a kapcsolat, ha már így kezdődik? Szerintem sehol. Én úgy voltam vele, hogy az érzéseim vele szemben csak rá és rám tartoznak. Én ki tudja hogy beszéltek még ki engem a hátam mögött. És komolyan, annak a lánynak milyen élete lehet, hogyha ennyire foglalkoztatja az én életem, és folyamatosan a Facebookot bújja? Ilyenekkel én nem akarok versenybe szállni. Mert ez nem verseny. Az ilyen emberek az én szememben pedig nem a kiemelkedő emberek között vannak.

Szóval nagyon úgy tűnik ezzel az összes mindenséggel, hogy a volt páromnak sikerült elérnie, hogy ne akarjam már őt. Én is próbáltam a dolgokat felfogni, gondolkozni azon, hogy így ez már nem élet. Szerencsére ráeszéltem a dolgokra és tovább tudtam lépni. És végre tényleg nem akartam, hogy ő irányíthasson. Engem már más vár. Egy másik élet. Egy új szerelem.