Szerdán megvolt angolból a szóbeli osztályozóvizsgám is. Odaadták a feladatokat, adtak lapokat is, hogy írhatunk rájuk. Azokat mind teleírtam, de amikor feleltem, akkor rájuk se néztem, csak max a feladatlapra. Tudom, hogy jól tudok angolul beszélni és a mennyiséggel sincs baj, szóval ötöst kaptam a szóbelire. Volt amikor a tanárokat meg is nevettettem. Az írásbeli pedig négyes lett, de azért megkaptam az ötöst. Még szép.
Tegnap voltam focizni is. Hát kezdő csapat lévén megint kikaptunk. Ősszel ettől a csapattól 22 gólt kaptunk, de fejlődtünk, mert most csak 10-et. Bár szerintem a kevesebb gólban az is közrejátszott, hogy az őszi bajnokságban ekkor a barátnőm nem játszott, mert az egyik meccsen bordarepedést kapott, és ő elég rutinos és jó játékos. A legjobb. 
Kicsit később mentem haza meccs után, ezért a kedves anyukám már megint kész volt. Kifakadt egy kicsit megint. Mondta, hogy másfél hónapig megtűrt személy vagyok itthon és addig azt kell csinálnom amit ő mond. Hát én ezt persze nem akarom, ugyanis akkor elválasztana a szerelmemtől. Úgyhogy mondtam neki, hogy nyugodjon meg, majd el fogom húzni innen a csíkot. Amúgy szerintem nem dobna ki itthonról, mert tudja, hogy mikre vagyok képes. Tudja, hogy ha kell akkor egy ideig nem eszek meg stb, stb. Úgyhogy mivel talán legeslegbelül, amit egyre kevésbé veszek észre, szeret, azért nem akarja, hogy bajom legyen.