404. "Megfogtam Isten lábát."2017.09.19. 10:31, Đzsí

Jajj, Istenem! Bárcsak így lenne. De nincs így. Én eléggé gyakorltorientált képzésen veszek részt, a mi szakunkon nagyon fontosak a gyakorlatok. Nos, olyan "jó" csoportbeosztást kaptam, hogy megkaptam magam mellé a 2 leghülyébb embert. Már bocsi. Úgy gondolom, hogy ők eléggé telibe szarják az egészet. És ez elég szomorú. Az egyik most jelölt be épp ismerősnek és elkérte a jegyzőkönyvem. Mit ne mondjak, hány órát dolgoztam vele, és ő most kezd neki, amikor 4 órán belül itt a gyakorlat? Hát szép. Ez eddig szerencsére csak a gyakorlat menete és a hozzá tartozó elmélet, utána pedig a méréseinkkel és tapasztalatainkkal kiegészített füzetet kell beadni. Nos, a határidő megvan. Én 1 nappal előbb adom be, mert frissen jobb lesz megírni, és így nem adhatok olyat oda, ami nincs nálam. Sorry. Félre ne értsen valaki, nem vagyok irigy. Egyáltalán nem. De hogy ezzel sokat kell dolgozni, az biztos. És nem én szeretném helyettük is elvégezni a gyakorlatot. Nem, ilyet nem játszunk. Szépen kifotózzuk gyakorlat végén egymás eredményeit, amik a számításhoz kellenek, és kisaranyom, pá. Nem csinálunk ilyenből rendszert. Most nagyon kivagyok. Azt se tudta az illető, hogy melyik jegyzetből kell dolgozni és hogy hol van leírva a gyakorlat menete. Istenem, kikkel leszek én?! Ráadásul ha valamit rosszul csinálnak azt meg kell indokolni, és ők, amilyen nem mondom ki mik, vagy elfogják tusolni, hogy rosszul csinálták, vagy azt se fogják tudni, hogy rosszul csinálták. Na mindegy. Én kihozom magamból a maximumot. Ők meg csinálnak amit csinálnak. Megmondták a gyakorlatvezetők úgyis, hogy egyénik a feladatok, úgyhogy ne bombázzanak a milliónyi kérdésükkel! Ez a gyakorlat ígyis elég nehéz, nemhogy még a társaid megnehezítik a dolgot. Isten legyen velem!
|