Helló, kedves olvasóim! Igen, élek még. És remélem, hogy jó pár évtizedig azért fogok is. Az utóbbi időben történt aztán minden. Meg hát úgy az egész nyáron. Kezdeném én a közepén, vagy épp a végén, de inkább kezdem mindjárt az elején. Szóval ma megvettem a sulis könyveim és utána a buszmegállóban találkoztam az egyik osztálytársammal. Beszélgettünk, és ő azt mondta, hogy unalmas volt a nyara, tavaly jobb volt neki. Na hát épp ez miatt szeretnék most írni az én nyaramról, mert nálam szerintem ez pont fordítva volt.
A tavalyi nyaram volt szerintem az eddigi legunalmasabb nyaram. Emlékszem rá, hogy keseregtem milyen rossz volt, és megfogadtam, hogy a következőnél sokkal jobban beosztom az időmet és csinálok is valamit. Habár ezt mondtam, és akkor sikerült kiolvasnom a kötelező olvasmányokat, most nem sikerült. Ugyanis 11-et kaptunk. Mondjuk nem igazán próbálkoztam.
Az idei nyaram azzal kezdődött, hogy majd kibújtam a bőrömből, hogy végre szünet van, és nincs suli. Aztán mikor megkérdeztem úgy magamban, hogy mit is fogok csinálni, kicsit lejjebb hagyott a vidámságom. Az igazi nyaram csak akkor kezdődött, amikor június végén elutaztunk az osztályommal egy hétre Balatonra. Először féltem, hogy milyen rossz lesz és velem senki sem fog foglalkozni, és mondtam anyunak, hogy inkább nem megyek, de ahhoz képest sokkal jobb volt. Néhány emberrel tök jól összehaverkodtam. Mondjuk volt olyan osztálytársam is, akiben kicsit csalódtam is. Szóval volt jó is meg rossz a táborban, de számomra főleg jó. Ugyanis nem sok rosszaságot csináltam, leszámítva azt, hogy leugráltam a stégről, de a többiekkel együtt. Mivel a mi csoportunk volt az első, mert minden osztály megy, a többi osztály később ment. Én szívesen mentem volna még el egyszer júliusban is vagy augusztusban is. De aztán ez nélkül sem untam el magam. Ugyanis ameddig Fanni még itthon volt bicikliztünk és filmeket néztünk, vagy épp kutyát sétáltattunk. Aztán mikor kiment, bár lehet, hogy már előbb, neki kezdtem egy irtó jó regénynek, ami meghozta a kedvem az olvasáshoz. Ez egy olyan könyv volt, amit még Balatonra vittem el magammal, csak nem volt időm olvasni. Időközben rátaláltam a rukkola.hu-ra, ahonnan jó kis könyveket tudtam szerezni és még tudok is. Most épp egy Hugh Laurie-s van az asztalomon és nagyon is tetszik. Úgyhogy júliusban főleg olvastam, augusztus elejével együtt. Meg aztán nem hagynám ki a felsorolásból Dextert sem. Ugyanis elkezdtem nézni ezt a sorozatot. Tetszik, csak kicsit behülyültem tőle. De nyugi, jól vagyok. Senkit sem próbáltam még megölni. Amúgy belekezdtem a kötelező olvasmányokba is, csak mikor írtam őket a füzetbe, akkor sok időt vesztegettem el. Úgyhogy inkább nem olvastam. Az irodalomtételeket is elkezdtem begépelni, de csak az első tétel háromnegyedéig jutottam. Megkapom, [mint az osztály legnagyobb része] az egyik osztálytársamtól. Úgyhogy ez megoldva. Na szóval már augusztusban vagyunk javában. Volt nálunk egy kisebb fesztivál. Ott önkéntesként őriztem a kiállított képeket, jót téve az embereknek és az önkormányzatnak. Kivételesen jól éreztem magam, nem mintha olyan sokat mentem volna ki önszántamból ide, de most nem egyedül voltam. Itthon volt a nővérem és a sógorom, meg a lakótársuk [már ameddig még az]. Igaz, hogy nem voltunk ott végig a koncerteken, de kitűnően tudtuk magasztalni a bandá[ka]t. Megnéztünk minden olyan dolgot, amit lehet ilyenkor és lehetőség van rá. Na jó, az egyik emlékházat én nem is néztem meg, mert akkor épp biztonságiőrködtem. Én kürtöskalácsot sem evett velem senki, pedig volt pénzem és vettem volna nekik. Na jó, ők jártak rosszul, meg persze én is. Ez a felállás amúgy pont jó volt abból a szempontból, hogy senki sem unatkozott. Legalábbis én nem. Mert [na most kezdtem el röhögni], végre nem engem keltettek az édes, drága kutyáim, hanem az egyik vendégünket. Na jó,  lehet hogy magától ébredt fel, vagy a megszokástól [ugyanis dolgozik jár dolgozni, és ahhoz azért fel kell kelnie]. Na és hogy én miért voltam már ébren akkor? Mert a nappaliban aludtam, és minden kis szösszenetre, ajtónyitásra felébredtem. És hogy miért is mondom ezt el? Mert a tesómék persze tudtak aludni. Mondjuk ők mindig tudnak. Sokat. És az volt a jó, hogy ameddig aludtak, addig én nem unatkoztam, ugyanis elvoltam a bizonyos 'lakótárssal' [jaa, neveket sose mondok]. Tehát, amikor a nővéremék nagyban aludtak még, akkor én sem unatkoztam legalább, meg ő sem, mert szórakoztattuk egymást. Például voltunk csónakázni. Igen, ott voltunk, a csónakban. Na mindegy, volt legalább egy ember, aki nem nézett hülyének az miatt, hogy már akkor fent vagyok. Bár lehet, hogy a kutyáink miatt már ő is megértette. Ja amúgy rájöttem, hogy kihagytam anyu júliusi műtétjét. Na szóval megműtötték, és egy ideig apuval [, meg a mamával], istápoltuk, meg ilyenek. Legalább főzhettem egy ideig, mert anyunak nem szabadott. Bár mondjuk szerintem így is korábban állt vissza, mint kellett volna. Na ezután a kis 'megtoldás' után menjünk vissza augusztusba. 20-án és környékén Budapesten voltam, a tesóméknál. Végre megnézhettem a tűzijátékot, meg mondjuk a részei lehettünk a lepotyogó darabkák miatt. Megkóstoltuk az oszág sima és cukormentes tortáját is. Nekem személy szerint a cukormentes jobban ízlett, bár így is elég édes volt számomra. A rendes pedig mákos volt, és rájöttem, hogy rühellem a mákot. Aznap még megvolt életem első igazi billiárd-os élménye is. Ugyanis elmentünk egyet játszani. Én már annak is örültem, mikor el tudtam lökni a fehér golyót. Úgy volt, hogy már kedden hazamegyek, de lett abból egy szerda. Ugyanis kedden szívesen elmentem volna a nővéremmel focizni és szétrúgni az olyan kollégáinak a hátsóját, akik szemétkednek vele. Már ha van ilyen. De szerencsére megmenekültek előlem. A nővéremnek meg a szülinapi ajándéka tetszett, úgyhogy happy voltam.
Az én könyveim pedig már megvannak, a többi cuccal együtt, már csak csomagolni kell és indulhatok az iskolába. Na jó, ezt a pár napot még lehet, hogy itthon töltöm.