Gondolom ebben az időszakban a legtöbb diák a háta közepére sem kívánja a sulit. Ahogy telnek, múlnak a napok, egyre kevésbé várjuk. Én speciel már kezdek örülni egy kicsit. De hogy miért? Azt igazából én sem tudom. De hogy rendbetegyem magamban a dolgokat és segítsek egy kicsit magamon és rajtatok, szeretnék néhány érv-féleséget felhozni, hogy miért is jó, hogy mehetünk a suliba.
Mindenki az elsők között szokta említeni a barátokat, de én nem fogom. Nincs sok barátom [már ha egyáltalán van], meg nem is vagyok egy igazi társasági lény. Ha azt nézzük, igazából nem is a diákok miatt járunk a suliba, hanem tanulni. Na jó, lehet hogy sokan csak azért, mert tankötelezettek.
Nos, az én személyes helyzetemet tekintve örülök annak, hogy nem mi vagyunk a legkisebbek. Így a jelenlegi elsősöket már mi is szivathatjuk. Lehet, hogy gáz, hogy nekem ez már megfordult a fejemben, csak hát az általános iskolai osztályomat a többi osztály nemigen szerette, és hát jönnek abból az iskolából a mi giminkbe is. Na jó, viccet félretéve. Örülök, hogy ismerem a tanárokat, tudom, hogy melyik terem hol van, tudom, hogy melyik tanár mit vár el, és tudom, hogy egyre kevesebb évet kell járnom. Na jó, ez az utolsó kemény volt egy kicsit. Az egyetemmel együtt van jó pár évem... Na a lényeg, hogy nem kell mindent megtanulni, mert már tudod a szokásokat. Viszont ha épp elsős vagy, akkor örülhetsz, hogy mennyi új dolog vár meg minden. Ismerkedhetsz, barátkozhatsz, felfedezheted az iskola minden zugát, összebarátkozhatsz a büfésnénivel némi kedvezményért cserébe, rájöhetsz, hogy mi a finom nála és mi nem. Egy csomó új ember vesz körül, vár a feladat, hogy megismerd őket. Velük garantáltan nem fogsz unatkozni.
A következő érvem a bizonyítás lenne. Végre bizonyíthatsz magadnak, vagy épp a szüleidnek. Tudom, hogy fárasztó a tanulás meg minden, de megvan a gyümölcse. Ha rendesen tanulsz meg minden [mivel az iskola erre való], sikerélményed lehet, ha megszerzed a jó jegyeket. Már akár ettől is nőhet az önbizalmad, ha épp önbizalomhiányos vagy. Adj rá lehetőséget, hogy a szüleid büszkék legyenek rád!
Elő a nyári élményekkel! Bármilyen kis apró örömöd is volt a nyárban, azt elmesélheted az osztálytársaidnak. Igaz, hogy a tanárok megszokták kérdezni, hogy ki hol volt, de biztos volt neked is olyan élményed, amit velük inkább nem osztanál meg, csak a haverjaiddal. Persze másnak is hallgathatod a történeteit. Biztos lesz 1-2, amin lehet derülni.
Azt is szeretném megemlíteni, hogy végre azért hasznosan töltöd el az idődet. Gondolom nyáron sokat gépeztél, és néha lehet, hogy érezted is úgy, hogy semmi hasznosat sem csináltál még aznap. Na ennek azt hiszem vége lesz. De legalább nem fog az az érzés sújtani.