Kedves emberkék! Olyan boldog vagyok. Valamiért odamentem tanulás után a naptárhoz, hogy megnézzem, hogy hanyadika van, és hogy milyen névnap lesz holnap. És mit látok, hogy másfél hét és vége a hónapnak. Azért ez most kicsit meglepett. Ugyanis most nem érzem annyira fáradtnak magam, mint mondjuk tavaly ilyenkor, bár mondjuk nem emlékszem tisztán erre, de tudom, hogy akkor volt még, amikor 10-ig is tanultam, vagy tovább. Állítólag ez az év nehezebbnek ígérkezik, mint a tavalyi, de én könnyebbnek érzem. Nem akarom elkiabálni, de nem is vagyok olyan fáradt. Na persze leszámítva azokat a reggeli ébredéseket, pontosabban a konyhába való becsapódásomat, de már fejlődöm. Tudniillik, akkor jobb szeretek egyedül lenni. Meg szerintem más is jobban jár. Egyébként nem is erről akartam blogolni, de ha ez már úgy jött... És csak úgy elterültem az ágyon, hogy mi van? Október lesz? Mondjuk, majd arra a fáradtságra október közepén visszatérünk. Akkor lehet, hogy nem így fogom érezni. De ez most akkor is olyan jó!