Sajnos már megint a fejembe-ötlött, hogy van aki kihasznál. De miért? Miért jó valakinek a jóságát kihasználni? Eltöprengek ilyenkor, hogy jól értettem-e mindent, hogy jól csináltam-e, és igen. Kihasználnak. Tudom, ha az ember valakinek a barátja, illik neki szívességeket megtenni, meg néha adni is valamit. De sajnos sokszor néha úgy érzem, hogy csak én adok, de nem kapok. Ha meg végre el kezdek beszélni, akkor miért kell egyből másra terelni a témát? Ha akár már a szerelmi életemről is van szó, az az ember örülhetne, hogy beszélek róla, ugyanis erről sosem szoktam beszélni, csak nagyon ritkán. Kivételes embernek tekintheti magát az, aki hallott már bármit is. Mármint olyan valamit, ami nem hülyeség, vagy épp kitaláció. Vagy miért kell egyből leszólni az illető fiút? Alig hallott róla. De mégis, akkor miért várja el, hogy az ő fiúiról meg dumáljak vele? Mondjuk már fel sem hozom a témát. Van még egy dolog, ami még izgat, de ezt nem is szeretném megbeszélni vele. Ugyanis volt egy fiú, akiről ő is tud, összeboronáltak vele, pedig nem volt semmi. És igaz, hogy jóban voltam vele, idén meg tökre közönséges lett. De nem tudom, hogy miért. Kétszer szóltam külön hozzá, mindkétszer visszataszító választ kaptam. Oké, ha már nem akar a barátaim közé tartozni, megértem. Engem úgyis csak kihasználnak.