Szóval tegnap a nővéreméknél voltunk. Elvittek kajálni egy puccosabbnál is puccosabb helyre. Az emberek szinte ünneplőruhában voltak. Én meg egy farmerben, meg egy fekete pólóban és tornacipőszerűségben. Hát oké. És kérlek szépen, még levest is kellett ennem [köztudott, hogy nincs levestartóm]. Nos, az étlapot nézegetve, először nem találtam semmilyen olyan ételt, ami lemenne a torkomon. Mivel nem akartam sokat hagyni a tányéromon, az így is drága étteremben, a sok keresés árán ráakadt rántott sajtot választottam. Hát igen, inkább nem valami furcsaságot kértem, mint mondjuk békacombot. Te jó ég. Abba belegondolni is nehéz. Azt vajon sokan eszik? Fúj. Na térjünk vissza inkább az én egyszerűbb kajámra. Levesnek csak sima húslevest kértem. És nem volt benne hús. Mondjuk nem is ettem volna meg. De répa annál töb volt benne. És ez jó, főleg azért, mert nem volt annyira megfőve, és így még ízlett is. Ja a tésztája cérnametélt volt, ami kissé hosszúra sikeredett. A kanálról úgy lelógott, hogy csak na. Hogy lehet ezt megenni, most komolyan? xD Utána jött a főétel, aztán meg a desszert. Meggyes-joghurtos parfét kértem. Na ilyet még nem ettem. Úgyhogy számomra ez volt az újdonság. Nem volt rossz, csak már alig fért belém. Amúgy közben a pincérek kérdezgették, hogy jó lett-e meg minden. Persze mindenki azt mondta, hogy igen, meg hogy finom. Vajon mi lett volna, ha nemet mondunk? Amúgy a desszertnél volt egy kis baki, ugyanis a sógorom és apukám nem kapott, pedig kértek. A kérdés az, hogy vajon valamit félreértett valamit a pincér? vagy hogy rájött, hogy mennyire feminista vagyok és tudta, hogy úgy átlagosan mindig kissé paprikás vagyok az ellenkező nemre, és gondolta, hogy szerintem nem érdemelnék meg? Az utóbbinál persze nem a sógoromra meg az apámra gondoltam, hanem a férfiakra, úgy általánosságban. De nyugi, ennek ellenére még mindig a fiúkat szeretem. :D De amúgy arra is gondoltam, hogy mi van, ha azt hitték, hogy nincs annyi pénzünk, hogy mindezt kifizessük, mert mi nem voltunk annyira kiöltözve, mint mások? Pedig a nővérem fizetett, mindent. Mindegy, a pincér persze férfi volt, úgyhogy ebben látszik, milyenek is azok a 'kedves' férfiak. Összességében jó volt, de legközelebb megfelene egy sima pizzázó, vagy gyorsétterem is. Oda legalább nem kéne ennyire kiöltözni, bár itt sem voltunk. :'D Szóval köszönjünk az ebédet a nővéreméknek. :D Amúgy remélem, hogy ő meg nem felejt el megkérdezni egy bizonyos személyt, hogy eljön-e velem koncertre. :P