Komolyan mondom. Az élet íratlan szabálya az egyszer fent és egyszer lent. A lényeg az, hogy újra megtaláltam a helyem és boldog vagyok. Mondjuk nem az lesz a legjobb érzés, mikor korán reggel felkelek, aztán készülök a suliba. Szóval juhéj, rájöttem, hogy szeretnek [még] az emberek. :D Mondjuk stressz-mentes környezetet nem könnyű létrehozni, ezért azt nem mondom, hogy hosszú életű is leszek. Főleg azért, mert most az egyik kezemmel történt egy kis baleset. Keddig van ideje javulni, vagy pedig szerdán röntgen. Ja hát igen, velem mindig történik valami. De sebaj, akkor akkor is jó helyen voltam és jó időben. Na jó, lehet, hogy nem kellett volna olyan közel lennem a falhoz. Nem értem néha, hogy történhet velem ennyi 'ütődés', de még élek. És ez így szép. :]