Lassan 3,5 éve blogolok ezen az oldalon. Igaz, hogy volt már más neve is az oldalnak, csak át lett nevezve. 2011. február 13-án írtam ide az első bejegyzésemet. Azóta gyűlnek a bejegyzéseim, a menüpontok néha átíródnak, mert pl. az előző bemutatkozásom teljesen el is avult, ezért leszedtem. A terveim is, már amilyenek vannak, megváltoztak. Nos, nem tagadom, nekem bejön ez a blogolás téma. Szeretek írni, úgyhogy ha van egy kis időm, akkor miért ne? Több előnye is van egyébként a naplóírának. Úgy tartják ugyanis, hogy jó dolog ha kiírod a dolgokat magadból, melyek dühítenek, zavarnak vagy fájnak. Persze az emlékek tárolására is megfelelő ez a dolog szerintem. Mivel nem papíralapú, hanem elektronikus, és a címet nem felejted el, később is, évek múltával is megkeresheted írásaidat, s nem kell füzeteket keresgélned. Nagy valószínűséggel a szüleid sem találják meg, főleg ha álnévvel írsz és esetleg nem igazán értenek a gépekhez az őseid. Én tényleg szeretek blogot írni és örülök, ha mások is olvassák amit írok. Ha több szabadidőm van én is szívesen olvasgatom más írásait. Jó írni, kiírni a jó és rossz dolgokat magadból ide. Különböző gondok feldolgozásában is segíthet a naplókészítés. Én csak ajánlani tudom. :) Csak egy dolog zavar, az, hogy a nővérem is olvassa.

Tegnap volt a drágám születésnapja. Olyan jó volt, hogy vele tölthettem a születésnapját. Jó napról akartam neki gondoskodni. Már szombaton elkészítettem a tortáit. Igen, 2-őt, mert szombaton jöttek az anyósom tesójáék, tegnap pedig a drágám húgáék. Így legalább mindenki ehetett a tortából. A krém mindkettőben ugyanaz volt, csak az egyik az muffintésztából, a másik piskótából készült. Az utóbbi tésztáját a szerelmem csinálta, csak az egy picit megégett, igaz az enyémnek a teteje is, de le lettek vágva az égett részek, így finomak voltak. Innen jött a beszólásom is, hogy: mi az? eltűnt a piskóta?! A díszítés beletelt jó pár percbe, mire válogattam és rakosgattam a szívecskéket. De megérte minden, mert finom lett és örömet okozhattam vele. Na szóval a tegnap még reggel fel kellett kelnünk, mert csináltuk az ebédet. Igazából tök jó, mert pénteken az anyósommal csináltam a kaját, szombaton a drágámmal, vasárnap pedig én szinte egyedül. Addig tegnap a szerelmem ágyat húzott és takarított, de utána meg kisüthette a kaját is. Ebéd után kérdezgettem egy dologgal kapcsolatban. Persze kicsit összekaptunk. De erről is megint az egyik exe tehet. Ezért jobb nekem mindent elmondani. Utána persze kibékültünk. Kicsit sem volt furcsa egy házban, de külön szobában lenni. Lenyugtattam a drágámat és elmentünk vásárolni. Vettünk epret és pezsgőt is, amit persze az este folyamán fogyasztottunk el. Természetesen jól sült el az este is. Meg lett az, amit akartam. :) Végül itt van néhány kép:

Tesóméknál vagyok direkt, mert a fővárosban több munka van. Elvileg. Csak az a baj, hogy nem hosszútávra kellene nekem a munka és sajnos még majdnem fél évem van hátra a 18-ig. Ez a két dolog azonban akadályozza a munkába állásomat. Ugyanis a két fő feltétel ez szokott lenni. Én mindössze olyan munkákat kaptam, ahol kb. ügyfeleket kellett szerezni. Egy helyen dolgoztam eddig, ami egy olyan munka volt, hogy ingyenes szűrővizsgálatra kellett hívnom be az embereket. Persze alig akadt ember, akit érdekelt, mert azt hitték, hogy termékbemutató lesz vagy hogy átverés. Itt kb. egy hetem volt csak, ugyanis mikorra az első ügyfelem ígérte magát, de nem jött el, kirúgtak. Mondjuk legalább kifizettek. Aztán utána voltam egyy WWF-es toborzói interjún, ahova örülök, hogy végül nem vettek fel, mert ott is teljesítményt néztek volna, ugyanis napi 2 rendszeres adományozót kellett volna szerezni. Aztán voltam egy másik telefonos munka miatt tesztkitöltésen, ami után felhívtak, csak épp balatoni nyaralásra mentem utána hétfőn és amikor lett volna az oktatás, akkor pénteken barátnőmhöz is siettem. De július 3. óta nem voltam dolgozni. Úgyhogy szerintem nincs értelme annak, hogy itt legyek. Budapest nem nekem való. Itt nem is érzem magam otthon. Anyuéknál legalább van saját szobám, barátnőméknél meg lehetünk kettesben egy szobában. Ott legalább megvannak a saját szokásaim, jobban érzem magam azokon a helyeken. Innen el fogok menni.

Nos, az írásaimból alapjáraton kiderült már, hogy mennyire szeretem is én a barátnőmet. Vele kapcsolatosan pedig egy dolog nem szokott néha nyugodni hagyni. Az exei. Hogy miért? Talán azért, mert nagyon szeretem őt, tudom, hogy milyen jó ember, és tudom, hogy milyen jó vele lenni és nem akarom elveszíteni. Sosem. Ez szerintem csupán csak féltés. Nem szeretném, hogy bárki ráakaszkodjon vagy fellángoljanak valaki iránt a régi érzései. Idősebb nálam igen, 13 évvel. És talán csak ez az ami zavar emiatt, hogy több emberrel volt együtt és bármikor meggondolhatná magát. Azt pedig nem szeretném, mert nagyon szeretem. Olyannyira, hogy vele szeretném leélni az életem. Komolyan. Csak kicsit attól félek, hogy mi van ha mással jobb volt neki, bár az ellenkezőjét mondja. Nem szeretném, hogy bárki, akár új ember is, szemet vessen rá. Ő nekem kell, bocsi.

Na szóval. Hol is kezdjem? Nos, nem tudom eldönteni a szexuális irányultságomat. Már több, mint 7 hónapja vagyok együtt a barátnőmmel, de még mindig nem tudom 100%-osan, hogy most mi is vagyok. Abban viszont szerintem biztos lehetek, hogy heteroszexuális nem vagyok. Szóval vagy leszbikus vagyok vagy biszex. De melyik? Ez a kérdés.