Szerdán megvolt angolból a szóbeli osztályozóvizsgám is. Odaadták a feladatokat, adtak lapokat is, hogy írhatunk rájuk. Azokat mind teleírtam, de amikor feleltem, akkor rájuk se néztem, csak max a feladatlapra. Tudom, hogy jól tudok angolul beszélni és a mennyiséggel sincs baj, szóval ötöst kaptam a szóbelire. Volt amikor a tanárokat meg is nevettettem. Az írásbeli pedig négyes lett, de azért megkaptam az ötöst. Még szép.
Tegnap voltam focizni is. Hát kezdő csapat lévén megint kikaptunk. Ősszel ettől a csapattól 22 gólt kaptunk, de fejlődtünk, mert most csak 10-et. Bár szerintem a kevesebb gólban az is közrejátszott, hogy az őszi bajnokságban ekkor a barátnőm nem játszott, mert az egyik meccsen bordarepedést kapott, és ő elég rutinos és jó játékos. A legjobb. 
Kicsit később mentem haza meccs után, ezért a kedves anyukám már megint kész volt. Kifakadt egy kicsit megint. Mondta, hogy másfél hónapig megtűrt személy vagyok itthon és addig azt kell csinálnom amit ő mond. Hát én ezt persze nem akarom, ugyanis akkor elválasztana a szerelmemtől. Úgyhogy mondtam neki, hogy nyugodjon meg, majd el fogom húzni innen a csíkot. Amúgy szerintem nem dobna ki itthonról, mert tudja, hogy mikre vagyok képes. Tudja, hogy ha kell akkor egy ideig nem eszek meg stb, stb. Úgyhogy mivel talán legeslegbelül, amit egyre kevésbé veszek észre, szeret, azért nem akarja, hogy bajom legyen.

Hát megvolt ez a tavaszi szünet is. Infóházit kell csinálnom meg törit kéne tanulni, de abból nincs sok szerencsére, meg egy novellát kéne elolvasni. Fizikát is akartam tanulni, de hát mindig ilyenek ezek a szüenetek, nincs mindig mindenre idő. Megírtam a ballagási búcsúztató beszédet. Magamban beszéltem kicsit angolul is, mondjuk az a szünet első napján volt de az is valami, mert holnap lesz a szóbeli osztályozóvizsgám angolból. Focizni is voltam és végre a szerelmemnél is aludtam. Anyu még nem is szólt érte, meg is lepődtem. Nagyon jó volt nála aludni. Legalább együtt reggelizhettem anyósomékkal. Nekem jófej anyósom van ám, tök jó. Szerelmem unokaöccsével is elvoltam, meg meg is kedvelt. Hát igen, engem ott mindenki szeret. Szegény drágámat meg fociban lerúgták, szóval alig tud szegény mozogni. De őa azért azt mondta, hogy a következő meccsen is természetesen játszik. Van ám kitartása neki is, mint nekem.

A mamám megőrült, komolyan mondom. Le akarja szúrni a szerelmemet. Eddig csak mondogatta, de ma már hozta a kést is. Normális az ilyen? Mentem edzésre, de a mamám kiment előttem megnézni, hogy van-e kint valaki és a párommal megyek-e. Még jó, hogy egyedül mentem biciklivel, mert láttam, hogy elővette a kést és meg is mutatta nekem. Amikor kivette a fiókunkból anyám csak annyit mondott, neki, hogy egyedül megyek.

Érdekel szerinted mások véleménye? Képzeld el, hogy nem. Azzal vagyok, akivel boldog lehetek. Értsd meg! Ne akarj nekem senki mást és ne akarj leszebeszélni róla! Én nagyszerűen megvagyok vele. Bármit teszel valahogy ígyis-úgyis vele leszek. Engem nem lehet elszakítani tőle. Nagyon szeretem. Vele vagyok már lassan 3 hónapja, szóval ez nem csak egy fellángolás. Vele fogok élni később akkor is ha tetszik, akkor is ha nem. Nem hogy megértenéd, hogy mitől vagyok boldog. De ne is, nem kell a segítséged. Elérem ezt egyedül is. Ő a legjobb!  Ennyi.

Halihó! Élek. Az életem ma este fog fenekestül felfordulni. Beleszerettem valakibe, aki viszont szeret, csak ez nem mindenkinek tetszik. Hát van ilyen sajnos.

Néhány idézet, amit a gépemen találtam:

Már sosem leszünk ennyire fiatalok, mint amennyire ma este vagyunk.

Az emberek azt mondják, hogy megváltoztam. Nos, itt az igazság. Felnőttem. Már nem hagyom, hogy az emberek folyton megbántsanak. Megtanultam, hogy nem lehetünk mindig boldogok. Elfogadtam a valóságot.

Az ajkaid olyan magányosnak tűnnek, szeretnének találkozni az enyémekkel?

...attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni...