Kedves emberkék! Jelentkezem. Élek még. Fel is került az új design, ami egy régi tervem volt amúgy, és nem is emlékeztem rá, de akkor már itt van kiegészítve. Igen, rég voltam. És a címet viccnek szántam. :] De amúgy tényleg hidegebb van már, igaz, most mondjuk süt be a Nap az ablakomon, de már fűtünk. :] Amúgy van egy kis bejeltenivalóm. A nagy Avril Lavigne mánián után most Nickelback mániám van. :D Persze Avrilt továbbra is szeretem. :] Nickelback-től pedig 6 órányi anyagom van a gépemen, úgyhogy nem fogom mostanában megunni. :D Na szép napot mindenkinek! :]

Rájöttem. Ez a design már kezd túl világosnak számítani. Ugyanis már jönnek a hidegebb idők. Kint esik is most ez eső. Bár szerintem mondhatnám azt, hogy zuhog. Ó, és ez most olyan nagyszerű. Az új kéménynél lehet, hogy beázik a tető. Ugyanis csak hétfőn jön a bádogos. Nem szeretnék vizes plafont. Meg abban és reménykedem, hogy eláll hamarosan az eső, hogy holnap mehessünk ki tesin a pályára és focizhassunk. Igen, már hiányzik a sport, a futás, a labda. Én csak szinte a játékok miatt szeretem a tesit. A labdajátékok olyan jók. Nem értem azokat az embereket, akik nem képesek a labdához hozzányulni. Visszatérve az esőre, ez tényleg gáz. Kezdek fázni, már biztosan jönnek a hideg idők. 15-étől lehet fűteni. Két hét és egy nap. Ki kell bírni. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog üzemelni az új kazán. Csak aztán a rdiátorok bírják. Amúgy ki vagyok akadva. Nem lehet normális képet találni favimon. A rain kulcsszóra kijönnek olyan hülyeségek, hogy kiss in the rain, i love rain, stb. Engem hol érdekelnek az esőben ölelkező emberek. Ők is csak megfáznak, vagyis megfáztak. Amikor csinálták a képet. Nem vagyok kíváncsi a szerelmükre, bocs. Amúgy holnap írunk egy kémia tz-t, meg egy fizikadogát. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Tanulgattam, meg még át is fogom olvasni, úgyhogy pá.

Nem. Úgy látom nem tanult a leckéből az a bizonyos személy. Az egyik osztálytársam. Jól kibeszélt a hátam mögött, s valahogy egyedül maradt. Balatonon mindössze egy lánnyal volt jóba. Ki sem méltóztattak reggelizni, vagy épp vacsorázni. Júj, lehet hogy a szerelmét hiányolja. Á, nem is az. Megsértődne, ha azt mondanánk. Szóval csak úgy beszél róla. Ja, közben van barátnője a fiúnak. De közben a mi 'kedves' személyünk meg arról beszél, hogy mennyire örült, hogy megölelhette. És persze a fiúnak azt mondja, hogy ne veszekedjen a lánnyal. Hát nem értem. Lehet, hogy csak félrevezetés, mert ezt többen hallották. Nos, most kezdtem új vizekre evezni, szóval ez nem az én magánéletem, maradjunk csak kettőnknél. Mármint a lánynál és nálam. Azt hittem, hogy kicsit majd megjavul, és idén nem fog pletykálni rólam, ugyanis nem sikerült megutáltatnia az osztálytársaimmal. Ők inkább anál inkább megszerettek. Vicces dolog, nem? Inább hasznomra vált az ő kis magánakciója. Szóval, lehet, hogy inkább köszönetet kéne neki mondanom. Ó, hát az ellenségeknek nem szokás köszönetet mondani. Igaz, hogy én egyáltalán nem kezelem úgy, hanem inkább, mint egy másik osztálytársat, csak mondjuk vele nem beszélek olyan sűrűn. Arra viszont büszke vagyok, hogy megtanítottam köszönni. Én tavaly is köszöntem neki, csak nem volt hajlandó visszaköszönni. Amúgy úgy veszem észre, hogy megint kezd beszélni dolgokat rólam, csak hát egyre szűkebb körnek. Már megszoktam. Amúgy az érdekelne csak, hogy ő tényleg ilyen, vagy csak irigy rám? Kicsit meg is ráznám néha a grabancát, ugyanis igen nagynak képzeli magát, de hát egy gimnáziumban ilyet nem szokás. Na neki viszont ebből a szempontból van szerencséje.

Ha valaki valamit akar, azt miért nem mondja meg nyíltan? Minek a süket duma? Ha valakinek kell valamim, az mondja már meg, és ne kedveskedjen! Például ha egy személy a múltadból megjelenik, és akar valamit, és főleg ha csak azért keres fel, hogy csinálj neki valamit, vagy adj neki valamit, akkor ne kezdje már úgy, mintha érdekelnéd. Nos, csupán csak annyi a helyzet, hogy nem szeretem a félrebeszélést. Ha valaki valamit akar, nyugodjan mondja meg egyenesen. Én is megmondom neki, ha kell. Kezdem úgy érezni, hogy kihasználnak.

Szóval tegnap a nővéreméknél voltunk. Elvittek kajálni egy puccosabbnál is puccosabb helyre. Az emberek szinte ünneplőruhában voltak. Én meg egy farmerben, meg egy fekete pólóban és tornacipőszerűségben. Hát oké. És kérlek szépen, még levest is kellett ennem [köztudott, hogy nincs levestartóm]. Nos, az étlapot nézegetve, először nem találtam semmilyen olyan ételt, ami lemenne a torkomon. Mivel nem akartam sokat hagyni a tányéromon, az így is drága étteremben, a sok keresés árán ráakadt rántott sajtot választottam. Hát igen, inkább nem valami furcsaságot kértem, mint mondjuk békacombot. Te jó ég. Abba belegondolni is nehéz. Azt vajon sokan eszik? Fúj. Na térjünk vissza inkább az én egyszerűbb kajámra. Levesnek csak sima húslevest kértem. És nem volt benne hús. Mondjuk nem is ettem volna meg. De répa annál töb volt benne. És ez jó, főleg azért, mert nem volt annyira megfőve, és így még ízlett is. Ja a tésztája cérnametélt volt, ami kissé hosszúra sikeredett. A kanálról úgy lelógott, hogy csak na. Hogy lehet ezt megenni, most komolyan? xD Utána jött a főétel, aztán meg a desszert. Meggyes-joghurtos parfét kértem. Na ilyet még nem ettem. Úgyhogy számomra ez volt az újdonság. Nem volt rossz, csak már alig fért belém. Amúgy közben a pincérek kérdezgették, hogy jó lett-e meg minden. Persze mindenki azt mondta, hogy igen, meg hogy finom. Vajon mi lett volna, ha nemet mondunk? Amúgy a desszertnél volt egy kis baki, ugyanis a sógorom és apukám nem kapott, pedig kértek. A kérdés az, hogy vajon valamit félreértett valamit a pincér? vagy hogy rájött, hogy mennyire feminista vagyok és tudta, hogy úgy átlagosan mindig kissé paprikás vagyok az ellenkező nemre, és gondolta, hogy szerintem nem érdemelnék meg? Az utóbbinál persze nem a sógoromra meg az apámra gondoltam, hanem a férfiakra, úgy általánosságban. De nyugi, ennek ellenére még mindig a fiúkat szeretem. :D De amúgy arra is gondoltam, hogy mi van, ha azt hitték, hogy nincs annyi pénzünk, hogy mindezt kifizessük, mert mi nem voltunk annyira kiöltözve, mint mások? Pedig a nővérem fizetett, mindent. Mindegy, a pincér persze férfi volt, úgyhogy ebben látszik, milyenek is azok a 'kedves' férfiak. Összességében jó volt, de legközelebb megfelene egy sima pizzázó, vagy gyorsétterem is. Oda legalább nem kéne ennyire kiöltözni, bár itt sem voltunk. :'D Szóval köszönjünk az ebédet a nővéreméknek. :D Amúgy remélem, hogy ő meg nem felejt el megkérdezni egy bizonyos személyt, hogy eljön-e velem koncertre. :P