Helló! Mint ahogy tegnap már említettem, voltam papírboltban. Hoztam képeket, hogy megmutathassam, hogy miket szereztem be, ezek a bejegyzés végén láthatóak [katt a Bővebben-re]. Nos, anyukám 1000ft-ot adott, mikor mondtam neki, hogy kérek pénzt, mert szövegkiemelőt szeretnék venni. Hát én pont ennyit költöttem. Na jó, 990-et, de a 10-est otthagytam a csajnak. Jó fej. Néha nem is értem, hogy bír ennyi hülye emberrel. Az átlag emberek talán nem, de mások néha lehet, hogy balhéznak. Meg nem szívesen fénymásolgatnék ott egy 200 oldalas könyvet, miközben néz mindenki, meg várják az emberek a sorukat. Ja, általában egyedül van. Szeptember előtt 1-2 héttel láttam ott még egy csajt, szerintem ő a főnök. Hm, biztos, mert szinte sose jár be. Oké, lehet hogy most úgy gondoljátok, hogy én minden napomat a papírboltan töltöm, de azért nem. Csak szeretek odajárni. Nekem a papírbolt olyan, mint más lányoknak a pláza. Valami mindig megtetszik, de csak az olcsó dolgokat veszem meg. Ha drága lenne, de ha épp megfelelő árú is egy szép füzet, félteném attól, hogy elcsúnyítom az írásommal, vagy akár már a nevem ráírásával. Egyébként nem írok valami csúnyán, de a nevemet, azt nem bírom szépen leírni. Wáá, rossz betűvel kezdődik a vezetéknevem, azt sokszor elcsúnyítom. Mindegy, ez még pár évig így lesz, ameddig át nem íratom magamtól a nevem, bár ez szerintem nem fog bekövetkezni, ugyanis miért tenném? Ez ahhoz semmiség. Sőt, mi lenne akkor a nevem? Hülye kérdések. Max nevet változtatok akkor, ha férjhez megyek. Ha megyek. Ki tudja? Tudom, hogy a házasság nem divat már, de akkoris férjhez mennék, úgyhogy nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy esetleg nem lesz pasim se. De hát miért siránkozzak ezen? Nem akarom, hogy úgy meghúzzanak, hogy részeg vagyok. Bár mondjuk részeg sem leszek egy könnyen. Ugyanis nem bírom az italok ízét. Hát ja, az én szüleim nem itattak kiskoromban semmit sem velem. Így hát van egy olyan érzésem, hogy alkoholista nem leszek. Néha még a piák szagát sem bírom, bár azt még elviselem. Pezsgőt és bort iszok csak, meg esetleg sört. De nem szeretem azokat, amelyikeknek magas az alkoholtartalmuk. Sőt, én az italokat nem is szeretem. Hát akkor miről beszélünk? Mondjuk ezt ha tudnák rólam, kicsit lenéznének. Úgyhogy ilyen beszélgetésekbe sokszor már be se szálok. Minek? Nem érdeklik őket, hogy tönkreteszik magukat. Inkább azt hiszik, hogy attól menők, hogy berúgtak és csináltak valami hülyeséget. Én be nem rúgnék. Egyrészt utálok hányni, bár nem tudom, hogy egyáltalán hányik-e minden részeg. Másrészt ki tudja milyen hülyeséget csinálnék. Hány embernek vallanék szerelmet és hány embernek mesélnék el hülyeségeket az életemből? Na jó, ha ezeket nem is nézzük, agysejtekre még szükségem van. Úgyhogy ameddig le nem érettségizek, biztosan be nem rúgok. Sőt, még szerintem tolnám ezt a dolgot még a diplomámig. Bár szerintem a berúgás nem is hasznos, úgyhogy inkább nem is rúgnék be. Szóval arról már lemondtam, hogy alkoholista leszek. Nézzük akkor a következő menő dolgot, a kábítószert. Ezt egyszerűen elintézem. Semmilyen gyógyszert nem vagyok képes bevenni önmagában és egészében, úgyhogy egy tabletta droggal sem tennék másként, mint hogy kiköpném. De hát ez tök jó, káros szenvedélyektől mentes leszek. Ja, a cigiről még nem is beszéltünk. Nem értem, hogy mi a jó abban, hogy szívnak, hiszen nem is jó a cigi íze, és káros is. Miért tenném tönkre magam? Különben is drága. Nem kell nekem. Szóval megnyugodhat mindenki, vagyis a családom, hogyha bármilyen hülyeséget is csinálok, az nem azért van, mert valami hülyeséget a szervezetembe jutattam, hanem mert akkor épp nagyon fáradt vagyok, vagy bediliztem a sok tanulástól. :D

Csütörtökön több jegyet is kaptam, és nem vagyok megelégedve magammal. Ugyanis a matekdolgozatom csak négyes lett, pedig azért gyakoroltam rá. Mondjuk amit most tanulunk, az is megy, úgyhogy remélem, hogy a témazáró legalább így fog sikerülni, de örülnék, ha jobb is lenne. Földrajzon egy hete írtam röppentyűt, és amit leírtam, az mind hibátlan lett, de csak négyes lett az is, mert egy dolgot kihagytam. Pedig tudtam, hogy mit kellett volna leírni, csak azt nem mondta a tanár, hogy le kell írni, én meg pont csak a kérdésekre válaszoltam, és azt már nem fejtettem ki. Ilyenkor szerintem jogosan vagyok dühös magamra. Aztán kaptam még két darab ötöst angolból is. Az egyik a szódoga, a másik órai munka. Ja, elég passzív volt a csapat csütörtökön, és a magnónál szinte már mindent én fordítottam le, úgyhogy a tanárnő úgy döntött, hogy ad egy ötöst. Amúgy már németből is van két ötösöm. Az egyik még ismétlős órai munka, a másik meg felelet, a családból. Amúgy ma voltam papírboltban, és mutatom majd, hogy miket vettem, csak lusta voltam fényképezni.

Kedves emberkék! Olyan boldog vagyok. Valamiért odamentem tanulás után a naptárhoz, hogy megnézzem, hogy hanyadika van, és hogy milyen névnap lesz holnap. És mit látok, hogy másfél hét és vége a hónapnak. Azért ez most kicsit meglepett. Ugyanis most nem érzem annyira fáradtnak magam, mint mondjuk tavaly ilyenkor, bár mondjuk nem emlékszem tisztán erre, de tudom, hogy akkor volt még, amikor 10-ig is tanultam, vagy tovább. Állítólag ez az év nehezebbnek ígérkezik, mint a tavalyi, de én könnyebbnek érzem. Nem akarom elkiabálni, de nem is vagyok olyan fáradt. Na persze leszámítva azokat a reggeli ébredéseket, pontosabban a konyhába való becsapódásomat, de már fejlődöm. Tudniillik, akkor jobb szeretek egyedül lenni. Meg szerintem más is jobban jár. Egyébként nem is erről akartam blogolni, de ha ez már úgy jött... És csak úgy elterültem az ágyon, hogy mi van? Október lesz? Mondjuk, majd arra a fáradtságra október közepén visszatérünk. Akkor lehet, hogy nem így fogom érezni. De ez most akkor is olyan jó!

Ja, jelen pillanatban nem tudtam volna értelmesebb címet adni. Mondjuk nem is nagyon akarok gondolkozni rajta most, ugyanis inkább a törin, vagy a bioszon kéne morfondíroznom. Holnap töri tz és valami eszméletlen jó dogát szeretnék írni, úgyhogy nemsokára megyek is tanulni. Amúgy rájöttem, hogy tök jó a hajam. Na jó, lehet ilyet mondani, hogy tök jó a hajam? Csak tetszik ahogy van. Most jó a hossza is. És se nem világos, se nem sötét. Mondjuk ha ennél világosabb lenne, akkor nem nagyon örülnék, mert már így is van olyan ember, aki rámondja, hogy szőkésbarna vagyok. A szőkeségtől mindenféle téren próbálok távolodni. És szerintem nem is vagyok olyan hülye, hogy szőkének mondjanak, úgyhogy tényleg barna vagyok. A barnák meg okosak. Többnyire. Vagyis hát, a barnákra a legjellemzőbb, hogy okosak, a többi szőke más hajszínű ember mellett. Na jó, lehet, hogy már tényleg nem ezen kéne elkezdenem filózni, hanem a törin. Úgyhogy tschüss!

Wáh, azt hiszem mindent megtettem, hogy a matek dolgozatom jól sikerüljön. Remélem hamarosan kijavítja a tanárnő, mert nagyon kíváncsi vagyok a jegyre. Remélem, hogy nem az lesz, hogy várom nagy örömmel, és valami nagyon rossz sül ki belőle. Igazából nem is négyest várok, hanem ötöst. Oké, lehet, hogy itt szúrtam el és nem kellett volna a medve bőrére innom. De szerintem mindent megcsináltam. Próbálok így tenni a szerdai töri témazáróval is. Abból már igazán kéne valami érdemlegeset produkálnom. Most úgy érzem, hogy abból is tudok talán mindent, bár az utolsó órán leírtakat még nem tanultam meg. De igyekszem. Igyekszem minden tantárgyból a legjobbat kihozni magamból. Bár főleg az érettségi tantárgyakból. Bár szerintem én nem teszek olyan nagy különbséget közöttük. Ugyanis én még azt sem tudom, hogy miből emelt szintűzzek. Az angolra vagy az informatikára gondoltam, esetleg az irodalomra. De mikor tavaly év végén kimaradt Danténak az Isteni színjátéka, akkor úgy vettem le, hogy mi csak a középszintre leszünk felkészítve. Aztán informatikából meg a programozástól félek. Oké, tudom, hogy jó, hogy pont én mondom, mikor pont ilyen pályára készülök. De akkor is. Elsőben az infótanárom azt mondta, hogy nehéz rá felkészülni, és hogy nincs is rá megfelelő könyv, és hogy ők is több könyvet adnak az érettségihez, hogy felkészüljünk. Meg mondta, hogyha valaki akar belőle érettségizni, ad könyveket, mert idő mire megtanulunk mindent. Nem mintha annyira hülye lennék infóból, csak ettől azért én is megijedtem. Aztán az angolban meg csak akkor leszek biztos, ha meglesz a nyelvvizsgám. Na az már egy másik dolog, de már attól is félek. Félek, hogy mi van, ha nem sikerül. Akkor meg biztos, hogy nem fogok emelt szinten érettégizni belőle. Németről meg ne is beszéljünk. Igaz, hogy ötös vagyok, mióta tanulom, de még mindig igen halványnak érzem a szókincsem, és úgy érzem, hogy nem tudok semmit sem.