Helló! Hát hoznék én blogot, csak eléggé álmos vagyok. Nem voltam valami jól a délután, de anyukám még rosszabbul volt. Írnék most egyst mást, de nem teszem. Túl fáradt vagyok hozzá. Inkább hoztam helyette néhány frizurás képet.

:D :]
Gondolom azt még nem mondtam, hogy kék melírt szeretnék a hajamba. De csak egy csíkot. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy miért. Avrilnek az van, igen. :] Bár mondjuk még attól sem óckodtam el, hogy az egészet vörösre festessem. *-* De ezek úgysem fognak bekövetkezni. :]

Hát emberek, mondhatni semmi fárasztót nem csináltam ma, most mégis elnyom az álmosság. Mit is csináltam? Dextert néztem, olvastam és még angolt is majdnem tanultam, vagyis 3-4 mondatot leírtam. Jaja, lehet hogy álmosító az olvasás, de ennyire? Biztos én is elálmosodtam anyu nyugtatójától, amit a magas vérnyomására kapott. Hm, a mamám meg mekkorákat sóhajtott... Na talán menni kéne, mert holnap nagy nap lesz. Főleg a délelőtt lesz húzós.

Igen, szép és jó, ha van az embernek egy, vagy éppen több kiscicája. Elvileg lehet velük szórakozni, meg minden. De ha még tetejében van néhány kutyátok, akkor az már nem annyira könnyű. Főleg, ha az ablakod pont arra néz, tehát látsz, és hallasz mindent.
Szóval nálunk az a szitu, hogy van három kutyánk és egy anyamacskánk plusz három kölyke, ha még van annyi. Ugyanis a kutyák természetéből adódik, hogy nem bírják őket. És amit most mesélni fogok, az nem egyszeri eset volt már. Délután és éjjel a legaktívabbak a kiscicák, mint azt látom és hallom itthon. Délután mit kell velük csinálni? Vigyázni, hogy a tetőről le ne essenek a kutyákhoz, különben csúnya végük lesz. Éjjel mit kell csinálni? Aludni kéne. De a macskák miatt nem lehet. Tegnap is már épp, hogy majdnem elaludtam, miért kell kinéznem az ablakon? Mert a kismacskák nyávognak. Kicsik, kisebbek mint az emberek, de már kezdenek kiborítani. Már nem is tudom, hogy mikor aludtam ki magam. De itt olyan meleg van, hogy csak nyitott ablaknál tudok aludni, hogy legalább akkor hűljön a ház.

Vannak kiakasztó dolgok az életben. Mindenkinek megvan a saját problémája. Igen, ez így van. De vannak akik álomvilágban élnek. Kicsit fárasztó már az, hogy a 11 év körüliek is a szerelmi ügyeikkel vannak elfoglalva. Vagy éppen a többi ember, aki épp itt ül, s várja, hogy minél többen nézzék az oldalát. Ezt fogják csinálni egész életükben? Nem hogy megvárnának mindent és jönne akkor, amikor jönnie kell. Vannak ennél fontosabb dolgok is...

#zene

Olyan rossz álmom volt reggel, hogy nem volt már kedvem visszafeküdni és aludni. Álmos voltam még, de inkább fel akartam kelni. Kb. egy negyed óráig lehet, hogy ki sem nyitottam rendesen a szemeimet. :D
Na szóval azt álmodtam, hogy egy táborban voltam, hasonlóban, mint Balatonon, hiszen voltak faházak is. Próbáltam onnan telefonon hívni a szüleimet, de nem vették fel. Láttam az egyik háznál, hogy egy pasas [akit eddig csak facebookon láttam] keres valakit. Mondtam neki, hogy szerintem kezdenek az emberek eltűnni, és ő egyet értett velem. Beültünk ketten a faházba, erre meg jött egy csoportvezető [akit eddig még nem láttam], és mondta, hogy ugye nem megyünk be más faházába, úgyhogy gyorsan ki is spuriztam onnan. Elmentem sétálni és próbáltam hívni a szüleimet, nehogy velem is történjen valami. Mikor anyukámat hívtam nem volt semmi, de ő sem válaszolt. Hívtam aput, hirtelen megjelent egy skype oldal a telefonomon, és láttam, hogy ott egy kép, ahol apukám fekszik, mellette két másik fickó eléggé rossz állapotban. Nem tudtam hová tenni, és azt sem, hogy ittak, vagy valami történt velük. Utána a nővéremet hívtam, és őt is egy képen láttam ilyen rossz állapotban. És utána felébredtem.
Hát ellégé különös álom volt, az biztos. Nem volt kedvem már utána aludni. Ha ez tényleg megtörtént volna, nem tudtam volna, hogy mit csináljak...