Oké, hogy sikerül összejönnöd valakivel, de őt meg is kell tartanod.

Sosem értettem azt, amikor a kapcsolatunk elején babe mondogatta, hogy reméli, hogy később is vele akarok majd maradni. Én mondtam neki, hogy persze, én nagyon szeretem, vele szeretném leélni az életem, remélem, hogy ő is ugyanúgy fog szeretni. Na, gondolom ezt nevezik rózsaszín ködnek. Amikor még aranyos vagy, a legjobb formádat mutatod, a "rózsaszín köd" miatt nem látod a párod hibáit.

A nagy szakik jó pár időpontot megjelölltek már egy kapcsolat vízválasztó vonalának. Mivel lassan már 4 éve vagyunk együtt, ezért elvileg túléltünk már párat. És vajon milyen nagyobb események voltak jelen? Nos, nálunk a kapcsolat eleje ugye nem ment olyan zökkenőmentesen, mint kellett volna, ugyanis az én szüleim nem fogadták túl jól, hogy ugye egy lánnyal járok. Persze ezt kinek köszönhetőek tudták meg nagy valószínűséggel? A párom exétől. Mert kitől mástól? Aki szeretett minket zaklatni, de majd lehet, hogy egyszer mesélek róla, nehogy ti is így járjatok, vagy éppen ilyenek legyetek.

Nos, ha túllépünk ezen az egész, elfogadja, vagy inkább elnézi a családom témán, akkor mik voltak a következő dolgok, miközben kezdett eloszlani az a bizonyos felhő? Szegény drágámat szereti kihasználni a családja. A nővérem gyerekét szinte ő nevelte fel, mert a szülei kint voltak külföldön. Most csak az anyja van kint, de így is elég sok helyre elviszi így is meg minden. Inkább nem részletezném, mert számomra elég kényes téma ez. Az anyját is mindig elviszi ha valami baja van. A másik testvérét is régebben ő vitte kerülővel dolgozni, mikor még egy helyen dolgoztak. No mindegy. Babe ekkor még otthon lakott. Mikor kiderült, hogy az unokaöccse jön hozzájuk, a szülei pedig kint maradnak, akkor én már tudtam, hogy minden meg fog változni. Babe azt mondta, hogy nem, dehogy fog. De én tudtam. Ugye akkor még gimis voltam és csak hétvégente tudtam találkozni vele. Hozzájuk jártam ilyenkor. Megértettem a helyzetet, játszottam is sokat az unokaöccsével, de mi nem tudtunk rendesen együtt lenni. Szinte sosem voltunk kettesben. Sokszor ott aludt velünk. Meccseinkre is volt, hogy elvittük. Egy idő után besokaltam. Úgy éreztem, hogy megtört bennem valami. Mondtam babenek, hogy jó lenne, ha keresnénk valami albérletet. Volt pár hét, vagy hónap, mire reaálizálta a dolgot és elkezdett keresni. Végül szerencsére találtunk is. Úgyhogy azt hiszem, hogy ez miatt van az, hogy úgy érzem, hogy nem igazán bír egy-két ember a családba. Holott szerintem már eléggé felnőtt babe és már régebben meg kellett volna hoznia ezt a döntést. Azt mondta egyébként, hogy nem volt eddig olyan barátnője, akivel összeköltözött volna. Sajnálom, de nem tudtam már elnézni ezt az egészet, hogy így kihasználják, és hát a kapcsolatunknak sem tett jót. Az viszont már igen, hogy végre elköltöztünk és élhettük kettesben az életünket. Igaz, közben sajnos be kellett iktatnunk egy albérlet váltást is. De nem sokáig éltünk kettesben, ugyanis gyarapodtunk. Két cuki kutyával, akiket nagyon szeretek. Az én kívánságom volt. Ez igaz. Szeretem nagyon a kuytákat. És ha még gyerekem nem lehet, addig se baj, ha van 2 házörző kis vérebünk. Ja és ha valaki költözéshez készül, csak ajánlani tudom, ha van stabil munkahelye. Ugyanis azt mondta babe, hogy jó ez így neki, és ha szakítanánk se menne vissza a szüleihez. Szóval ebből a szempontból akkor jóra ösztönöztem, azt hiszem.

Viszont az a gond, hogy az én drágámnak tényleg elég nagy szíve van, és ezért szoktak nézeteltéréseink is lenni. Igaz, hogy valamennyivel, egy kicsivel kevesebbet segít, de még mindig nem sokkal. Ugyanis még szabadságot is kér, hogy az anyját elvigye orvoshoz, vagy ilyesmi. Csak azt nem értem, hogy akkor meg miért van kiakadva, hogyha mondom neki, hogy 1 napra kérhetne szabit, csak akkor persze meg nem engedik el. Elég szánalmas szerintem. Azért tud szabadságot kérni, hogy a nővérét felvigye a reptérhez, de arra már nem lenne képes, hogy 1 napot velem tölthessen. Amikor ő is tudja, hogy nyáron érek rá a legjobban. Télen meg alapból megállnak egy időre. Szóval szokott lenni azért elég szabija. Csakhát a munkahelyén is elég fontos, mert nélküle kissé káosz szokott kialakulni. Nem értem sajnos, hogy a családja miért veszi olyan automatikusnak, hogy neki kell egy csomó problémát megoldani. 3-an vannak testvérek. Miért pont őt kell mindig elővenni? Mi jogosítja fel őket erre? Talán az, hogy van jogsija, és egy hitelre vett autója? Igen, van, de ő sem szarja a pénzt. Ki tudja, lehet, hogy a tesójai pont ezért nem csinálnak jogsit. Tegnap ki is fakadtam babenek. Igazat adott nekem abban a dologban, amiben rábíztak. Csak ugye amikor kellene, akkor éppen dokihoz megy, ahova muszáj mennie. Pedig el lett mondva nem egyszer, hogy akkor megy. Megmondtam neki tegnap, hogy nem neki kell megoldani a családjának az összes problémáját és ha véletlenül nem ér rá, nem kell 5x elmondania a magyarázkodását. Úgy utálom ezt. Én is szeretek segíteni másokon. De én már megtanultam, hogy kihasználást nem szabad engedni. Tegnap aztán mondta, hogy kezdi úgy érezni, mintha a nővére csak előkapná őket, amikor kell, és máskor nem is bagózik rájuk. És ez tényleg így van. Remélem, hogy fel fog nyílni hamarosan a szeme. Mert ez így nagyon rossz. Mindig csak akkor keresik szinte, ha kell valami. Úgy utálom. Ő meg persze jófej és segít. Nem tud nemet mondani. Van hogy meg se próbál. Helyette inkább azt mondja, hogy nekem nincs kedvem. És átrakja rám a felelősséget. Mintha én lennék állandóan a bűnbak. Hát köszi. Remélem egyszer kinövi. És megtanul végre nemet mondani. Mindenkinek...

Van mikor végre, a rossz hírek után, felhőtlenedni látszik az idő és végre a jóra tudtok koncentrálni. Egymásra. Hogy vagytok. Hogy vagyunk. És nem kell feltétlen itt hosszú időkre gondolni. Lehet ez egy hét, vagy akár csak pár nap. Előfordul, hogy épp neked, vagy a párodnak van valami baja. Igen, de azért vagyunk mi párban, hogy egymást segítsük, együtt oldjuk meg a problémákat, vagy épp együtt vészeljük át. Lehet, hogy egy olyan hírt kapsz, ami miatt megváltozik az életed, az életviteled. De ha olyan párod van, aki szeret és támogat, akkor mindent megcsinálhattok együtt.

A baj ugyanis nem válogat. Lehet ez betegség, baleset, halál vagy bármi más rossz dolog. Lehetsz szegény, lehetsz gazdag, lehetsz te a miniszterelnök, lehetsz te egy hadsereg vezetője, a sorsod akkor is utolér. Ez van. ez az élet. El kell fogadni. Muszáj túllépni a gondokon, elfogadni azt, együtt élni vele. Ebben segíthet a párod, a családod, a barátaid. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy ki van veled, és ki ellened.

Először lehet, hogy összetört vagy, úgy érzed, hogy elesel olyan dolgoktól, mint mások, de gondolj bele, hogy attól még az te vagy. Igaz, hogy lehet, hogy máshogy, de te is elérheted a céljaidat és élheted nagyjából teljesen az életed. Sajnos van, hogy valami ki kell, hogy maradjon. De ez van. Sajnos neked ezt adta a gép. Az is lehet, hogy valami csoda történik és veled is megtörténhet a dolog. Túl kell lépni rajta.

A szeretteid segíthetnek. Hagyd nekik! Nekem is a párom segített.

Most komolyan. Gondolkozzatok el magatokban! Voltatok már valakivel azért, mert sok pénze volt? Ne hazudjatok magatoknak, ha esetleg voltatok. És most kivel vagytok? Vagy pont vele vagy? Ha voltál ilyen emberrel, akkor hasonlítsd össze a 2 kapcsolatot! Miért is vagy/voltál vele? A szerelem miatt és mert jó vele együtt lenni, vagy mert sok a pénze?

Nos, szerencsére én sosem a pénz miatt szerettem bele valakibe. Jó a pénz, ha van, de az nem minden. Lehet venni rajta lakást, autót, nyaralást, ruhákat, szépségápolási termékeket, gyertyafényes vacsorákat, stb. Igen. De igaz szerelmet, érzéseket lehet? Szerintem nem. Ha valakivel együtt vagy vagy szereted, vagy nem. Ilyen egyszerű. Ha valaki eléggé szegényes, de jól érzitek magatokat együtt, megfelelően bántok egymással, tökéletesnek érzitek a dolgot együtt, akkor van jövőtök is. A pénz szerintem egyáltalán nem minden. Persze jó, ha van. De ne essünk át a ló túloldalára.

Egyre több ilyen gold digger pranket lehet találni a neten. És ez az igazság. Tényleg vannak ilyenek. Magyarországon és szerte a világon. Nyugodtan keressetek rá Youtube-on. Nem linkelek be egyet sem. Rátok bízom a választást. :)

Vajon hogy megy ez? A kedves hölgy beletörődik a dologba? Azt mondja, hogy jó megteszem, lefekszem vele, elmegyek vele ide-oda és miért? Mert sok a pénze. Megvesz nekem bármit amit szeretnék. Sajnos nem minden arany ami fénylik. Szerintem szerelmet nem lehet pénzért venni.

De ki tudja, egyszer lehet én is kirpóbálom ezt. :'D Vagy mégse? :) Kár, hogy nem ilyen fából faragtak. :(

Miért nem mindegy másoknak, hogy kivel vagyok? Ha szeretek valakit, ő is szeret és jól érezzük magunkat együtt?! Babe egy rendes ember. Mind a munkájában, mind az emberekkel és velem is. Szinte nem is kívánhatnék nála jobb embert. Jól kiegészítjük egymást. És mi van? Mindenkinek megvan a maga baja. De ez tetőzni kell. Nem lehet belenyugodni, hogy együtt vagyunk. Pl. a mamám itt van a mamám. Pedig már 3 éve tudják, hogy egy párt alkotunk. A hétvégémet nem a szüleimnél fogom tölteni, gondolom ezt beszélte a mamám anyukámmal mikor beléptem a nappaliba, ugyanis állítólag azt kérdezte, hogy mikor leszek itthon. Basszus, most is itt vagyok. Nos, nem is kellett több, eldurrant az agyam. Mondtam, hogy soha, mert nem érdekelnek itt engem a pletykák és nem akarom, hogy bárki is a seggemben kövessen, meg hogy idegesítő emberek is vannak itt. Mamám kérdezte persze, hogy miért? Én meg mondtam neki, hogy most is itthon vagyok, de bárhol vagyok, neki csak az a lényeg, hogy ne babe-el legyek. Persze tudtam, hogy igazam van. Látszott rajta. Mondtam is neki, hogy tudom, hogy szerinted ez nem élet. Mivel mindig ezzel jön. Ezért is szoktam felidegelni magam rajta. Nem tud elfogadni minket. Pedig babe rendes vele is, és felé nem is szokta nagyon ezt mutatni, de mindegy. De mama, ez a 21. század!! Hallottam olyan nagymamáról, aki ezt teljesen elfogdja. Te ezt miért nem tudod??

És csodálkoznak rajta, hogy nem szeretek hazamenni. Ha mindig a párotokkal egrecíroztatnak, ti mennétek? Mintha ez olyan jó érzés lenne nekem is. Meg bármelyikünknek... Minek a felesleges körök? Én már megmondtam. Ha kell, elviszem az összes cuccomat és akkor nem keressük egymást. Nem kell a gyerekkel/unokával törődni. De nekik ez sem jó. Csak az nekik a jó, hogy ha éppen valamelyiküknek olyanja van, felhozza ezt. És mit ér el ezzel? Azt hogy nyugtalan leszek, kattog rajta az agyam egy darabig és ilyenek. Ó, persze ami van egészségügyi problémám, nem is ez miatt van, áhh. Ilyenkor nem is tudnának erre gondolni... És még ők szoktak pattogni, hogy minél előbb menjek dokihoz. Csak miért nem oké még mindig?? ...

Ez a 21. század. Mostmár vannak nyilvánosan is szivárványpárok. Nem reklámozom úgy, hogy pl. kiállok a Parlament elé. Érdekes, hogy a barátaim pl. el tudnak fogadni, de az élő egy szem mamám nem. Ugyanolyanok vagyunk, mint a többi ember. Különben meg kinek mi köze hozzá, hogy kivel van?? Mindenki azzal boldog, akivel. És én babe mellett találtam meg a boldogságot. Ideje lenne mindenkinek realizálni... Akinek nem tetszik, az ne keressen. Én sem szólok bele más kapcsolatába. Ez ilyen egyszerű.

Elég jó volt a hétvégém. Márcsak azért is, mert végre a szerelmemmel lehettem. Pénteken ugye odaértem. Babe már kint várt a buszmegállóban. Hazamentünk. Megszeretgettem a kutyijaimat. Szerintem már ők is örültek nekem. Elmentünk bevásárolni ilyen általános dolgokat meg az esti kis kajcsihoz. Szalonnasütést szerveztünk, tábortűznél. Volt minden jó. Ugye szalonna, virsli, hagyma, krumpli, kenyér. Nyami. Zenét hallgattunk, sütöttünk, ittunk, ettünk, beszélgettünk. Az esti itókám vodka-alma volt most.

Szombaton én korán felébredtem. Vártam, hogy babe mikor kel fel. De hagytam aludni, had pihenje ki magát. De aztán felébredt az egyik drága kutyám ugatására. Megpróbáltam visszaaludni vele, több, kevesebb sikerrel. Elmentünk utána boltba, lottózóba. Kipakoltunk, reggeliztünk. Kicsit pihiztünk, tvztünk. Utána átugrottak babe tesójáék. Velük beszélgettünk meg kártyáztunk. Elmentünk kutyát sétáltatni is. Jött a telefon, hogy menjünk át falunapra. Babenek meg nekem se volt hozzá kedvem. Úgy volt, hogy akkor átviszi az ismerőseit, aztán kész. De addig erőszakoskodtak, hogy belementem, hogy átmegyünk 1-2 órára. Na ezt utálom babeben, hogy senkinek se tud nemet mondani. De nekem persze igen... Na mindegy. Elvoltunk. Nem ittam semmit, mert gyógyszert vettem be, de erről ők is tudtak. Éjfél körül sikerült hazaérnünk.

Vasárnap is felébredtem ugye előbb, megszokásból. Ismét próbáltam visszaaludni. Lustiztunk picit. Megfőztem az ebédet, babe addig elmosogatott. A munkám miatt ugye haza kellett jönnöm (a másik haza :D). Felvitt babe a buszhoz. Elmentünk vásárolni. Mostanában a Pepco a kedvenc üzletem, mert mindig találok valami jó kis ruhadarabot olcsón és pl. a sulicuccai is elég jók, de még sorolhatnám. Úgyhogy vettem egy nacit, 2 nagy füzetet, egy A5-ös, keménylapos füzetet meg baglyos csipeszeket is. Tök jó, mert 230ft-ba kerültek a füzetek és tök jól néznek ki. Szerintem nincs olyan papírbolt itt, ahol ennyiért kapsz egy kívülről mintás füzetet. Vásárolni meg amúgy is szeretek. Szóval apránként, ahogy az akciók vannak, összegyűjtöm a szükséges dolgokat.