Nos, a mai edzésünket végre meglátogatta a polgármester és a falu fociembere. Sok-sok beszélgetés után arra jutottak, hogy két-három edzőmeccset játszunk, aztán pedig a képviselőtestület megszavazza, hogy lesz-e női focicsapat. Én persze szurkolok, hogy legyen, bár az se lenne baj, ha több időm lenne. de már ha van felszerelésem és focizni is szeretek, akkor miért ne? Szóval focira fel! Jövő szombaton talán már edzőmeccsen is játszunk. Ma megtudtam azt is, hogy valószínűleg én leszek a csapat szabadrúgás lövője, mivel az én rúgásomban van a legtöbb erő. Ez tök szuper, örülök neki. Bár a szidásoktól már előre félek picit. Természetesen edzés végén jelent meg a két ember akikkel az edzőinknek kellett beszélnie. Egész idő alatt pedig a kapura rúgtuk a labdát. Kicsit meg is fájdult. Én voltam az egyik legjobb játékos a jelenlevők közül, de mikor külön megkért az edző, hogy rúgjak egyet és nézett az egész bagázs, persze hogy elrontottam. Én pedig nagy vigyorral néztem az edzőre. Szegényke. Pont akkor rontottam el, amikor a legjobban szükség lett volna a jó találatra. De azért még fontolgatják persze, hogy mehessünk a bajnokságra, csak hát kicsi a költségvetés. De hát hajrá csajok!