Először is [Firstly], végre vége van. Egyenlőre. Szeptember 6-ig. Addig biztos nem kell különangolra járnom. Bocsi, de a sok levél és prezentáció, amit meg kellett tanulnom, már kicsit unalmas volt. Néha már a könyökömön jött ki. De már nem kell.
Másodsorban [Secondly], írok nektek a vizsgáról. 9-kor kezdődött elvileg, de mire mindent elmondtak, 9:08 Ekkortól másfél órán keresztül lehetett az szövegértéses és a nyelvtani feladatokat megcsinálni. Minden szuperül ment, meg is lepődtem a könnyedtségen, de aztán rájöttem mi a bökkenő. A nyelvi rész utolsó feladata. Na az kemény volt. Egy szövegbe kellett szavakat beilleszteni. Hát, fel lehetett kötni azt a bizonyos gatyát, ugyanis volt jó pár ismeretlen szó. Még olyan is, amiről eddig nem hallottam. Szóval tipp mix volt. Próbáltam hangzás alapján választani, meg azért a szófajokat is ki tudtam találni, nagyjából. Csak lenne meg ott az a 4 pont. De aaah. Én ezzel a résszel körülbelül egy óra alatt végeztem is, úgyhogy még volt amit átnéztem kicsit. Egyből ezután jött is a 30 perces levélírás. 190 szavas levelet írtam. A téma az volt, hogy nagyon tetszett egy hosszú hétvégi nyaralás egy apartmanban. Ezt választottam, mert a panaszlevelet annyira nem szeretem. Na itt azért kihasználtam az időt. Aztán jött a kb. fél órás hallgatás. Szerencsére jó volt most az első feladat, ahol a címeket kell a beszédekkel párosítani. Az interjúban reménykedem, hogy jó is lett, ehhez nincs hozzáfűznivalóm, meg a harmadik feladathoz se, igazán. Ezután jött nekem egy jó nagy szünet, ugyanis a szóbelire 15:15re adtak időpontot. Tökre féltem, hogy valamilyen bonyolult prezentációt fogok kapni, de nem. Úgyhogy asz nagyjából jól ment. Csak egy gondolkozási szünetem volt. Ja erre 20 percet adtak, hogy felkészüljünk és utána mentünk be vizsgázni as párommal, akinek a keresztnevét elfelejtettem. Nos, két prezentációtéma volt; a koromnak az előnyei, hátrányai és egy hasznos dolog, amit úgy találtak fel. Rájöttem, hogy a másodikról is tudtam volna beszélni, de én inkább a tinédzserkorról beszéltem. A tanárok rájöttek, hogy a szöveg alapja, amit mondtam, az az egyik felkészülőkönyvből van. Remélem ezért nem pontoztak le, mert azért szerintem rendesen beszéltem. A megbeszélés témánk a párommal a kegyes és más hazugságokról szólt. A problémamegoldós feladatunk pedig az volt, hogy a 11 éves unokaöcsémnek eltört a lába és arról kellett gondoskodni, hogy 1 hétig, ameddig a kórházban van, ne unatkozzon. Nos, én próbálkoztam, de szegény párom. Ő is. De sajnos nála azért több hallgatás volt, pedig próbáltam rá mosolyogni, hátha az segít neki. De nem volt annyira nagy beszélgetés. Remélem engem azért nem pontoztak le, de csak látták, hogy próbáltam segíteni, nem?
Végül [Finally], köszönöm a vizsgáztatóknak, hogy ott voltak, olyan sok időt eltöltöttünk együtt, de remélem vizsga keretében már nem találkozunk, ugyanis remélem, hogy sikerült. Szóval reménykedünk. Sajnos nincs megoldókulcs a nyelvvizsgához. Legalábbis eddig nem találtam még semmit. Hajrá TELC! Javíthatnátok már nagyon gyorsan. Ja még annyi, hogy egyáltalán nem izgultam, nem voltam stresszes. Tök magabiztos voltam, szóval ezzel nem volt gond.