Néha meglepődök néhány emberen, hogy hogy nem lett még belőle író vagy írónő. Egyesek olyan jó kis történeteket tudnak faragni, hogy az már nevetségesség határát is túllépi. Nos, ezek az emberek nem tudom, hogy tudják-e, de én nem igazán hiszek a pletykáknak. Hiszem a dolgokat, ha látom, vagy azzal a személlyel megbeszélem a dolgot, akiről szól. De a kedves 'történetírók' biztosan tudják, hogy más mit akar, mit érez vagy éppen mit csinál. Nyilván azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ. De ez nem igaz. Mindenki ugyanolyan ember, mint te és én. Mindegy hogy szegény vagy gazdag, kövér vagy sovány, homoszexuális vagy heteró, meg még sorolhatnám. Szerintem jobb, ha mindenki a saját életét éli, és nem másét akarja irányítani. Biztos mindenkinek volt, van, lesz elég baklövése, szóval húzódjon csak vissza a magánszférájába.
Csodálkozzanak csak az emberek, ha nehezen nyílok meg előttük, vagy nem mondok el nekik mindenfélét, ha bárki képes hátba döfni. Szívesen tudatnám az emberekkel, hogy nem sikerült elrontaniuk a kedvem, és hogy elégedett vagyok a saját életemmel, ami nem hazugságokból van építve. Bárkiről lehetne rosszat mondani, vagy valamit kitalálni, ami egy kicsit se igaz. Sajnos mindig is voltak ilyen emberek, és lesznek is. Áldom az Istent, hogy én nem ilyennek születtem, és tudom, hogy vigyáz rám, meg én is vigyázok magamra. Mert tudom mikor mit kell tennem, bármilyen hihetetlen. Én a saját életemet élem, saját döntéseket hozok, és azokkal szimpatizálok, akikkel akarok. Ha nem akarok valakivel, akkor nem akarok. Ha akarok, akkor akarok. Nem hinném, hogy egy 3. vagy 4. személy jobban tudná a dolgot, mint azok, akiket illetne. Én nem haragszok senkire, tudom, hogy mindenkinek vannak hullámvölgyei és különböző korszakai, vagy valakinek épp ez a megszokása.