Tegnap végre előadtuk az október 23-ás műsort. Megérett a munkánk gyümölcse. Valószínűleg, valami elkápráztató dolgot adtunk elő, ugyanis megdicsért külön minket az igazgató és az igazgatóhelyettes is, továbbá az összes tanár, aki tanít minket. A mi beugró tanárunk is mondta, hogy jók voltunk, és hogy rég látott ilyen csapatmunkát. Csak kívülről az nem jött le, hogy milyen kis veszekedések, viták alakultak ki, de ez az előadásra, főpróbára, és reméljük, hogy továbbra is abbamaradt, eltűnt.
Amúgy a próbákon terészetesen nem fűtöttek, mondjuk a műsor alatt nem tudom mi volt a helyzet, mert arra már nem tudtam figyelni. De rászoktam ennek következtében a suliban lévő automatára. Kávézni nem nagyon szoktam, úgyhogy forrócsokikat vagy krémcsokikat ittam állandóan. Nincs sok értelme, de kicsit legalább melegebb. Meg megérdemlem ám azért a délutáni próbákért. Hahaha. :]
A műsorunkat pedig megnézték a német cserediákok is. Amiket mondtunk, azt biztos, hogy nem értették, de a mozgásokból lehet, hogy értettek valamit. Igen, voltak a héten nálunk, kb. 7-en, 8-an. Kár, hogy nekünk nem szóltak, hogy lehet ilyet, mert akkor egy embert szívesen elszállásoltam volna. Idén közvetlenebbek voltak, mint előző években. Egy németórára be is jöttek hozzánk. Így legalább el lett tolva megint a dolgozat. Köszi nekik. Amúgy értettem nagyjából, hogy mit beszélnek.
Tegnap délután pedig végre voltam a nyelvvizsga bizonyítványomért. Én azt hittem, hogy kék színű lesz, de zöld színű. Vajon azért, mert egynyelvű, vagy mert már megváltoztatták a színét? Na mindegy, nekem a a fő, hogy megvan. :]