Az emberi mocsokság határtalan. Nem értem néha, hogy hogy nem veszik észre magukat egyes emberek. Talán ha ez a kedves 2 ember azt kapta volna vissza tőlem, amit én kaptam tőlük, lehet elgondolkodnának a dolgokon. De ki tudja, lehet ez sem segítene nekik. Túl kedves voltam hozzájuk. Kihasználtak. Pont egymásnak valóak. Nem értem, most miért nincsenek épp együtt, ugyanis voltak már együtt 1x, 2x vagy többször néhány napot. Inkább magukkal törődnének és nem mások magánéletével. Ők úgyis csak azt gondolják, amit eltaláltak, még akkor is, ha az igazság teljesen más. De egyben biztos vagyok. Abban, hogy soha olyan boldogok nem lesznek, mint én és a szerelmem. Nem érdekel ki mit gondol én őt szeretem és mi így vagyunk boldogok. A félreértések elkerülése végett pedig elmondanám, hogy én döntöttem úgy, hogy próbáljuk meg együtt és én csókoltam meg őt először. Szóval ennyit rólatok. Nem fogjátok soha olyan jól érezni magatokat, mint én és a párom. Na szép nyarat nektek, ti kedves emberkék, akik csak akkor tudtok keresni, ha épp kell valami nektek vagy pedig a magánéletemről beszéltek, ami épp nem vonatkozna rátok. De csak elmondom nektek, hogyha valakiről pletykálnak az érdekes személy. Szóval ha még be sem valljátok magatoknak, lehet hogy irigyek vagytok rám! Lehettek is, mert nálam boldogabb ember nincs a földön és csak nekem van olyan csodálatos párom, mint amilyen. És tudjátok mit? Én büszkén felvállalom, hogy nagyszerű barátnőm van!