Azt hiszem nem nagy titkot árulok el azzal, hogy a kapcsolatom külső emberkék miatt elég nehezen indult és viharos fogadtatást kapott annak ellenére, hogy a barátnőm és én már akkor is nagyon szerettük egymást. Nos, én már saját tapasztalatokból rájöttem, hogy a szerelem kortól, kinézettől, súlytól, magasságtól, nemtől vagy bármi hasonlótól független. Az ember keresi életében az igazit, vagy ha éppen nem, akkor is véletlenül belebotolhat. A szőke herceg fehér lovon pedig nem biztos, hogy mindig szőke, és az sem biztos, hogy fehér lovon érkezik. Az enyém az barna hajú és Hyundaijal vágtat. Én azt mondom: megéri harcolni.

Nos, az én kedves drágám az nagyon cseles volt, és hogy megtudja, hogy én is szeretném-e őt, csak óvatosan puhatolózott a szavaival, de meg nem csókolt volna, hanem azt is nekem kellett. Visszagondolva erre ez nagyon gáz volt, bár szerinte cuki voltam és meg is lepődött a kis szájra puszimon. Mondjuk ez más téma már. :D
Na szóval a kapcsolatunk legelején a kedves exe a drágámnak írogatott mindkettőnknek, hogy most együtt vagyunk-e vagy nem. Persze ekkor még mindent tagadtunk. Olyanokat írogatott, hogy idős hozzám a párom meg neki nagyon rosszul esne ha együtt lennénk. A barátnőmnek meg persze olyanokat írogatott, hogy én fiatal vagyok hozzá meg hogy kb. velem nem lesz jó neki semmi sem. Először a drágám még írogatott nekem olyanokat, hogy nem tudja, hogy ez jó ötlet-e az ilyen rosszakarók miatt, de én bíztattam, hogy majd mindent megoldunk, én teszek róla. Volt mikor én kérdezgettem tőle, hogy biztos jó-e neki velem és hogy megéri-e neki várni rám. Hát már fél éve együtt vagyunk, szóval csak megéri neki. :) Na jó, már mondta is. Természetesen titokban kellett találkoznunk és jöttek a kamu szakköri foglalkozások ekkor. Az első hónapunkban kétszer aludt nálunk. Utána már nem. Ugyanis a szüleim akkor még nem tudták, hogy milyen hajlamaim vannak. Viszont a barátnőm hajlamát is a kedves exének köszönhetően tudták meg közvetetten. Szóval az év elején sokat kellett titkolóznunk, hogy hova is megyünk. Februárig kb. Ugyanis akkor előálltak a szüleim azzal, hogy tudják, hogy mi van. Először tagadtam mindent. De ők nem engedtek. Azt mondták, hogy válasszak: vagy ők, vagy a barátnőm. A drágám az gondolkozott rajta, hogy inkább elenged, de akkor nagyon rossz lett volna kettőnknek. Én mondtam neki, hogy nem érdekel, én szeretnék vele lenni. A szüleim azt mondták, hogy ha a barátnőmet választom, akkor otthonról is szedhetem a sátorfámat. Szóval igazán konfliktusokkal teli időszak volt az. Én makacs voltam és kitartottam. Ha őt szeretem, akkor őt szeretem. Nos valentin nap után egy nappal úgy volt, hogy a barátnőmhöz költözök, már mindent megbeszéltünk egymással. Itt jött azonban képbe a testvérem. Ugyanis ő ezelőtt tudta meg kb. 1-2 héttel, hogy mi a helyzet. Úgyhogy meghiúsították a tervemet. Valamilyen családterápiát alkalmazva a sógorom és a nővérem hazajöttek és megpróbálták orvosolni a helyzetet. Ekkor kellett bevallanom mindent. Nos, nevetséges alkut kellett kötnünk. Az állt benne, hogy heti max. 3 órát találkozhatunk, plusz meccseken és edzéseken találkozhatunk. Nem baj, így is több volt a semminél. Így is felhozza alkalmanként a kedves anyukám, hogy jobb lett volna, ha akkor elköltöztem volna. De még milyen szép lelki terrort kaptam tőle. Csúnya szavak jönnek! Buzi kurvának és hasonló finomságoknak nevezett. Mondjuk mikor a gimibe való beiratkozáskor, szóvsl jó pár évvel előtte meg majdnem pszihológushoz kezdett el járatni, vagyis mondta ott az orvosnak, aki a pszihológus is egyben, hogy önbizalomhiányom van. Persze azt is neki köszönhettem. Mondta a doki, hogy majd suliban menjek be hozzá és beszélgessünk. Ment a fene. Szerencsére sikerült különböző eszközökkel nagyjából túltennem magam rajta és nem vagyok már az általában, sőt. Na ezután a kitérő után térjünk vissza ahhoz, hogy a kompromisszumot betartottuk egy ideig. Aztán a kedves édesanyám látva, hogy még mindig együtt vagyunk folytatta a dumáival és kezdte már azt is mondani, hogy el lehet menni otthonról. Mondogatta azt is, hogy ez miatt a szégyent hozom rájuk, mert lány vagyok és lányt szeretek. A mamám pedig azzal fenyegetőzött, hogy leszúrj nagykésse a drágámat. Nos, ezeket a 3 órákat két hetenként össze lehetett vonni is akár, így az egyik ilyenkor a késő délutáni meccs után az a 6 óra éjszaka telt volna le. És a kedves anyukámnak az útszámolással is baja volt, mert az út negyedének az idejét le kellett vonni a találkozás idejéből. Ő ezt máshogy értelmezte. Úgyhogy én szépen megmondtam neki, hogy jól van akkor, a barátnőmnél alszok. Akkor mondta, hogy nem mehetek el a meccsre, és erővel vissza is akart tartani. De apukám mondta neki, hogy engedd már, mondjuk azt mostanáig se tudom, hogy ő le fogta-e anyámat, sikerült-e kiszabadulnom a kezei közül vagy pedig elengedett-e, mert én csak siettem el. Nos miután az együtt töltött éjszaka után hazamentem anyám nem is vert ki balhét, meg is lepődtem. Csak néhány nappal utána jött ki rajta. Azt mondta, hogy volt a gyámhatóságnál és megkérdezte melyikőnknek miyen jogai vannak és legszívesebben megvert volna, csak gondolom azt gondolta, hogy feljelentem akkor. Engem nem érdekeltek akkor se a szavai. Aztán minden meccs utánt utána már a drágámnál töltöttem. A meccsek végeztével pedig már a hétvégéket is. Legalább végre ide is eljutottunk. Azért nehogy bárki is azt higgye, hogy elfogadta a dolgot az anyám. Ő sosem fogja. Épp ezért szeretnék egyből a gimi és az érettségi befejezése után összeköltözni a szerelmemmel és dolgozni. Ha nem belföldön, akkor külföldön. A lényeg, hogy vele lehessek. Nagyon szeretjük egymást és boldogok vagyunk együtt. még ha hétvégén tudunk találkozni, akkor is hiányzik. Az utolsó évem lesz szeptembertől a gimiben. Hosszú 1 év lesz, az biztos. Most legalább feljöhettem a nővéremékhez a fővárosba, vállalhattam nyári munkát. Így legalább nem kell majd anyukám képét nézegetnem, ugyanis hétköznap dolgozom, hétvégenként meg a szerelmemnél lehetek. Majd a kedves anyukám majd elgondolkodik a dolgokon, addig is. Bár ki tudja, lehet, hogy nem. Mondjuk hétfő és szerda között valamikor még haza kell mennem, mert érettségizek angolból, szóval kell még találkoznom vele. Utána remélem, hogy nem nagyon kell őszig.
A tanulság pedig az, hogyha szerettek valakit küzdjetek érte és vele együtt. Ha tényleg nagyon kötődtök egymáshoz és érzitek, hogy ez nem mindennapi szerelem lesz, akkor tartsatok ki egymás mellett! Az igazi szerelem mindent legyőz. Szeretem nagyon a barátnőmet. <3