Már a fél évet is megéltük a drágámmal és plusz egy hónapot is. Itt akkor már csak van valami. Bár mi már jó ideje tudjuk, hogy ez a kapcsolat nem csak egy futó kaland. A hétvégémet most is a szerelmemmel töltöttem. Találkozhattam végre az új kisállatukkat, egy kutyuskával. Vacaknak hívják és kan. Az út mellett találták, valaki kidobta. Nagyon aranyos és ahhoz képest, hogy pici majdnem a térdemig fel tud ugrani, pedig a bokámig ha ér a kicsike. A fogacskái meg az enyémeknél is hegyesebbek és élesebbek. Kezdhetnek tőle félni a postások és a betörők, mert harapni már most tud. Tapasztalatból mondom, hogy jók a fogai. Drágámnak vettem egz zöld-fekete, nekem egr rózsaszín-zöld-fekete karkötőt, amin Love felirat díszeleg. Én valahogy jobban szeretem a lányosabb színeket, igaz azért nem biztos, hogy azok a kedvenceim. Amúgy kéket szerettem volna venni, mert az a szerelmem kedvenc színe, de az nem volt. Szombaton mi csináltunk ebédre gyrost. Drágám kifestette nekem a körmeimet, mert megkértem rá, ugyanis nekem kézügyességem nincs nagyon. De ahhoz képest, hogy picik a körmeim, szerintem nagyon szépen kifestette. Az este voltunk még kint városnapon koncerten és tűzijátékon. Vasárnap meg jöhettem vissza tesómékhoz. A 3 órás vonaút mindig felséges, főleg mikor késik is a vonat. A farkcsontomat utálom elülni rajta. Tegnap anyum fel is hívott, mert meglátták apukámmal facebookon, hgy kiírtam, hogy voltam városnapon a drágámmal és kérdezte, hogy nem lehetne-e leszedni meg mondta, hogy elég nyilvánvaló már, amit csinálunk és elege van abból, amit csinálok és elköszönt, hogy szervusz. Azért se szedtem le. Érettségi után úgyis elhúzom a csíkot, nem tudom mit izél. De a legjobb az egészben, hogy otthon se vagyok és persze neki akkor is baja van. Na ezek után ki akarna hazamenni hozzá az utolsó gimis évemre?