Hát ezen a hétvégén kicsit hűvösebb volt az idő, mint azt ahogy megszoktuk. Mondjuk legalább nem kellett megfőni és a veteményeknek is jót tett egy kis víz. Mondjuk vicces, hogy mikor mentem a drágámhoz és mikor mentem el tőle, akkor esett az eső. Mikor viszont vele voltam volt mikor kisütött a nap és az eső sem esett. A természet is tud rólunk valamit. Na jó, lehet hogy csak véletlen volt. Pénteken természetesen késett a vonatom, mint mindig. Nem elég, hogy 3 órát kell utaznom, még az állomáson is várjak pluszba fél órát. Jó, mondjuk most úgy sincs munkám, ráérek. Keresek munkákat, jelenkezek, írok emailt meg minden, de semmi. Alig van már értelme ennek. Mehetnék helyette a szerelmemhez és munka után boldogíthatnám őt. Ameddig meg dolgozik, addig főzhetnék vagy süthetnék neki. Meg segíthetnék a szüleinek is. Milyen jó lenne! De ilyen sajnos nem lehet, pedig én szívesen benne lennék. Szombaton megcsináltuk a pizzát. Nagyon finom lett. A tésztája is. Lehet jobb, mint a pizzériáknál. Én gyúrtam a tésztát, biztos azért lett olyan finom. Mondjuk kicsit segített a drágám anyukája is egy-két dologban. Mondjuk nem értem, hogy miért kellett neki, de jól van. Vasárnap fél 3ra meg otthon is voltam, de a tesómékhoz kb. csak fél 6 körül indultunk. Úgyhogy maradhattam volna még a szerelmemmel, de tudtam, hogy így lesz. Ezt ilyenkor úgy utálom. Most pedig péntekig a szüleimmel leszek itt. Sok szerencsét magamnak!