Na szóval eltöltöttem jó pár napot a drágámmal. Ja és az unokaöccsével. Tényleg vele is, ugyanis alig volt kettesben szabadidőnk. Pókerezni, hazudós kártyajátékozni vagy xbox-os játékkal kellett vele játszani. Ja meg persze kaját kellett csinálni. Volt mikor 22 óra után csinált a barátnőm tejbegrízt és alig evett belőle. Nyugi, néha én is úgy érzem, hogy a barátnőmnek túl jó a szíve, mert így is van. Engem egyébként úgy ki tudott idegelni a gyerek. Nem tudom, hogy a drágám hogy bírja. Egyébként azért van a drágáméknál, mert a szülei Németországban vannak és nem akart oda suliba járni, ezért pedig természetesen megkapta a drágám, hogy had nevelje. De miért pont ő? Egy csomó mindent amúgy is neki kell csinálni, amit szerintem nem feltétlenül neki kéne, de ők tudják. Én csak a barátnője vagyok. Az ott töltött 5 nap alatt biztosra eldöntöttem, hogy óvodapedagógus az nem leszek. Én szeretem a gyerekeket, őt is szeretem nagyon, csak néha elmennek náluk és akkor megbolondulnak. Féltékeny volt rám a drágám miatt, mert hogy engem ölelget és velem csókolózik. Én nem szeretném felbolygatni se a drágám, se a családja életét, ezért ha nem férek bele, én megmondtam, hogy szabad utat adok neki és akkor lehet vége. Nagyon szeretem a drágámat, és ha neki így jobb, akkor én elengedem.