408. Mi a helyzet velem?2019.05.01. 14:35, Đzsí

Drága kis blogom és néhai olvasói!
Már rég nem írtam ide, és természetesen azóta sok minden történt.
Lassan végzek az egyetemmel. Talán a gimi végefele kezdtem el kevesebbet írni ide. Szabadidőm nincs túl sok, de néha azért gondolok a G-Portálra. Nagynéha az oldara is felnézek, amikor azon gondolkodom, hogy hogy is kezdhetném el újra az írást. Nem minden bejegyzésemet úgy kellene kezdeni, hogy régen jártam errefele. Röviden így kicsit aktualizálnám a dolgokat.
Az egyetem alapképzésével tényleg lassan végzek. A szakdolgozatomat már le is adtam. Juhúúú. Még meg kell persze védenem, úgy, mint a szakmai gyakorlatomat is. Úgyhogy a tanulást is lassan el kell kezdenem, hogy minél jobban teljesíthessek. Csak a suli mellett persze továbbra is dolgozom, és más szakmai projektekben is részt veszek.
Magánéletem tekintve továbbra is párkapcsolatban élek. Páromnak a 2. albérletéből el kelett mennie, mivel a tulajdonosok be szerettek volbna költözni, ezért megbeszéltük, hogy érdemes lenne vennie egy kisebb házat, lakrészt. Ez így is lett. Nem volt a legjobb állapotban, úgyhogy jó pár dolgot fel kellett újítani, hogy normálisan lakható legyen. Azóta is szépítjük. Belülről már szinte rendben is van, kisebb símítások még vannak. Kívülről azért lesz még mit csinálni. Jórészét a dolgoknak a párom csinálta. Úgyhogy ős egy igazi kis ezermester. Bármi is lesz velünk a későbbiekben, ez egy biztos pont számára, mert van hol laknia és innen már nem fogják kitoloncolni. A drága kutyuskáim is megvannak, úgyhogy nekik is jobb helyük lesz már.
Terveim folyamatosan vannak. Szakmailag szeretnék nagyon jó lenni és ha még lehet, folytatnám a tanulást. A munkahelyemet is szeretem, teljesen jó egy diákmunkának. Így tehát ingázgaztni még mindig szoktam. Igaz, hogy nem napi szinten, de szoktam. Nagyvárosba járok egyetemre. Páromhoz szoktam menni, aki másfél órára lakik onnan, illetve a szüleimhez, családomhoz, akik 3 órára. Hát igen, ilyen az egyetemi élet. De azt tartom fontosnak, hogy szeressük amit csinálunk és később is szeressük. Akkor legalább élvezetes is lesz a munka.
|