Kedveskéim!

Úgy érzem ma igazán jó nap elé nézünk. Nem tudom, hogy ír-e mára az orvosmeterológia frontot, de én úgy vettem észre az embereken, hogy ma igen is olyan front van, ami az emberekre is hatással van. Azért nem mindenkire hat, de akikkel találkoztam, nagyrészükre igen.

Az egész úgy kezdődött, hogy ma reggel jöttem vissza a páromtól az albérletembe, mert megbeszélésem lesz, illetve dolgozni megyek. Nos, ezzel nem lenne semmi baj. Csak.... Egy kedves nénike beült elém a buszon. Jól tudom, tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan székek, ülőhelyek, amiknek a mozgásszabályzója elromlik. Ez viszont, mint utóbb kiderült, nem elromlott, hanem a drága nénike az arcomba nyomta a székét, fullra. Azt hittem majd valahol előbb leszáll, mint én, de nem, a végállomásig jött, mint én is. Leszállás előtt arrébb ült a másik székre, én megpróbáltam előrenyomni az ülést, hogy kivegyem a cuccaim, de a drága ülés be volt stoppolva. Szóval működött az a drága ülésszabályzó... Éljenek a nagyik! Mikor leszállt a drága néni, előre engedtem persze, nem mintha nem tolakodott volna be elém, de bennem szerencsére van ennyi tisztelet az idősek iránt. Ha úgy van át is adom a helyem másoknak, még akkor is, ha 1 órát kell is állnom. Szóval vannak kivételes fiatalok, illetve idősek is. De persze nem tudhatom, hogy mi volt az oka. Épp fájt-e a háta, vagy nem tudta hogyan kell előre dönteni az ülést. Bár ezt kétlem, mert ott szórakozott vele a néni. Csak hát nem volt a legjobb érzés a kistáskámmal és laptoptáskámmal ülni úgy, és próbálni kicsit tanulni, hogy az arcomba volt nyomva egy szék. Mert persze az a fajta sem vagyok, aki nem engedi, hogy üljenek mellé. Nem szoktam a táskámnak jegyet venni. Amúgy nagyon menő néni volt ha azt nézzük. Jó, nem az a nagyon kiöltözős és szétsminkelt, de farmer volt rajta és a barátnője már várta az állomáson. Nem is tudom, hogyha mi leszünk ilyen idősek, mi millyen ruhákban leszünk és milyen hajunk lesz. Régen, illetve még a mostani idősebbek, akik mondjuk nem a fővárosban élnek, még van, aki egyébként otthonkában vagy nagyszoknyában szokott lenni. Ez amúgy szerintem nagyon aranyos, hogy még ragaszkodnak a régi viselethez, hagyományokhoz. Náluk ez volt a megszokott. Nálunk nem is tudom mi lesz a trend és a megszokottság. Később úgyis kiderül.

Na persze a mai reggelen nemcsak a nagyik alakítottak, hanem a többiek is. Ma mindennki cselleng, totyorog, tesznek kb. arról, hogy nehogy szinte egyenesen kelljen menned, hanem ki kelljen kerülni őket. Úgyhogy köszönöm, jó kis nap elé nézünk. Nincs is sok kedvem így kimenni a lakásból. Vagy felfoghatom úgy, hogy le kell győznőm a mai napot. Haha. Remélem a munkában nem fogom érzékelni a mai kis frontot. pedig szoktam. Pedig olyan jó lenne, ha mindenki vidám lenne és normális.

Ha ti is tapasztaltátok ezt, akkor nektek is kitartást kívánok és reméljük, hogy minél könnyebben megússzátok a mai napot. Puszi.