Megesik az emberrel, hogy éppen utálják. Hiszen emberek vagyunk. Az irigység, az, hogy mások valamiben jobbak, vagy máshogy állunk a dolgokhoz, és más lehet, hogy sikeresebb bizonyos dolgokban, ez bennünk van. Nagyon sokat kell fejlesztenünk magunkban, gondolkodásmódunkban, hogy ezeket az időket minél kevesebbre tudjuk leredukálni, vagy éppen teljesen elhagyni. Persze vannak szerencsés emberek, akik így nőttek fel, így nevelték őket, vagy belülről jön nekik, hogy örülni tudjanak más sikerének.

Érzem, hogy ki kell írni bizonyos dolgokat magamból, hiszen erre teljesen jó egy blog. Az meg csak külön jó, ha épp azok az emberek nem olvassák, akikre épp gondolunk.

Nos, épp a mai nap kaptuk meg az egyik dolgozatunk eredményét. Én éreztem, hogy nem a legfényesebb lett, mivel kevés kérdés volt, sok ponttal, és volt, amire már nem volt elég időm. Ugye most az online oktatások világát éljük, interneten zajlik mindenféle teszt, vizsga. Úgyhogy azért tisztában vannak azzal az oktatók is, hogy azért van segédeszköz a diákoknál. Így az ügyesebb tanárok igyekeznek máshogy megfogalmazni a kérdéseket, vagy olyanokat feltenni, melyekre a válaszon gondolkodni kell, ki kell logikázni. Mert természetesen a ctrl+c, és ctrl+v billenytűkombinációkat mindenki tudja használni. Ez az ominózus dolgozat pont ilyen volt, hogy voltak kérdések, amiknél gondolkodni kellett. Kiderült, hogy végül az én eredményem a legjobbak között van, és volt olyan kérdés, amire csak én tudtam a helyes választ. Én kedves voltam, és szépen elmagyaráztam ábrákkal, mindennel együtt a helyes választ. Viszont volt, aki így sem értette meg, hogy miért az a jó, amit én jelöltem meg. Úgyhogy írt az oktatónak, hogy mindannyiunkat nagyon érdekel, hogy mi a helyes válasz. Igen, nagyon... És ez a hölgy pont olyan, aki kijelentette, hogy csak olyanokkal hajlandó együtt dolgozni, aki legalább annyira okos, mint ő. És nem ez az első eset, hogy neki kellett valamit külön magyarázni. Próbaképp a szüleimnek is elmagyaráztam a kérdésre a választ, és mindketten elsőre megértették, pedig még diplomájuk sincs, és a szakmámhoz se nagyon értenek. Szóval khmmm, biztos van aki utál olyankor, mikor tudom a helyes választ. Igen, tudok szöveget és ábrát értelmezni. Bocs, hogy gondolkodom. Ezért tanulunk tovább, nem? Hogy fejlesszük az elménket. Végre olyan dolgozat, ahol nem csak a lexikális tudást kérdezik csak ki. A munkánk során nem azt fogjuk tudni mindig hasznosítani. Hiszen kell maga az elmélet, de azt át is kell a gyakorlatba ültetni, igen. Ezért kell élni a lehetőségekkel, és nem csak a kötelező dolgokat csinálni, hanem utánajárni a dolgoknak, részt venni olyan dolgokban, ami a szemléletmódunkat, tudásunkat növeli. Sajnos ez sok emberben nincs meg. Nem muszáj, csak akkor ne akadjon ki valaki, ha képes vagyok megfejteni két ábrát. Ha ők szereznének munkatapasztalatot, vagy nekiállnának az értelmezésnek, akkor talán nekik is könnyebb lenne. És nem jönnének olyanokkal sem a távoktatás első két hetében, hogy annyira unatkoznak, hogy azon gondolkodtak, hogy jó lenne valami munkát szerezni. De persze azt is taglalták hogy melyik munka miért nem jó.

Sajnállak Föld, sajnállak Magyarország, hogy a jövő generációja ilyen lesz. Aki pedig a kivételek közé tartozik, azoknak azt üzenem, hogy tartsatok ki! Ne akarjatok a tömeg lenni! Jó nekünk ez így. A tartalmas élet jó. Jobban tudjuk, hogy mi tesz minket boldoggá. Vannak céljaink, álmaink. Ne adjátok fel! Én sem adom. Ettől leszünk különlegesek.