Azt kell mondanom, szívás, hogyha valakinek nincsenek életcéljai, nem tudja, hogy mit akar elérni az életében, hogy mit is kezdjen magával, miben is fejlődhetne. Sosem értettem azokat az embereket, akik képesek óráka hosszat "unatkozni". Basszus, engem annyi dolog érdekel, hogy nincs időm mindent kipróbálni, megtanulni. A social media barbárokról meg ne is beszéljünk, akik napi szinten 3-4 poszttal, vagy többel szinesítik az ember hírfolyamát. Nem hiába kezdem ezt meg én el unni, mert ezek nem tartalmas dologok. Hanem jó része hülyeség. Pedig ha tényleg arra lenne használva mondjuk a Facebook, hogy az ismerőseid nagy eseményeiről értesülj, akkor nem is lenne rossz. Csak hát tele van tömve minden más, érdemtelen dologgal.

Na és akkor mi a helyzet, ha valakinek a tulajdon volt párja nem tudja, hogy mit kezdjen magával? Főleg, hogyha lejjebb adja az igényeit. Egy full nagy, igazi, szenvedélyes szerelem után lejjebb adni mindent? Elég fura, de van akinek ezt sikerül összehozni. Hogy ez valamilyen védelmi reakció-e jó kérdés.

Az exem korábban összejött utánam egy új lánnyal. Nem az zavart, hogy ki az a személy, hanem hogy van valakije. Én eltekintettem ettől. Viszont nem szeretem ha ujjal mutogatnak rám. És biztos vagyok benne, hogy figyeli a profilom, meg minden. Amikor még az exemmel volt, mert azóta szakítottak is, tuti hogy figyelte a beszélgetésinket, amikor néha napja szót ejtettünk. Mondjuk az exem is egy eléggé balf@sz, hogy amikor már találkoztak első alkalommal, már akkor is megmutatta a telefonját és az üzeneteit. Eskü nem tudom hova tette az eszét. És tényleg olyan, mintha valaha is, amik voltak céljai, azokat én adtam neki. Mert azóta nem tudja, hogy mit akar, mi lesz vele. És hát van, amikor velem nem is a legszebben beszél, és ez van, hogy dühít, mert annyi mindent tettem érte egykor. És sosem voltam vele egy mocskos dög. Még próbálkoztam nála az újrakezdéssel is. De nem kért belőlem. Hát oké, Átvánszorgom ezen is. Csak szegényt sajálom is. A családja alapból szereti kihasználni, emiatt voltak is vitáink, az amúgy teljesen jó kapcsolatunkban, és amúgy, ahogy gondolkodom, szinte az összes vitánk kiváltó oka a családja volt. Ez durva, most, hogy belegondolok. Neki tényleg nem ártana messzebb költöznie, de sajnos nem hallgat rám. Most meg már nem is beszélünk. A lényeg, hogy rossz hatással vannak rá. Meg az, hogy akivel összejött, utánam, még ha szerette is, megmondta, hogy vannak dolgok, amikben én jobb vagyok. Pedig mondtam neki azt is, hogy ne érje be rosszabbal, meg ne legyen csak úgy valakivel, vagy hogy próbálja meg velem újra. Hát egyiket sem akarta, Pedig az egészséges életmódra váltást elkezdhetné mondjuk úgy, hogy messzebb költözik a családjától. Az ő esetében sokat számítana. Nem vagyok egy előítéletes ember, de volt szerencsém ahhoz a családhoz, és szerették nagyon kihasználni, és ez biztos most is így van. Nem nagyon kapta vissza azt a sok segítséget, sőt... Viszont mivel elmondása szerint nem akar semmit, ezért én hagyom. És igyekszem minél kevesebbet gondolni rá, ami kezd megint elég jól menni. Meg azért is blogolok itt róla, hogy ez segítsen. Én próbáltam rajta segíteni, de nem kell neki. Meg úgy társadalmilag vagy gondolkodásilag is lejjebb ereszkedett, úgy vettem észre. Pedig egy jó ember, és nem így kéne élnie, szóval ezért sajnálom. De nem akarja sajnos belátni, vagy nem akar változtatni, úgyhogy hagynom kell.

Viszont az utánam lévő nőjéről is kell néhány sort írnom. Mivel én sokáig nem is voltam elfoglalva a személyével, csak tudtam, hogy van. Az exem elmondása szerint emberileg nagyon jó. Úgy voltam vele, hogy oké, biztos. Én céltudatos vagyok, tudom, hogy mit szeretnék az életemben elérni, és ezért az embernek tennie kell, és van hogy nyilván a párjának is alkalmazkodnia kell hozzá olykor, és nem keresztül húzni a másik számításait, mint az én esetemben. Egyszer-kétszer előfordul, csak van hogy annyira fontos valakinek a család, hogy ez megtörténik jó párszor... Na térjünk vissza erre nőre. Egyszer rám írt, még mikor az exemmel volt. Nem válaszoltam, nem álltam le vele vitatkozni, bele sem megyek ilyenekbe. Kisebb gondom is nagyobb, mint ez, meg van az a szint, ahova nem süllyedek. Aztán nyilán lecsekkoltam a nőcskét. A barátaim nyilván mondták, hogy hogy néz ki, de mondtam, hogy ne szidják. A hírfolyama napi szinten frissül. Szóval biztos nagyon elfoglalt lehet, ha a hülyeségeit osztja meg. Na de van még egy sztori. A szakítsuk után még találkoztak, és beregisztrálták az exem más néven az egyik randi appon és engem beszíveztek. Mert hogy a lány látott engem és az exem nem akarta elhinni, ezért a csaj így meg akarta mutatni, hogy fent vagyok. Rákérdeztem az exemnél, hogy most akkor ő ismerkedik, vagy mi van. És akkor válaszolta ezt. De kérdezem én. Az emberek ennyire unatkoznak, hogy inkább egy profilt hoznak létre ahelyett, hogy feltesznek egy kérdést pár másodperc alatt a másiknak? Eskü nem tagadtam volna le. Amúgy is tudja az exem, hogy full őszinte vagyok, szóval nem is értem. A csaj ennyire irigy rám, vagy ennyire unatkozik, vagy mire volt jó ez neki? Megvan minden jogom rá, hogy ott legyek, és azt keressek, akit akarok. Szingli vagyok, had találjam már meg az Igazim. Vagy engedélyt kell kérnem a volt párom exétől?? Ez mekkora katyvasz. Hmm, lehet tényleg szappanopera az életem? Olykor lehet igen. De kit érdekel? Én élem, és nem másoknál ragadok le, főleg nem olyanoknál, akik negatív véleménnyel vannak rólam, vagy demotiválnának. Szóval ennyi.

Kedves voltom exe, nem érdekel, hogy most éppen életmódot akarsz-e, váltani, vagy éppen milyen kifogásod van ellene. Hogy most éppen mit gondolsz, hogy én épp mit csinálhatok, vagy ha éppen borítőképet cserélek a közösségi médiámon, és mivel az nyilvános, ezt sajnos te látod, és magadra veszed, és egyből reagálsz rá egy zenével, mert azt hiszed miattad tettem ki, pedig nem. Amit már azért is csekkoltam, mert a sok időrabló poszt miatt gondoltam, hogy lesz nekem is valami jó kis válasz. És haha, bármi is volt abban a zenében üzenem, nem ismerem, és nem is hallgattam meg, de már a címe árulkodó volt. Tudnod kell, hogy mások vagyunk. Nem leszünk sosem ugyanolyanok. Én nem keresek kifogásokat, én építgetem szépen az életem. Nincs nálam megállás. És igen, miután szétmentünk az exemmel, és jöttek a tapasztalataim, és észbe kaptam, így elkezdtem magamtól életmódot váltani, ami elég jót tett, mind kívül, mind belül. És igen, még most sem vagyok tökéletes. Teljesen tökéletes úgysem leszek, hiszen ember vagyok és nem az a plasztik baribebaba fajta.. Szóval bármit posztolsz, volt hogy néha lecsekkoltalak, de már nincs miért, hogy érdekelj. Mások vagyunk. Én másmilyen életet képzeltem el valószínűleg magamnak. Szóval kérlek ne légy irigy rám, vagy ne akarj olyan lenni, mint én. Én sem irigykedem rád. Még akkor sem, hogyha tudom, hogy az exemmel milyen jó együtt lenni, és te is vele voltál. De én nem adtam lejjebb a céljaim nagy részéből. Van ami módosult, de a végcél ugyanaz. És már egészségesebben. Szóval ha gondolkodásmódban különbözünk is, kívánom, hogy találjatok mindketten célt az életekben, és legyetek boldogok! És tudom ajánlani az egészséges életmód mellett a Facebook böngészésének csökkentését. Ez a két dolog jót tesz mindkettőtöknek, meg mindenki másnak, akinek valamelyikkel gondja akad.