Az apró dolgoknak is kell örülni. És igen, most fogok is. Előre szólok, ne higgyetek valami kárörvendőnek, csak én azért megpróbálok mindennek örülni. Remélem, hogy ha a dolgot elmondom, nem fog egoista dolognak tűnni. Szóval a mai egyik angolóra után nagyon megörültem, ugyanis az egyik elsős félreugrott előttem. Na jó, ez most lehet, hogy hülyén hangzik. Szóval mentem a folyosón és egyáltalán nem volt kedvem iránytváltoztatni, de persze ha muszáj lett volna, megtettem volna, szóval az elsős fiúcska átugrott előttem, és én ennek örültem. Mármint annak, hogy nem nekem kellett kikerülni őt. Ugyanis volt előző nap egy lány elsős, akit viszont nekem kellett kikerülnöm, és azért meglett róla a véleményem. Na jó, ne nézzetek légyszi valami kőszívű akármicsodának, csak egy kis tekintélyt én is szeretnék.