Helló emberek! Nyugi, megvagyok. Csak az osztályunkkal Balatonon voltunk kirándulni és mobilról nem sikerült ide írnom, pedig akartam. 15-en mentünk el az osztályból a nyaralásra. Elvileg szombaton jöttünk volna haza, de én már tegnap eljöttem itthonra. Ugyanis úgy volt, hogy mennem kell ma vagy tegnap egy munkával kapcsolatos oktatásra, de nem hívtak. Egyik nap úgy eláztunk, mikor átmentünk Tihanyba, hogy még a fehérneműmből is jött a víz és mivel pár órát abban a ruhában töltöttem kicsit felfáztam. Sajnos a táborban sem éreztem olyan jól magam, mint két évvel ezelőtt. Nagyon látszott, hogy ki kivel van jóban, s voltak, akik egymáshoz sem szóltak. Be volt osztva, hogy ki mosogat, ki főz, ki készül elő a reggelihez. Hát én 2 reggelen is terítettem, mikor csak egyiken lett volna feladatom és persze mikor akartam menni a vonathoz, hogy átmenjünk vásárolgatni, akkor az osztályfőnök még velem szedette le az asztalt. Első reggel meg az egyik csaj az osztályomból, akivel nem vagyunk legjobb barátnők, de igazából nekem senkivel sincs bajom, elkezdi, hogy hozzak neki kanalat, konzervnyitót meg ezt-azt-amazt. Kicsit sem voltam ideges, de vittem neki, pedig szívesen mondtam volna mást neki. Mondjuk ez a tábor abból a szempontból volt jó, hogy volt, hogy nem kellett tesóméknál ülni és várni, hogy keressenek munkaügyben és legalább süthettem jó sok finom palacsintát is. Egyébként a tavalyi padtársammal voltam egy faházban és ő is nagyon haza akart már menni, úgyhogy kitalált valamit és ő is elment haza. Kicsit barnultam is, de sajonos nem a lábaimra.

Nos, ugye a szüleim nem igazán tudják elfogadni, hogy lánnyal vagyok együtt. Most, hogy egy hetet együtt voltam velük összezárva, és mivel most a tesóméknál vagyok, beszélgetni akartak. Olyanokat kérdeztek, hogy most mire számítsanak, én meg mondtam, hogy a barátnőmmel leszek életem végéig. Más dolgokat is kérdeztek, de kivételesen nem kapta fel anyukám a vizet. Valahogy nagyjából azért nyugodt maradt. Lehet jót tett neki, hogy nem hozzájuk mentem haza hétvégenként, hanem a szerelmemhez, mikor itt dolgoztam fent. Ja egyébként most munkát keresek,de itt fent kell lennem hétköznaponként. Visszatérva a témához, valamennyit javult anyum hozzáállása szerintem. Viszont elfogadni még mindig nem tudja. Mikor erre jut a szó, akkor tereli, vagy azt mondja, hogy hagyjuk. Nem tudom, hogy mikor fog belenyugodni. Egyébként azt is mondta, hogy szeretnek és bármi történne velük, akkor is szeretni fognak, bárhogy is érzem. De akkor miért nem értik meg, hogy lányt szeretek? :/

Nem szoktam nagyon csúnya vagy durva szavakat használni a blogomban, de néha kell. Ma 4 órakkor egy rémálomra ébredtem. Csak az nyugtatott meg, hogy nem otthon voltam, hanem ugye a tesóméknál, az álmomban pedig az otthonom is szerepelt. Úgyhogy mikor felébredtem nem kellett attól félnem, hogy amit álmodtam az is meg is történt. Ugyanis valami öreg csávó volt az álmomban, aki valami olyat mondott, hogy nem lehet ezt meg azt csinálni a feleségével, utána meg hozzám nyúlt, én meg megmondtam neki, hogy menjen a fenébe. Nem igazán emlékszem már rá, mert szerencsére csak egy rossz álom volt. De két héttel ezelőtt, amikor mentem a barátnőmhöz, akkor a metrón odaült mellém egy 23-26 év körüli férfi, aki a pályaudvar előtti megállónál elkezdett hozzám beszélni. Mondta, hogy szép a nyakláncom. Aztán kérdezte, hogy sportolok-e, mit és hogy idevalósi vagyok-e, meddig leszek itt. Aztán a végén megkérdezte, hogy nem mennék-e fel a lakására valamikor beszélgetni. Mondtam neki, hogy nem, mert van párom. Erre még motyogott valamit, de azt nem hallottam, hogy mit. Látszódott a csávón, hogy nem 100-as. Ha még hozzám is ért volna, akkor azt nem úszta volna már meg. Így is alig vártam, hogy ott legyünk annál a megállónál, ahol le kell szállnom, de utána is néztem még, hogy nem-e jön utánam. Akkor kivételesen egy ruha volt rajtam, ami kb. a térdemig ér. Szerintem ez nem volt kihívó ruha. Mások sokkal kihívóbban öltözködnek. Én maximum csak akkor húzok csinosabb ruhát fel, ha a szerelmemhez, megyek, mert neki szeretnék csak tetszeni. Pont ezért, nem értem meg, hogy miért engem találnak meg ilyen emberek, mikor sok más lányon kevesebb a ruha és ők tudatosan öltözködnek így. Ráadásul tegnapelőtt, mikor bementünk 1-2 dolgot venni az egyik boltba anyuval, láttam egy hasonló kinézetű férfit pont annál a megállónál, ahol akkor ő is felszállt. És sajnos már nem ez az első eset, mert volt már olyan is, hogy mikor mentem a buszhoz suli után, olyan időszakban, mikor még a pulcsi is elkellt és volt is rajtam, egy öregember valami olyasmit szólt nekem oda, hogy csinos puncika, aztán talán 2010-ben, mikor táborban voltam és egy tó mellett sétáltunk egy lánnyal, akkor a cigányok füttyögtek utánunk és utánunk jöttek kocsival. Úgyhogy az ilyenekből elegem van. Remélem több ilyen nem is lesz.

Ugye korábban már írtam, hogy a szüleimmel leszek összezárva egy egész hétre úgy, hogy szabadságon van mindenki. Úgyhogy vagy itt vagyunk a lakásban egy helyen, vagy elmennek a szüleim sétálni, vagy együtt megyünk valahova mindhárman. Nos, tegnap a Margitszigetnél voltunk, utána körülnéztünk az egyik plázában, ma pedig vásároltunk is. Nos, a kedves anyukám szeret nézelődni, mint a legtöbb nő. Ha meglát valamilyen akciót, leárazást egyből odamegy és megnézi. Én nem nagyon vagyok a márkás ruhákkal elragadtatva, ugyanis rohadt drágák és ki tudja hányszor szeretnéd felvenni. Mondok egy példát. Mi kerül egy bikinin 12500ft-ba? Én biztos vagyok benne, hogy sosem leszek híres márkás ruhatárról. Ha plázában vagyok megkeresem inkább az olcsóbb helyeket, mert szerencsére vannak olyanok is. Nos, az anyukám az mindenképpen valami sarut vagy szandált szeretett volna venni nekem, pedig mondtam neki, hogy jó nekem a régi. Pár dísz már lepotyogott róla, de kit érdekel, ha járni lehet benne ugyanúgy? Nem szeretek túlságosan pénzt költeni. Szerintem szomorú, hogy az embereket a pénz irányítja és vannak olyan emberek, akik ezen vesznek meg sokmindent. Még jó, hogy engem nem lehet pénzért megvenni. :) Egyébként a vásárlás eredménye egy lábujjközti papucs, egy neonsárga bikini és egy strandolós ruha lett. Ez olyan 5800ft-ból jött ki, szóval nem kellenek nekem tizenpárezres bikinik vagy több ezer forintos ruhák. Azok áráért többet is vehetnék olcsóbban, ha szeretnék, úgyhogy ennyi. Spórolni lehet, ha nem vágysz arra, hogy a legnevesebb márkájú darabjaid miatt szeressenek. Ne csak a külsőddel és a pénztárcáddal akarj hódítani!

Kedves Olvasóim!

Ez a bejegyzés csak nektek szól most. Nem mintha az előzőek nem arra lennének, hogy olvassátok őket... Na szóval én szeretnék titeket megismerni. Bátorításként írtam kicsit még magamról, amit jobb oldalon a moduloknál elérhettek, vagy itt. Érdekel a ti történetetek, életetek, ha van oldalatok, akkor az. Kíváncsi vagyok, hogy kik vagytok ti, miért olvastok, nektek milyen az életetek. Szeretném ha ti is írnátok, nem csak én. Engem érdekelnek az olvasóim. A vendégkönyv eddig is ott volt, hogy írjatok bele, továbbá a bejegyzéseim alá is lehet írni. Most pedig kitettem egy chatet is, hogy hátha ott már bátrabbak vagytok. Aki pedig csak privátban írna, annak itt az email címem: dzsihungary@yahoo.com Nos, akkor hajrá srácok! Írjatok magatokról, az oldalatokról, ha van és hogy mióta és miért olvastok engem. De kérlek csak őszintén! Ha most tévedtetek ide, akkor nyugodtan írhatjátok azt is. Kérdésekeiteket, kritikáitokat is szívesen olvasom. Na pötyögjetek nekem! :D Kíváncsian várok rátok! :)