326. Love, oh love2013.08.28. 21:11, Đzsí
325. A remény hal meg utoljára2013.08.26. 15:04, Đzsí

A remény hal meg utoljára. Ez így van. Teljesen igaz. Egy kis parányi szem mindig itt van ebből a dologból. És mindig csak nőni akar. Egyre többet akar. Nem azt mondom, hogy rossz dolog, de néha idegesítő. Viszont van mikor erőt ad. Sose szabad feladni. Ne hagyjuk veszni a dolgokat! Küzdjünk értük! Az a fránya remény mindig ott lesz, és csak jobbat akar nekünk.
Úgy érzem a remény néha tényleg jó dolog. Legalább tudok hinni a dolgokban. Tényleg nem szabad feladni. A szombati meccsen a fiúk a 0-2-őt felhozták 3-2-re, majd nyertek 6-3-mal. Igen, ők tényleg tudnak harcolni. Ügyesek voltak. Tudták a dolgukat.
Nekünk is hinni kell önmagunkban, és küzdeni kell azért, hogy nekünk jobb legyen. Küzdeni kell akár a jobb jegyért, akár egy állásért, akár egy személyért. Megérdemeljük a jó pillanatokat.
324. Mások biztos jobban tudják...2013.08.24. 21:26, Đzsí

Néha meglepődök néhány emberen, hogy hogy nem lett még belőle író vagy írónő. Egyesek olyan jó kis történeteket tudnak faragni, hogy az már nevetségesség határát is túllépi. Nos, ezek az emberek nem tudom, hogy tudják-e, de én nem igazán hiszek a pletykáknak. Hiszem a dolgokat, ha látom, vagy azzal a személlyel megbeszélem a dolgot, akiről szól. De a kedves 'történetírók' biztosan tudják, hogy más mit akar, mit érez vagy éppen mit csinál. Nyilván azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ. De ez nem igaz. Mindenki ugyanolyan ember, mint te és én. Mindegy hogy szegény vagy gazdag, kövér vagy sovány, homoszexuális vagy heteró, meg még sorolhatnám. Szerintem jobb, ha mindenki a saját életét éli, és nem másét akarja irányítani. Biztos mindenkinek volt, van, lesz elég baklövése, szóval húzódjon csak vissza a magánszférájába.
Csodálkozzanak csak az emberek, ha nehezen nyílok meg előttük, vagy nem mondok el nekik mindenfélét, ha bárki képes hátba döfni. Szívesen tudatnám az emberekkel, hogy nem sikerült elrontaniuk a kedvem, és hogy elégedett vagyok a saját életemmel, ami nem hazugságokból van építve. Bárkiről lehetne rosszat mondani, vagy valamit kitalálni, ami egy kicsit se igaz. Sajnos mindig is voltak ilyen emberek, és lesznek is. Áldom az Istent, hogy én nem ilyennek születtem, és tudom, hogy vigyáz rám, meg én is vigyázok magamra. Mert tudom mikor mit kell tennem, bármilyen hihetetlen. Én a saját életemet élem, saját döntéseket hozok, és azokkal szimpatizálok, akikkel akarok. Ha nem akarok valakivel, akkor nem akarok. Ha akarok, akkor akarok. Nem hinném, hogy egy 3. vagy 4. személy jobban tudná a dolgot, mint azok, akiket illetne. Én nem haragszok senkire, tudom, hogy mindenkinek vannak hullámvölgyei és különböző korszakai, vagy valakinek épp ez a megszokása.
323. Képek sorozata2013.08.22. 21:23, Đzsí
Igazából ma feküdtem le, és ma keltem fel is. Olyan 1 körül kerültem ágyba. Aztán ilyen 10:30 körül ébredtem fel. Úgyhogy most azért sikerült picit tovább aludnom. Youtube-on néztem új számokat, amik még ismeretlenek, meg 1-2 napja jöttek ki. Aztán németeztem is. Megtanultam pár melléknevet több-kevesebb sikerrel. Voltam edzésen is, ahol most sokat beszélt az edző, aztán futnunk kellett. Csak a végén volt egy kicsi labdás játék. Érthető. Holnap meg edzőmeccsünk lesz.
A képsorozat előtt pedig itt van az egyik gyöngyszem, ami szerintem be fog futni nemsokára, és sokan fogják ismerni:
322. 'Legyen egy jó napunk!'2013.08.22. 12:04, Đzsí

A tegnapi napom elég hosszú volt. Délelőtt bevásárolni voltam. Vettem sulicuccokat, meg vettem egy farmert, meg egy magassarkút. Igen. Végre vettem magassarkút, szóval már az is van a ruhámhoz. Most mindenki büszke lehet rám ez miatt. Mondjuk nem pont ilyet akartam, de ez jött rá a lábamra. A szegecseset anyu nem engedte megvenni. Pedig olyan jól néztek ki a boka mögött a szegecsek. Szülők...
A futástól tegnapig voltam eltiltva, szóval ma már futhatok. De tegnap délután, hogy ne unatkozzon egykiőnk se, átugrottam az egyik ismerősömhöz. A Karib tenger kalózait néztük valameddig, ameddig nem kezdtünk el facebookozni meg skypeolni. Ahol komolyan ki akartak nyírni, pontosabban azt akarták, hogy megfulladjak a kólától. Nos, a sok hülyeség közepette mi se zavarattuk magunkat, ugyanis volt mikor egymásnak beszóltunk és én persze elkezdtem párnacsatázni. Hát miért, ne? Volt ott 3 párna is. Mondjuk volt mikor már unatkoztam. Estére viszont sikerült mindkettőnk kedvét elrontani. Na jó, mondjuk ő gyorsabban túltette magát a dolgon.
És találtam egy jó kis számot, ami még nem annyira ismert, de nekem már most bejön:
|