Gondoltuk, hogy ki fogunk kapni. Új a csapatunk, várható volt. Mondjuk azért egy gólt persze illett volna rúgnunk, de hát az is elmaradt. 21-0-ra kikaptunk. Nem baj, lesz ennél még sokkal jobb is. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Volt amiért jó voltam, volt amiért rossz. A szidást utálom, szerencsére nem is volt részem benne. De azért volt, mikor szólt az edző. Én voltam az egyetlen mezőnyjátékos, aki mindkét félidőt lejátszotta végig. Nem volt baj. egy kis hányingerem volt, meg néha kivert a meleg, ami azért érthető sportolás közben. Semmi komolyabb bajom nem volt. Azért jól megizzadtam, vizes volt az egész testem. Hétvégén visszavágó. Kíváncsi vagyok. Csütörtökig el vagyok tiltva a futástól, az edző miatt.

Azt hiszem joggal mondhatom el, hogy életem egyik legizgalmasabb meccsnézésén vagyok túl. De ez nem túlzás. Már az első félidő elején 2 percenként adott a bíró sárgalapot. Persze a mi csapatunknak, vagyis annak, amelyiknek szurkoltam. Még csak az első meccs volt a bajnokságban, de a fiúcsapat, aki most eléggé feljött új játékosok miatt, az egyik legkeményebb csapattal csapott össze. Mindkét fél tudta, hogy erős mezőnnyel néznek szembe, a végeredmény mégse ezt mutatja. Egész nagy volt a gólkülönbség. 10 gól! 13-3-as eredménnyel veszített a csapatunk. Eléggé erőszakos volt az ellenfél, és a bírónak reklamálgattak, ezért viszont ők nem kaptak sárgalapot. Nálunk azonban 4-5db kiosztásra került. Sokszor olyanért, amit az ellenfél simán megtehetett a csapattal. Had ne mondjam, hogy itt valaki valakinek az ismerőse, vagy lefizetés volt. A nézők is eléggé hangosan kinyilvánították a véleményüket. Apukám az mellettem káromkodott. Persze máskor azt mondja, hogy én ne káromkodjak, neki meg persze szabadott, más emberek előtt. Én káromkodás nélkül ordibáltam. Volt mikor buzdítottam a csapatot, volt mikor az ellenfélnek akartam sárgát adatni, meg volt mikor felkiáltottam, hogy 'mi ez?!'. Nos, nem igazán jöttek be ezek a dolgok. Ugyanis amiután 'hajráztam', az ellenfélhez került a labda. Továbbá egy olyan sárgát sem kapott az ellenfél, amiért kiabáltam. Azért a második félidőben sikerült valamennyire felzárkózniuk a fiúknak. Én még mindig bízok bennük, és reménykedek benne, hogy az elkövetkezendő meccseik csak jobbak lesznek, mert amúgy tényleg jól játszanak. Komolyan, már az első félidőnél megfordult a fejemben, hogy berohanok a pályára és csinálok valamit, vagy hogy valahogy érvényteleníteni kéne a meccset. De az utóbbit még nem tudom hogyan kell. Majd utána nézek. És emberek, itt még nem is fociztam. Mi lesz akkor a holnapi edzőmeccsen? Na jó, az nem is olyan nagy dolog, de majd az az utáni esetleges meccsek azok lesznek. Ki tudja, neki megyek majd a bírónak, vagy mi lesz? Az edzőink azt szokták mondani, hogy ne figyeljünk a közönségre, mert nem tudják mennyi munka van benne. Hát holnap valamit majd alkotunk. Legalább egy gólt szeretnék rúgni. De persze többel is szívesen hazatérek.

Néhány nappal ezelőtt kavart port a szokásos augusztusi csillaghullás. Én személy szerint nem keltem fel ez miatt éjszaka, és nem bámultam az eget. Az egyik közeli barátom szintén nem nézte. Igazából én tőle tudtam meg, hogy most volt ez. Éjszakánként, mielőtt lefekszem, ki nézek az ablakon azért, de nem azért, hogy várjam, hogy lehulljon egy égitest és kívánjak valamit. Szép dolog ez, persze, csak az a baj, hogy nem válik valóra. De próbálkozni azért lehet.

Először is, szeretnék pár sort arról írni, hogy voltam Fannival lovazni, vagy lovagoltatni. Voltunk két kislánynál, akiknek nagyon tetszett a póni. Utána lementünk a Dunára még, meg a töltésre. Fanni tök ügyesen megtanította Lacinak a lefekvést.
Ma voltam délután vagy este a fiúk edzésén. Most jó fejek voltak. Bírtak köszönni meg minden. Meg nekem is voltak feladataim. Kezdem megszokni az ottlétet. Szinte már a csapat része vagyok, csak meccsen nem játszok. Igazi Jolly Joker vagyok. Szeretek velük cicázni, mert mindig jók a beszólásaik. Azt röhögés nélkül nem lehet kibírni. Komolyan feldobják a napomat. És van akivel akár ismerkednék is.

Na mostantól végre van szabadidőm is. Én persze sosem tudok unatkozni, így nagyjából már ki is találtam, hogy miket fogok csinálni. Mondjuk szerencsére idén nyáron nem mondhatom azt, hogy nem csináltam semmit se, de a maradék fél hónapban se szeretné, szóval valamit ügyeskednem kell.
Suli cuccok beszerzése most az egyik közeli tervem. Már meg is néztem, hogy milyen dolgok maradtak tavalyról. Hamarosan azt is kiszámolom, hogy miből mennyi kell még, és írom a kis listámat hozzá, és irány vásárolni. Ezek mellé még néhány ruhadarabot is be kell majd szereznem.
Még közelebbi tervem a szobámban való pakolás és selejtezés. Ezt már tegnap elkezdtem. Úgy nézett ki a szobám, mintha átvonult volna a vihar, de a kiválasztott részeken aztán rendet tettem. Még van pár szekrény és dolog hátra. Ennek lehet, hogy nemsokára neki is állok, vagy a listának.
Barátokkal, családdal is kéne beszélnem, vagy találkoznom. Van akiről mostanában nem is hallottam és le vagyok maradva a történtekkel, szóval kéne majd rájuk szánni is időt. Csak most kicsit lustulok, és jó itt a kis hajékomban lenni.
A német tudásomat is fel kell most turbóznom, az emelt fakt miatt. Úgyhogy ma délelőtt szét is néztem a neten. Keresgéltem levélíráshoz dolgokat, meg véleménykifejtésre is, meg néhány kérdést prezentációhoz. Nyár elején pedig német nyelvű filmeket keresgéltem, amelyekhez van felirat, szóval azokat is meg kéne majd néznem. Meg aztán a szókincsemet is kéne bővíteni, szóval lesz dolgom. Jelenleg úgy érzem, hogy még semmit se tudok.
Itthoni teendők is akadnak azért, mert például a konyhát, ebédlőt ki kell festeni. Én a tervek szerint az asztalt meg a székeket fogom festeni. Utána aztán meg újra vissza kell pakolni. Esténként meg ha van, akkor ezek közben edzésekre járok, szóval most is elég hülye időbeosztásom van. Igazából lehet ezért hanyagolok most néhány dolgot, mert edzés előtt nem biztos hogy végeznék vele.