Először is [Firstly], végre vége van. Egyenlőre. Szeptember 6-ig. Addig biztos nem kell különangolra járnom. Bocsi, de a sok levél és prezentáció, amit meg kellett tanulnom, már kicsit unalmas volt. Néha már a könyökömön jött ki. De már nem kell.
Másodsorban [Secondly], írok nektek a vizsgáról. 9-kor kezdődött elvileg, de mire mindent elmondtak, 9:08 Ekkortól másfél órán keresztül lehetett az szövegértéses és a nyelvtani feladatokat megcsinálni. Minden szuperül ment, meg is lepődtem a könnyedtségen, de aztán rájöttem mi a bökkenő. A nyelvi rész utolsó feladata. Na az kemény volt. Egy szövegbe kellett szavakat beilleszteni. Hát, fel lehetett kötni azt a bizonyos gatyát, ugyanis volt jó pár ismeretlen szó. Még olyan is, amiről eddig nem hallottam. Szóval tipp mix volt. Próbáltam hangzás alapján választani, meg azért a szófajokat is ki tudtam találni, nagyjából. Csak lenne meg ott az a 4 pont. De aaah. Én ezzel a résszel körülbelül egy óra alatt végeztem is, úgyhogy még volt amit átnéztem kicsit. Egyből ezután jött is a 30 perces levélírás. 190 szavas levelet írtam. A téma az volt, hogy nagyon tetszett egy hosszú hétvégi nyaralás egy apartmanban. Ezt választottam, mert a panaszlevelet annyira nem szeretem. Na itt azért kihasználtam az időt. Aztán jött a kb. fél órás hallgatás. Szerencsére jó volt most az első feladat, ahol a címeket kell a beszédekkel párosítani. Az interjúban reménykedem, hogy jó is lett, ehhez nincs hozzáfűznivalóm, meg a harmadik feladathoz se, igazán. Ezután jött nekem egy jó nagy szünet, ugyanis a szóbelire 15:15re adtak időpontot. Tökre féltem, hogy valamilyen bonyolult prezentációt fogok kapni, de nem. Úgyhogy asz nagyjából jól ment. Csak egy gondolkozási szünetem volt. Ja erre 20 percet adtak, hogy felkészüljünk és utána mentünk be vizsgázni as párommal, akinek a keresztnevét elfelejtettem. Nos, két prezentációtéma volt; a koromnak az előnyei, hátrányai és egy hasznos dolog, amit úgy találtak fel. Rájöttem, hogy a másodikról is tudtam volna beszélni, de én inkább a tinédzserkorról beszéltem. A tanárok rájöttek, hogy a szöveg alapja, amit mondtam, az az egyik felkészülőkönyvből van. Remélem ezért nem pontoztak le, mert azért szerintem rendesen beszéltem. A megbeszélés témánk a párommal a kegyes és más hazugságokról szólt. A problémamegoldós feladatunk pedig az volt, hogy a 11 éves unokaöcsémnek eltört a lába és arról kellett gondoskodni, hogy 1 hétig, ameddig a kórházban van, ne unatkozzon. Nos, én próbálkoztam, de szegény párom. Ő is. De sajnos nála azért több hallgatás volt, pedig próbáltam rá mosolyogni, hátha az segít neki. De nem volt annyira nagy beszélgetés. Remélem engem azért nem pontoztak le, de csak látták, hogy próbáltam segíteni, nem?
Végül [Finally], köszönöm a vizsgáztatóknak, hogy ott voltak, olyan sok időt eltöltöttünk együtt, de remélem vizsga keretében már nem találkozunk, ugyanis remélem, hogy sikerült. Szóval reménykedünk. Sajnos nincs megoldókulcs a nyelvvizsgához. Legalábbis eddig nem találtam még semmit. Hajrá TELC! Javíthatnátok már nagyon gyorsan. Ja még annyi, hogy egyáltalán nem izgultam, nem voltam stresszes. Tök magabiztos voltam, szóval ezzel nem volt gond.

Hát kedves emberkék, valószínűleg a holnapi nap is el fog jönni. 2013. augusztus 10. a nyelvvizsgám napja. Meglesz kora délutánig a programom. Garantáltan nem fogok unatkozni, úgy érzem. Csak az írásbelitől tartok egy kicsit, a szóbelitől nem annyira. Bár ki tudja, lehet ott tör majd felszínre a feszültségem. Kb. dél óta prezentációkat olvasgatok, mondjuk megszakításokkal, de akkor se tudom már, hogy miért. De bocsi, igen. Mindenki lepasszol és tanulni küld. Most komolyan. Tök egészséges vagyok, nem is szólok angolul se hozzájuk, de akkor miért nem hagynak valamit csinálni is? Holnap lesz a nyelvvizsgám valóban. De én is tudom, hogy nem egy nap alatt kell rá felkészülni. Muszáj most kirekeszteni emiatt? Még mindig ugyanolyan ember vagyok, és nem tanulással akarom tölteni ezt a napot, értse már meg a környezetem! De nem érti, mindegy...
Amúgy ja, csak én vagyok ilyen, hogy német címet adok a bejegyzésnek, mikor angolról van benne szó. De nyugi, mindjárt kiderül minden. Nos, most kap értelmes az egész blogom címe; "It's mine!", azaz, "Ez az enyém!". Nos, kreatívabb nevet is adhattam volna az oldalamnak, de tudtam, hogy ilyen blogféleség lesz és az én dolgaimmal lesz tele. Már lehet, hogy akkor is nagyban angoloztam, bár nem tudom. Csak azt tudtam, hogy minimum egy középfokú kell nekem angolból. Remélem elsőre sikerülni fog a vizsgám, ugyanis utána a németbe kell belehúznom. Abból is szeretnék majd egy középfokút, ha sikerül, de azt emelt érettségivel szertném megszerezni, bár ahhoz még nagyon gyengus a német-tudásom. Szóval ha most, mikor angolozok, it's mine az oldalam neve, akkor mikor németezni fogok nagyban, akkor das ist mein lesz a címe? Ez csak úgy beugrott, de ki tudja? Mondjuk egyenlőre marad az itsmine.gp.

Nos, a mai edzésünket végre meglátogatta a polgármester és a falu fociembere. Sok-sok beszélgetés után arra jutottak, hogy két-három edzőmeccset játszunk, aztán pedig a képviselőtestület megszavazza, hogy lesz-e női focicsapat. Én persze szurkolok, hogy legyen, bár az se lenne baj, ha több időm lenne. de már ha van felszerelésem és focizni is szeretek, akkor miért ne? Szóval focira fel! Jövő szombaton talán már edzőmeccsen is játszunk. Ma megtudtam azt is, hogy valószínűleg én leszek a csapat szabadrúgás lövője, mivel az én rúgásomban van a legtöbb erő. Ez tök szuper, örülök neki. Bár a szidásoktól már előre félek picit. Természetesen edzés végén jelent meg a két ember akikkel az edzőinknek kellett beszélnie. Egész idő alatt pedig a kapura rúgtuk a labdát. Kicsit meg is fájdult. Én voltam az egyik legjobb játékos a jelenlevők közül, de mikor külön megkért az edző, hogy rúgjak egyet és nézett az egész bagázs, persze hogy elrontottam. Én pedig nagy vigyorral néztem az edzőre. Szegényke. Pont akkor rontottam el, amikor a legjobban szükség lett volna a jó találatra. De azért még fontolgatják persze, hogy mehessünk a bajnokságra, csak hát kicsi a költségvetés. De hát hajrá csajok!

Tegnap a szüleimmel leugrottunk a szemüvegükért, aztán meg elmentünk vásárolni. Találtam magamnak való ruhákat. A terv az volt, hogy C&A-ba megyünk, de a New Yorker közelebb volt a kocsinhoz, szóval oda tértünk be először. C&A-ba már nem is akartam menni pénzt költeni. Egyszerre elég ennyi ruha.

Mikor megláttam a csillagos nacit akkor tudtam, hogy azt nekem tették ki. Nem néz ki rosszul, nem is volt drága és még a méretemben is volt. Én eggyel kisebb számmal akartam venni, ugyanis jó volt rám a kisebb is. De hát ha anyukám a nagyobbat akarta, akkor lett az.
A felső jól néz ki, most úgyis dög meleg van, szóval kell is az ujjatlan felső. Tetszik a színe is. Nem túl sötét, nem tól világos.

Nos, itt pedig egy Amisus ruha látható. Igen, vettem ruhát. Végre eljött ez az idő is. Majdnem a térdemig ér. Sajnos nem csináltam a próbafülkében képet róla, mert akkor még nem tudtam, hogy melyik ruhát választom.

Néhány jelszó van csak lementve a gépemre. Azok is csak olyan dolgokhoz amiket nem igazán használok. Nos, ezek közé tartozott Nanni oldalának a jelszava is. Egy kevésbé kedves ember pedig lelopta a jelszavakat a gépemről. Be is lépett a barátnőm oldalára és mérges is lettem rá mikor megláttam. Jó pár dolgot hozzávágtam. Nos, nem is fogok vele többet beszélni. Mert ha a barátaimnak akar valaki keresztbetenni az már áshatja a sírját.