Eléggé eseménydús hétvége áll mögöttem. Pénteken délután először is az unokaöcsémékhez mentünk, ugyanis megvolt vele beszélve, hogy tartunk egy közös focizást. Persze nem lehetett csak úgy odamenni, meg vissza, mert megvendégeltek minket. Pedig tényleg csak fociról volt szó, de azért cukik voltak. Eljátszogattunk meg beszélgettünk. Utána mentünk haza anyuékhoz és vártuk a tesómékat. Ugyanis most négyen jöttek. Hozta a párját és két kollégáját. Szalonnasütést tartottunk este. Nagyon finom volt. :D Megismerkedtünk, beszégettünk, sütöttünk, ettünk. Kicsit félő volt azért az időjárás miatt sütni, de szerencsére nem lett gond. Előtte és utána is belocsoltuk a sütés környékét. Mivel tesómék jóval 10 után érkeztek meg és nem olyan rövid idő alatt lett kész a kaja, és még beszélgettünk is, ezért elég későn feküdtünk le.

Szombaton fél 9-kor keltem, bekevertük a palacsintatésztát és mentem sütni, mert egy olyan fogadás volt, hogy az egyik delikvens nem tud megenni egyszerre, együltő helyében 15 db palacsintát. Nekem egyértelmű volt, hogy lehetetlen megenni egyszerre ennyit. Pedig nem is voltak olyan nagyon, rendes palacsintasütő méretűek voltak. Azt hiszem 9 db-ig jutott. Ezután rágtam a tesómék fülét, hogy csináljunk már végre valamit. Nagy nehezen akkor, de elkezdtünk csocsózni, aztán meg dartsozni. Végül a gép előtt kötöttünk ki és játszottunk egyszerre négyen. Aztán mivel nálunk rendezvények voltak, tesómék kimentek rá, én pedig csak kicsivel később csatlakoztam hozzájuk, mivel a sütés után gondoltam, hogy jobb, ha lefürdök. Úgyhogy kicsit kint voltunk, megvacsiztunk, aztán visszamentünk anyuékhoz és ott kicsit gépeztünk, aztán elkezdtünk Activityzni. Nagyon jó móka volt. Tesóm meg is dícsért, hogy milyen jó ötlet volt, és hogy elhoztam. 2 és fél menetet nyomtunk le. Az elsőt rendesen, a másodikat is pontokkal, de végig nyílt körrel, a harmadikat szintén nyílt körrel, de itt csak egyeket lépegettünk, ugyanis szerettük volna kivégezni az összes lapot, amit sikerült is, ezért csak félig tartott ez a kör. Jót szórakoztunk, nevettünk. Maradtak emlékezetes pillanatok. Úgyhogy lehet, hogy tudják egymást szivatni a kollégák. Minden esetre jól éreztem magam és a többiek is.

Ismét későn feküdtünk le, vasárnap délelőtt pedig mentek haza, úgyhogy azért fel kellett kelni 10-kor. Mi is babe-el megebédeltünk, aztán eljöttünk. Hétfőn én azt hiszem, hogy egy kissé rázendítettem az alvásra, úgyhogy talán megszabadulok a kialvatlanságból eredő fejfájástól.

Más az életük a mai gyerekeknek, tiniknek, mint anno nekünk volt. Néha ez borzasztó. Oké, hogy gyorsul a világ. De a mai viszonylatok, anyagi helyzetek mellett nem 14 éves korban kell elkezdeni a családalapítást. De hogy a gyerekek annyira modernek legyenek, hogy egyes országokban már nem is akarják tanítani a kézzel írást, az gáz. Hogy fogják így aláírni a dolgaikat? Vagy minden már ennyire digitalizált lesz? Én azért ezt nem tenném. Tanulják csak meg. Otthon úgyis a gép előtt ülnek, úgyhogy biztos értenek hozzá.

Emlékeztek még az MSNre? Suli után ott chateltünk egymással. Sokan speciális karakterekkel dúsítva írták ki a nevüket. És az a sok animáció, amit küldtünk egymásnak. Pl. amikor a fagyis kislánynak leesik a fagyija, vagy éppen kopognak a képernyőnkre. Akkor még az emotikonok is másmilyenek voltak. Sőt, elmenthettünk új hangulatjeleket is. Jajj de jó is volt. Meg azok a játékok, amikkel egymás ellen játszottunk. Pl. a dáma. Jó kis időtöltés volt. Ha pedig éppen valaki nem olvasta amit írtunk, vagy nem válaszolt, küldhettünk neki képernyőrezgést. A mai gyerekek azt se tudják mi ez. És arra emlékeztek, hogy lent volt a sarokban a kis emberke, és mindig beállítottuk, hogy elérhetőek vagyunk vagy elfoglaltak, vagy épp nem vagyunk a gépnél. Vagy éppen ninjában nyomtuk és rejtve kapcsolódtunk. Emlékszem, én ezt mindig akkor csináltam, amikor valakivel össze voltam veszve, és vártam, hogy ír-e. Vagy éppen figyeltem valakit, hogy feljön-e. :D

Kint lenni a szabadban? De jó volt! De a mai gyerekek nagyrészével sajnos nem az a gond, hogy mikor mennek már haza, úgy kell behurcibálni őket az utcáról, a barátjuktól, hanem őket pont hogy ki kell vinni. Szerintem túl korán és felügyelet nélkül kezdik el használni a telefonokat, tableteket, gépet. Használják nyugodtan, hiszen ez a 21.század. Ne csak ezzel kössék le magukat. Nem azt kell csinálni, mint egyes szülők, hogy jól van, odaadjuk a gyereknek a tabletet, a laptopot, had legyen el, legalább nem lesz a nyakunkon. Az ilyeneknek miért kell gyerek? Barátkozzanak, fogócskázzanak, labdázzanak, tollasozzanak, kint a szabadban. Emlékszem, hogy otthon a szobában és a mamánál is kint az erkélyen építettünk egy csomó bunkert. Egyszer emlékszem, kint is csináltunk paplanokból egy nagyobbat a testvéremmel. Az úgy volt azt hiszem, hogy kint alszunk benne, de úgy emlékszem, hogy végül mégse töltöttem ott az éjszakát. A barátnőmmel meg mindig barbieztunk. Na ott még volt képzelőerő. Meg mindig elbicikliztünk a faluban. Meg medencéztünk. De jó volt. Nyáron csokibarna voltam a felállított medencék miatt. :)

 Olvasás. Igen. Szerencsére olyan nevelést kaptam, hogy nem megutáltatták velem az olvasást, hanem megszerettették. Napjainkban mi van? Már általános iskolában rövidítetten olvassák otthon a kötelező olvasmányokat. Vagy ami mégjobb, a szülő olvassa el a gyerek helyett az olvamányt, és ő írja meg az olvasónaplót. Ezen én nagyon kiakadtam. Ennek pont az lenne a lényege, hogy megszerettessék a kis aranyos történetekkel az olvasást és hogy jobb legyen a szókincse és gördülékenyebb legyen az olvasás. Ez pont hogy a gyermek javát szolgálná. És most nem a mit tudom én hány száz oldalas Aranyemberről beszélek. Nem. Ez most konkrétan A két Lotti története volt. Az egy aranyos kis sztori, és egyáltalán nem hosszú. Egyes szülők miért úgy veszik fel, hogy csak legyen kész és tegyünk le róla? Milért nem látják egyes szülők, hogy ez a gyermek java? Jó, ez egyedi eset. De a könyv jó, mert a képzelőerőt, szókincset fejleszti. Nem a számítógép és a tv kell mindig. Nekem is volt, de én legalább hajlandó voltam leülni olvasni, és a kötelezőkön kívül mást is elolvastam. Általános iskolában még szép, hogy mindent elolvastam. Gimiben már volt amit nem, de általános iskolában szerintem azért még eléggé elkéne.

Végül nézzünk meg egy mai gyermeket. Azt hiszem, hogy egy nagyon jó képet választottam. Tükrözi a mai miniatűr felnőttket. Sajnos ez van ma. A gyerekeknek már felnőttebb ruhájuk van, mint magukban a felnőtteknek. De komolyan. Nézzetek csak szét a gyerekosztályon és felnőtt részlegen egy szupermarketben vagy egy áruházláncnál. Nagyon gáz. Tényleg felnőttesebb ruhák vannak a gyerekeknél. Már a kicsi babákra is van mindenféle felnőttes dolog. Cukinak cuki, 1x, 2x, de ne 3 évesen akarjunk felhúzni egy kis estélyit a gyermekünkre és ne is akkor akarjuk elkezdeni kifesteni a körmeit és sminkelni. Csak sajnos a mai világ, a mai szemlélet nagyon ezen az úton halad. A gyorsításon. De had legyen már szegény gyereknek gyermekkora. Szegény gyerekmodellek is. Szépnek szépek, tényleg, de mi lesz velük, ha olyanok lesznek, mint egyes sztárok és elzüllenek? Nagyon rossz lenne végignézni. És mi van a bulikban? Néha már én fiatalnak érzem magam, ha nem az egyetemi bulikon vagyok. De mondjuk már az egyetemi napokon is vannak kisebb középsulisuk, de ki tudja, lehet általános iskolások is. Sajnos már nemigazán lehet ezt megkülönböztetni. 13 évesek már eljárnak bulizni, szülői felügyelet nélkül. Biztos van, akinél van kontroll, de akiknek nincs, mi van ha leitatják őket és olyat csinálnak velük, amit nem szeretnének? Ez azért elég ijesztő és rossz is. 6-8 éve azon voltam kiakadva, hogy egy ötösikes lánynak lila vagy rózsaszín melírcsíkjai voltak. De azt hiszem, hogy ezen már nem kéne meglepődnöm. Ettől függetlenül, ha nekem lesz gyerekem, én azért szeretném, hogy legyenek szabályok és nem szeretném úgy elkapatni mint más szülők. Szeretném, hogy meglegyen mindene, de azért majd tudnia kell, hogy hol a határ. :)

Habár évközben nem szoktam túlságosan sok filmet nézni, azért van amit érdekel. Most szerencsére még van időm párat megnézni. És hát jön a lista, hátha nektek is megtetszik valami és megnéznétek. Szólok, ha van benne valami ismert, régebbi, ne akadjatok ki. Suli közben tényleg nem nagyon szoktam nézni semmit se. :D

Pappa pia

Mióta megláttam az első előzetest, interjút a filmmel kapcsolatban, azóta érdekel. A zenék, a musicalek amúgy is vonzanak. Érdekel nagyon, hogy milyenek lesznek a régebbi zenék új hangszerelésben. És a történet pedig elég romantikusnak ígérkezik.

Minden minden

Ez a film is elég régóta érdekel. Érdekes erkölcsi kérdéseket vet fel. Az anya aggódhat ennyire gyermekéért, annak kárára, hogy megismerje lánya a körülötte lévő életet, megvonja tőle a szerelmet? Az ugye már a trailerből kiderül, hogy elég romi film, de hogy most mi lesz a végkifejlete, meghal-e a lány, esetleg visszamegy az anyjához és ugyanúgy éli az életét, vagy a fiút is beengedik a képbe? Most vagy szomorú lesz, vagy happyend. De mi lesz? Na ezt szeretném már tudni. :D

Tiszta szívvel

Ez egy tavalyi film. Till Attila rendezésében. Igazából mikor megtudtam, hogy neki van hozzá köze, akkor kezdett el érdekelni. Ugyanis szerintem ő egy nagyszerű ember. Egy pártatlan, de mégis meghatározó személyiség, akiről nem a botrányai miatt hallunk. Egy igazi híres embernek szerintem ilyennek kéne lennie. Nem holmi celebeket kéne isteníteni. Szóval a történetre térve, már az is elég érdekes, hogy mozgássérült van benne. És ez jó, mert végre róluk is van szó. Végre fény vetül erre is. És nem is akármilyen, hiszen eléggé aktív életet él. Lehet, hogy a sötét oldalon, de majd kiderül a filmből, hogy mi miért van.

Agymanók

Egy aranyos kis Disney film. 2015-ben jelent meg. Lássuk be, attól, hogy felnőttek vagyunk, az agyunkat kikapcsolhatjuk egy kicsit. A Bébi úrt is megnéztem és az is animációs film volt, na. Egyébként ehhez a filmhez nincs sok hozzáfűznivaló. Látjuk majd, hogy az 5 fő érzelem hogyan irányítja az embereket. :)

Egy kutya négy élete

Ennek a történetnek a könyvét már nézegettem. Ugye szeretem a kutyákat, és így ragadt meg rajta a szemem. Ez is egy érdekes kérdést feszeget, hogy mi az élet értelme. A trailer alapján már meghatónak ígérkezik. Ez a film is mutatja, hogy mindenkinek kell egy kutyus. :)

És igen, jön a suli. Én már szorgosan veszem egész nyáron apránként a dolgokat a sulira, koleszba. Ami megtetszik vagy praktikus és jó az ára, azt veszem. Hétvégén pl. a vásárban tök jól bevásároltam, mert volt olyan hely, ahol 2-300 ft volt minden. És tök jó felszerehető akasztót, tálcát, vágódeszkát és ilyesmiket vettem. Kicsit szeretném majd azért kidekorálni a kopott, leeső vakolatos falat is. Tavaly az előtte ott maradt képeket raktuk a lyukakhoz. Kíváncsi vagyok, hogy idén esetleg kifestik-e a mi szobánkat is. Nem tudom, hogy mi alapján választják a kifesteni való szobákat, de nálunk már eléggé válik le a vakolat, szóval hátha. De ha nem, hát nem. Legalább lelkiismeretfurdalás nélkül telitömhetem a falat dekorral. Ha új lenne, azért nem ragasztanék olyan sokmit a falra, akkor a polcra menne minden. Na de térjünk a lényegre. Megvan az alap órarendünk. És hát eléggé felbolygatták. Lesz egy óraütközésem, az biztos. Úgyhogy azt tervezem, hogy az adott tantárgyat majd 1 évvel később veszem fel, úgyis kellennek majd oda is a kreditek. Csak éppen most is kellenének. Az előadások ugye fixek. A gyakorlatokat kell jól felvennem. Szóval nézegettem már, hogy mi hogy lenne jó. Csak ugye most fel kéne vennem nem 1 szabadon választható tantárgyat, és azok főleg esténként, délutánonként vannak, szóval 4-re végeznem kéne mindennel. Már megvitattam magammal az ügyet. Szóval kezdem látni a helyes megoldást. Majd megkérdezem babet is, aki persze valószínűleg azt fogja mondani, hogy én tudom, és ha elmondom neki a leglogikusabb válozatot szerintem, akkor majd helyesel. Nem tudom miért, de ezt anyuval is közölni szoktam, de ő is inkább rámhagyja a döntést. Egy jó órarend szerintem csodaszer. De tényleg. Látni kell, hogy hogy tudom beosztani az időmet. De amúgy azt bírom, hogy tervezek egy órarendet, fel is veszem a kötelező tantárgyakat, de a szabadon választható tantágyak természetesen csak később jelennek meg. De hogy mikor az jó kérdés. Mert van, hogy random, amikor gondolom a tanár megnyitja, de hallottam már olyan mende-mondáról is, hogy valamelyik naptárban van. a kari naptárban nem találtam. Akkor egyetemi naptárban lehet? Azt nem is nagyon tudom, hogy van-e, meg ha igen, hol. Ott a kari naptár, Nekünk ahhoz kell ragaszkodni, nemde? Ott van minden a drága kis szakunkhoz. Jó az nekem. Csak férjek be a létszámkorlátos kurzusokra. Jó ez a rendszer, mit ne mondjak. Kellenek a kreditek, de azért nem biztos, hogy beférsz. Na mindegy, ez van. Reménykedünk. Küzdünk. A jó helyekért. :D Márcsak azt remélem, hogy tényleg ketten leszünk a koliszobánkban.

Néha nem tudom, hogy mit gondolnak magukról egyes emberek. Van, hogy én érzem magam kellemetlenül mások miatt. Vannak érdekes embertársaink, az biztos. Szégyen néha, hogy azok.

Vannak nem túl kedves, aggresszív, figyelmetlen sofőrök. Most inkább nem is jellemezném őket alpári jelzőkkel. Na, nekik a forgalmi vizsgán kötelező volt átengedni a gyalogosokat a zebránál. Na azóta? Lehet, hogy 60%-uk se tartja be ezt. Mmm, de mi ez, amikor itt is szoktak előzni, vagy épp a vasúti átjáróknál? Ja, de hogy egyeseknek a kanyaroknál is lehet előzni, amikor azt se látják, hogy jön-e valaki. Nekik nem gáz, ha nem látják be, de majd a szemben jövő fékez, nem? Mi ez nekik? Aztán csodálkoznak a "drágák", ha a kórházban vagy a temetőben kötnek ki. Ilyenkor csak a szembenjövőt sajnálom. Lehet hogy ő jobban megsérül, a kocsija tönkremegy, lehet meg is hal. A másik köcsög miatt. Na, a részegen vezetőkkel dettó ugyanez a helyzet. Döntsék el, hogy isznak, vagy vezetnek. Ott a taxi, vagy hívjanak valakit, vagy várják meg a buszt vagy a vonatot. Miért kell más életét tönkretenni? Normálatlan emberek... Na, és hova szeretnék kilyukadni? Történtek már érdekes esetek velem/velünk is. Volt már párszor, hogy le kellett fékezni a kanyarnál féktelen előző miatt, volt, hogy állat jött ki elénk, ezért csak óvatosan. Ami a minap történt velünk, kiakasztott. Vásárlás után, jövünk ki a Tesco parkolóból. Ott ugye jobbkéz-szabály van, bár sokan nem tudják. De a következő eset főszereplőjének sehogy sem lehetett elsőbbsége, az biztos. Mi ugye egyenesen mentünk ki a parkolóból, kijöttünk már a sorok közül. Szépen megyünk is, jön 2-3 autó is jön velünk szembe. Erre jött egy ember ilyen traszporterrel, nézegette a sorokat, nem tudom, hogy figyelt-e egyáltalán az útra, de fogta magát és előttünk befordult. Ugye neki az balra volt, mi egyenesen mentünk, máshonnan épp ott nem jöttek, szóval nem tudom felfogni, hogy miért is gondolta úgy, hogy szét se néz kb. és befordul. Na és mire nézett fel a jóember? A gumicsikorgásra. Ugyanis 1-1,5 méterre épphogy meg bírtunk állni. Nagyon kiakadtam. És semmi elnézést nem kért. Legszívesebben odamentem volna és jól helyreigazítottam volna, hogy egy életre megtanulja, hogy nem kéne más kocsiját összetörni, és persze mostmár biztos, hogy kell venni új nyári gumikat. Az ilyen barmoknak köszönhetően... Legszívesebben odamennék és kifizettetném vele. Ha nem fékezünk, akkor a kocsit fizethetné, szóval még jobban is járna. Örüljön, hogy elkerültük a balesetet. Ilyen felelőtlen emberek miatt vannak sajnos a tragédiák. Az áldozatokat sajnálom.

Na, a másik jó kis kiakadásom, az a szolgáltatások szektorba fog tartozni. Tudjuk, hogy itt ponthogy munkaerő hiányról van szó, szóval ezért is csínján bánnék itt a szavakkal. Na, hogy ennek mi a kiváltó oka? Hétvége. Családi találkozó. Csak ennyit mondok. Le lett szervezve a hely, ahova megyünk, elküldtük, hogy ki mit kér. Meglepődtem, mert elég forgalmas egy hely volt. Odaértünk, helyet is foglaltunk. Aztán jött az egyik "kedves" vendég hölgy, aki ki volt akadva, hogy miért így vannak az asztalok, ez egy családi találkozó, befelé kéne fordítani az asztalokat. A pincér ugye közölte, hogy ezt előbb kellett volna már mondani, akkor már alapból így állnának, csak ugye a szervezőnk cseszett ilyesmiről is beszélni. Úgyhogy szegény pincérnek el kellett forgatnia az asztalokat, átpakolni a székeket. Volt vagy 10-14 asztal. Én már itt szégyeltem magam más miatt, úgyhogy szuveneritásból segítettem komoly 1 asztalt átpakolni, amíg a pincér szinte majdnem megcsinálta az összes többit. Én dolgoztam 1 évet suli mellett a vedéglátásban, és tudom milyen rossz érzés tud ez lenni. Egyébként nagyon ügyes és tapasztalt pincér volt, szóval lehet, hogy ez már lepereg róla. De akkoris. Emberek vagyunk, nem gépek. Mások hibája miatt nem azt kell lecseszni, aki a közvetlen közelünkben van. Ha nincs légkondi, akkor sem. Nem a pincér tehet róla, nem is a szakács. Így is mondta egy másik pincér, hogy 70 fok volt a konyhán. Csoda, hogy észnél tudtak lenni. Nekik sem könnyű. Oké, hogy mi akkor épp lógatjuk a lábunkat és minket szolgálnak ki, de biztosak lehetünk benne, hogy minden tőle telhetőt megkapunk, főleg egy ilyen forgalmas helyen. De meg kell érteni. Nem robotok, hanem emberek vagyunk. Érted?